1. rész

21 1 0
                                    

Bella szemszöge:

   Már több órája csak menekülök egy sötét ösvényen, ami nem vezet sehová. Nem értek semmit sem. Hol vagyok, és hogyan kerültem egy erdőbe? Tegnap még az otthon nyugalmában voltam, ma meg ebben a rémálomban. Valaki segítsen, félek! Már kezdem feladni, csak hullanak a könnyeim. Azt sem tudom pontosan, ki vagy mi követ engem, csak egy belső érzés és az ösztöneim utasítanak futásra. Elfáradtam. Egy gyors pillantást vetettem a hátam mögé, és csak a fák sűrűjét láttam, bár a hangok nem erről árulkodtak. Meg kell állnom pihenni föltétlenül. Kiszúrtam egy nagy, odvas tölgyfát, és bár rettegek az ehhez hasonló helyektől, jobb híján fölkapaszkodtam a levelekkel kitömött üregbe. Jó hely lesz éjszakára, a dermesztő hidegben legalább a széltől megóv majd. A tüdőgyulladást sem bánnám csak jussak innen haza. Milyen furcsa. Itt ez a temérdek bokor és cserje, a lombkoronák is fölfogják a szelet, mégis ekkora a vihar.
   Éppen elaludtam volna, amikor valami meleg folyadék cseppent a gyűrűsujjamra. Kinyitottam félig a szemem és kidugtam a fejem a lyukon hogy körbenézhessek. Ijedtemben fölsikítottam és kiestem az oduból. Meredten bámultam a fölöttem terpeszkedő lény tűhegyes fogait, a véres szemgödreit, a málló bőrét, a fülei és az orra csonkját. Minden kezdett elhomályosulni előttem. Egy fiú arcát láttam, halkan még hallottam ahogy engem szólongat. A fejembe nyilalt a fájdalom, és végleg elsötétült minden.

Adam szemszöge:

   Szokásos vadászatomon meghallottam, hogy valaki sír. A következő pillanatban megláttam egy lányt szaladni az erdő közepe felé. Utánamentem, mert minél beljebb rohan, annál nagyobb veszély leselkedik rá. Elvesztettem a nyomát, de kis keresgélés után megláttam a földön fekve, fölötte egy démonnal. Még éppen időben érkeztem, megöltem a támadóját, és talán kicsit durván szóltam hozzá, bár ő ezt már nem hallhatta mert menten elájult. Fölkaptam a karjaimba és elvittem a házamba. Az úton végig őt figyeltem. Lenyűgözött a szépsége és barna haja, ahogy az ujjaim közé csúszott szálai simogattak. Igazán szerencsés vagyok.
   Hajnalodott, mire megérkeztünk. Gyorsan leraktam a csajszit az ágyamra, én pedig fáradtan dőltem le a kanapén. Úgy látszik, ma is nehéz napom lesz. Eszembe jutott, hogy mi lesz ha magához tér. Erőt vettem magamon, fölkeltem és reggelit főztem, megterítettem két személyre hogy bátran ehessen, a hálóból nyíló fürdőszoba ajtaját pedig nyitva hagytam, hogyha letusolna ne kelljen keresgélnie mind a 3 szinten. Majd megadtam magam az álmosságnak.

Bella szemszöge:

   Züm-züm. Mi a franc ez? Züm-züm-züm. Istenem, olyan fáradt vagyok! Kérlek tüntesd el ezt a legyet és hagyj még egy percig aludni! Züm.
-A picsába!! – csaptam le a legyet két ásitás között.
Egy meglehetősen kényelmes ágyon fekszek és jól belefúrom az arcom a memóriahabos matracba. Eszembe jut, hogy nem otthon vagyok, úgyhogy fölpattanok, és körülnézek. Hacsak nem álmodok, akkor ez egyre furcsább. Tegnap egy erdőben, ma egy idegen házában kelek föl. A szoba másik végében egy fiú horkol. Valahonnan mintha ismerném. Kis ideig csak csöndben nézem, majd minden világos lesz. Tegnap mikor elájultam az ő arcát láttam. Bizonyára megmentett engem és elhozott ide. Mázlim van, a fejem már nem fáj és jól kipihentem magam.
   Kíváncsiságomtól vezérelve, hogy ugyan miért nem vagyok most otthon, leguggoltam az ágya mellé és megpróbáltam fölébreszteni. Bárcsak tudna valami magyarázattal szolgálni. Megsimogattam az arcát, mire ő fölébredt.

Adam szemszöge:

Álmomat az zavarta meg, hogy valaki simogat. Kinyitottam a szemem és igencsak meglepődtem, mert még soha nem ébredtem arra, hogy egy lány van mellettem. Gyorsan fölültem, de közben hozzáértem a kezéhez, mire ő elpirult. Kimentem a szobámból nyíló ajtón az erkélyre, hogy kicsit lenyugodjak. Ő utánam jött.
-Hűű! Ez nagyon szép! - mondta, mikor meglátta a kilátást.
-Szerinted is? Direkt ezt a házat választottam, amikor idekerültem. Hasonlít a régi otthonomra, az erdő szélén laktunk, ezért rögtön megvettem, nem foglalkozva azzal, hogy 2 emeletes. A takarítást pedig elvállalta egy asszony a városból.
-Város? Meg tudnád mondani melyik város és hogy milyen országban vagyunk?
-Csak egy hónapja nevezték el, ez az egyetlen emberlakta város amiről tudunk, Glastin. Ez egy hosszú történet, gyere be, reggeli közben elmesélem.

Csillagos égTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon