Disease - BTS FF - SUGA

♥2♥

Előző rész tartalmából: 

  - Kisasszony, Remélem tisztában van a helyzetével. Ha így folytatja nem sokáig fogják nem hogy a lábai, a szervezete bírni. Ekkora mértékű megterhelés mellett nem sok jót ígérhetek. 

....

  - Én...én nem aka-akarok meghalni... 

....

- Nicsak, hát nem itt az ideje a bosszúnak? - kérdezte, majd feltette azt a gyönyörű kérdést. - Felelsz vagy mersz Rara?

- Ne hidd, hogy megijesztesz. Merek! - erre ő csak elgondolkodva próbált valami hasznos ötlettel előállni, majd, mint aki megvilágosodott elmosolyodott.

- Mivel volt szerencsém meghallani, hogy a BTS tagjai között van az Ub-d, ezért az lesz a feladatod, hogy...

  ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥ 

 Mondata első felét meghallva kétségbe esve néztem végig a többieken. A társaságból Szöszin kívül mindegyik tudta, hogy ki az UB-m, kivéve őt. Nem tudom mit is kéne most csinálnom. Ha megtudja, hogy ő maga, akkor valószínüleg kiröhögne és megalázna, és én azt nem akarom. Nem akarok csalódni benne...

- ... fogd magad és beleülve az ölébe csókold meg. - fejezte be mondatát és ravasz mosollyal várta tetteimet. 

- Yoongi, nem értem miért kellene megcsókolnia. Attól még, hogy én vagyok az UB-je mi értelme lenne, hogy az ölembe üljön és megcsókoljon. - vágta ketté a nyomasztó csöndet Jin hangja. Teljesen lesokkoltan vetettem rá értetlen pillantásom, de aztán leesett. Segít nekem. - Szóval, mivel szerintem ezt a feladatot azért adtad Rara-nak, hogy leleplezze magát, elkéstél. 

- Hmm... Elrontottad a játékot Hyung... - morogta az orra alatt Szundi és gondolkozott. - Akkor menj od ahhoz, aki tetszik és a háta mögé lépve öleld át, majd hívd Oppának. - közölte másik feladatát, amivel nem könnyítette meg a feladatomat. Kicsit sem. 

- Nem könnyíted meg a feladatomat Min Szundi. - álltam fel sóhajtva és elkezted a körön kívül sétálni. Pár kört sétáltam, megfordultam, majd célba vettem Morgót. Nem fogok hazudni, mivel nem éri meg. Ha egyszer úgy is meghalok, akkor kiélvezem az időmet. Leguggolva a döbbent Yoongi mögé karoltam át nyakánál és nyakába hajtva fejem lélegeztem be illatát. - Oppa~! 

Mindenki meglepődött, hogy megteszem, még én magam is. Ahogy a szőke fiú észhez tért lerázta magáról kezeimet és felállva nézett le rám. Szemeiben dühöt és undort fedeztem fel, ami miatt összeszorult a szívem. 

- Ne szórakozz velem! 

- Miért szórakoznék? - álltam fel és eltűrve hajam arcomból néztem bele szemeibe. - De hogy érdekesebbé tegyem: nem Jin, hanem te vagy az UB-m. És nem csak hogy tetszel, kedvellek is. 

- Hahh. Jó vicc. Hol vannak a kandi kamerák? - nézett körbe várva, hogy előlépjen a személyzet, viszont várhatta, hiszen nem volt. 

- Hyung, nincsen semmilyen személyzet. Rara tényleg ked- 

- Te csak ne szólj bele Jungkook! Semmi közöd ehhez! - néz villámló szemekkel a legfiatabb bandatagra, mire Kookie megfutamodva zárja lakatra száját. 

- Mi a baj Yoongi? Fáj az igazság? Esetleg valami nem tetszik? - kérdezem mellkasom előtt összefont kezekkel. Fáj, hogy ilyen reakciója van. 

- Igazság? Ez csak egy hülye átverés. Mert ha nem... 

- Ha nem akkor mi? Hmm? Megütsz? Megversz? Esetleg felmész és felhívod anyucit? - kérdeztem gúnyosan, amivel meglehet, hogy túlfeszítettem a húrt. - Nem vagy több egy kornyikáló, éneklő fiúcskánál, akinek tetszenek a dalai. Nem értem miért képzelsz bele mást - hazudtam. - Nem vagy több egy bunkó, beképzelt seggfejnél, akinek fejébe szállt a hírnév - fájtak a saját szavaim. De vajon belül tényleg ezt gondolom? Így gondolok Yoongira? Nem.

Nem bunkó, nem beképzelt, de még seggfej sem. Ő kedves, segítőkész ember. Bármit megtenne a csapat társaiért, az A.R.M.Y.-ért, a családjáért. Szöges ellentéte annak, amit fejéjhez vágtam. Visszaszívni nem tudom, de már felesleges. 

Elsötétült szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy elvetettem a súlykot (ezt így kell írni egyáltalán?) , de már késő volt visszaszívni. 

- Egy beképzelt plázacica vagy, aki nem gondol másra csak a saját külsejére! - vágta arcomba bántó szavait, de próbáltam tartani magam.

- Na de Hyung! Mé... - kezdte volna húgom, de Suga Őt is félbeszakította.

- Ne védd ezt a kis senkiházi ribancot, aki nem ért máshoz csak mások kritizálásához! Egyáltalán hogy bírod vele egy házban? Undorodom Tőle!

- Suga elég lesz! Most hagyd abba - szólalt meg a legidősebb jelenlévő, azaz Jin.

- Azt hiszem, hogy akkor én most megyek. Ahogy látom nem kívánatos személy vagyok a házban. - szedtem össze a cuccom és nem törődve a többiekkel hagytam el a dormot. Fájtak a szavai, de megértem őt. Fájtak neki a szavaim, és nála itt borult ki a bili. 

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

- Hogy mondhatott ilyet? mégis mit gondol ez? Hogy valami haverjával beszél? Mégis csak lány vagy...Ilyeneket hozzád vágni! - akadt ki HyunDong Yoongi és a köztem történő veszekedésen. 

- Nem kell ennyire mellre szívni. Várható volt, hogy ez történik. - mondtam telefonomon böngészve. Miután kikáromkodta magát és húszor elküldte a fiút melegebb éghajlatra felálltam és elé sétálva megöleltem. 

- Muszáj részt venned a mai versenyen? - kérdezte terelve a témát, amiért hálás voltam neki. 

- Igen, ha nem megyek kizárnak a versenyből. Tudod milyen nehéz bekerülni ezekre az éjszakai versenyekbe. Nem kockáztatok. - közöltem vele és elengedve vettem egy levegőt. 

- Tudom, de ellenzem. Ezt meg te tudod. Amúgy miért nem mondod el a szüleidnek, vagy csak Hanranak? - kérdezte aggódva. 

- Mert nem akarom, hogy eltiltsanak. Mert megteszik, hidd el! amúgy, mondtam márt miért a Kadupul álnevet választottam? - kérdeztem lefeküdve és ölébe hajtva a fejem. 

- Nem, még soha nem mesélted el. 

- Tudod a Kadupul egy legendás virág. Shri Lankán őshonos, viszont ritkán itt is található egy vagy kettő. Nem sokkal éjfél előtt virágzik, kellemes illata messzire érződik, de órákon belül el is pusztul. A hindu mitológia a kadupult a mennyei Naga legendás virágának tartja. Rendkívül rövid élettartama miatt nincs pénzértéke - meséltem, majd mélyet sóhajtottam. - Azért ezt a virágot választottam, mert mivel főleg ilyen éjjeli táncversenyeken táncolok, ezért úgymond én is éjjel virágzok. Mivel nem sokára meghalok ezért az elpusztulás és a rövid élettartam miatt is köthető hozzám egy kicsit. - meséltem neki okai lehunyt szemekkel. 

- Hmm, viszont te felbecsülhetetlen vagy! - mosolygott le rám Dodo azzal a hatalmas, széles vigyorával.