Csillagos ég

3. rész

Bella szemszöge:

-Többször is előfordult, hogy apu esténként elszívott egy szál cigit mikor már anyu aludt, olyankor is dolgozott, volt, hogy egész éjjel fönnmaradt. Mikor kimentem inni egy pohár vizet, mindig megláttam aput a konyhából nyíló erkélyen. Kimentem hozzá, beszélgettünk egy keveset. Mielőtt visszaindultam volna aludni, apu mindig azt mondta: "Ne mondd meg anyunak, tudod, hogy nem szereti, ha dohányzom, de nekem segít. Azt se, hogy nem alszok eleget. Fárasztó a munka, de így is szegények vagyunk, muszáj. Ha köztünk marad, veszek neked egy fagyit." Sosem mondtam el, de csak ritkán kaptam meg a jutalmat. Most, hogy sikeres lett a kutatásuk és találtak egy új bolygót, apu és a csapata híresek lettek, pénzhez jutottak, legalábbis ez volt a naplóban.
   Fölemeltem a kezemet, amiben egy ezüstkarkötő lógott, egy kis fagyit ábrázoló medállal.
-A notesz hátuljába volt fűzve. Anyunak és Lolitának is volt ajándék. Már biztos, hogy az én apukám volt. Félek. Igaz az egész, ugye? Tényleg itt vagyok, elveszve egy idegen bolygón. A városban sokszor eltévedtem, de ott bárhol segítséget tudtam kérni egy járókelőtől. Mit kezdjek itt, egyedül? Illetve, egy rakat borzasztó valami társaságában.
-Nem lesz semmi baj. Egy pár hétig lakhatsz nálam, utána pedig beviszlek a városba, keresünk neked valami munkát és szerzel pénzt. Az itt lakó kevés ember pedig jól kijön egymással. Nem kell félned.
Meg sem hallottam, mit mondd. Egy kis idő után felé fordultam, megölelt és én is átkaroltam őt. Sokáig sírtam, elveszve a gondolataimban. Pár napig ki sem mozdultam a szobámból. Ez idő alatt megtudtam, hogy a fiút Adamnak hívják, egy évvel idősebb nálam, most 17 éves. Főzött rám, vett 2-3 ruhát is nekem. Fel sem fogtam ekkor, mennyi mindent tesz értem. 

Adam szemszöge:

   Kicsit zavar a lány, viszont rettentően sajnálom. Így, hogy nem tudok vadászni menni, rosszul érzem magam. Nem, ez nem teljesen igaz. Csak azért érzem ezt, mert a többi Vadásszal együtt ugyanúgy rengeteg pénzt kapok minden nap a legújabb fegyverekre. De közben örülök. Jó érzés segíteni valakinek, és érezni, hogy az a valaki tőlem függ. Viszont holnap muszáj lesz visszamennem segíteni.
-Bella! Bella?
-A hálószobában vagyok!
Odamentem hozzá és leültem az ágyra. Abbahagyta a ruhák hajtogatását és odajött ő is.
-Holnap vissza kell mennem a csapatomhoz és folytatni a vadászást. Nélkülem nem halad ugyanúgy a bolygó feltérképezése. Még nem mondtam, de én vagyok a vezetőjük, és egy hét kiesés is sok volt.
Bólintott és szomorúan nézett a padlóra.
-Tudom, hogy nem szeretnél egyedül lenni. De hidd el, minden rendben lesz, ahogy eddig is. Tényleg, szereztem neked valamit! - adtam a kezébe két kristály közül az egyiket - Ha erősen szorítod az enyém világítani kezd. Így jelezhetsz, ha mégis történik valami.
-Mégis honnan szereztél ilyet??
-Egyszer el foglak vinni oda ahonnan ez van.. Addig pedig, legyen inkább titok - mosolyogtam - Nézzük meg, működik e.
-Köszönöm!! - mosolygott vissza és azzal megszorította a piros ékkövet.
Vakító fény áradt a másikból. Ugyanúgy működik, mint kiskoromban. Az emlékek szomorú ízét érezve gondoltam vissza az elmúlt boldog gyerekkoromra.
-Adam, amíg van időnk, kimegyünk a rétre, ami a ház mögött van? Szeretnék egy kis időt kint is lenni - zökkentett ki az elmélkedésemből. 

Bella szemszöge:

   Elkezdtem kirángatni a házból a fiút. Minél hamarabb ki akartam érni.
-Várj már egy kicsit, Bella! Legalább a kardom hadd hozzam.
-Miért? Most komolyan ennyire rád jött a vadászhatnék??
-Nem arról van szó. Egyszerűen jobb az elővigyázatosság, ha veled vagyok akkor pedig amúgy sem menekülhetek el és hagyhatlak ott téged.
-De ha arra kerül a sor, inkább fuss el, minthogy miattam megsérülj - kicsit elszomorodtam, mert úgy érzem, csak teher vagyok neki.
-Ezt most felejtsd el. Meg foglak védeni, és semmi de! Cserébe ha bármi bajom esik, majd vigyázol rám. Így kvittek vagyunk.
-Talán..
-Jó, most pedig gyere! - fogta meg a felszerelését és indult ki az ajtón.
   Utánaszaladtam és a nyakába ugrottam. Hihetetlen, hogy egy mondattal újra jókedvre derít. Ha vele vagyok, el tudom felejteni, hogy egy ismeretlen bolygón vagyok, számtalan ellenségnek kitéve. Lehetetlen vagyok. Egy hét alatt beleszerettem Adambe.