Csillagos ég

2. rész

Bella szemszöge:
Még le sem ültünk az asztalhoz, elkezdtem a fiút faggatni.
-Mi az hogy az egyetlen ember lakta város??? Mi a büdös franc lett a Földdel?
-Nem a Földön vagyunk.
-Akkor hol?
-Egy másik galaxisban. A Földről küldtek ide, hogy próbáljunk élni ezen az új bolygón.
Istenem, az a tegnapi film. Tudtam hogy nem kellett volna megnéznem, sosem érdekelt a csillagászat. De hogy ilyen baromságot álmodjak tőle!
-Aham, értem. Folytasd!
-Mikor az amerikaiak 2035 novemberében nyilvánosságra adták, hogy felfedeztek egy Földhöz hasonló bolygót, mindenki örült, hogy nem kell sokáig már szenvedni. Túlnépesedett a Föld és a klímaváltozás is egyre nagyobb gondot jelent. Ezért pár alkalmas embert elküldtek ide, hogy próbáljanak itt élni.
-Az első baj a történeteddel, hogy 2034 június 15-e volt tegnap. Éppen vége lett a sulinak, természetesen emlékszek rá. A második, hogy anyukámat és a kishúgomat nem hozták velem. Mi értelme lenne szétválasztani a családokat? Na mindegy is, folytasd mert érdekes álomnak tűnik. Valahogy egész valósághű, de mégsem az.

Adam szemszöge:
Úgy tudtam hogy ez lesz. Ki hinné el hogy ez igaz? Eddig senki sem tudta fölfogni amit mondtam.
-Tegyük fel hogy igazad van és ez egy álom. Így legalább könnyebb elmondanom. Ülj le, hozom a rántottát.
-Szóval.. Azt valóban nem tudom hogy miért nem emlékszel az eltelt időre. Valószínűleg tudnád, hogy miért nem jött veled a családod. De nyugtasson, hogy mások is ugyanígy elfelejtenek dolgokat. A találgatások szerint a légkör tartalmaz valamilyen anyagot, amitől felejtesz.
-Mások.. hányan vagyunk itt?
-Körülbelül 2 millióan. Minden nap háromezer ember érkezik.
-Jah, és honnan van ennyi pénz űrhajókra hogy minden nap háromezren jöjjenek?
-Az emberek egy föld alatti raktárból jönnek elő. Hogy hogyan, azt ne kérdezd, visszamenni nem lehet, és mikor kijössz onnan, nem gondolnád, hogy nézz szét bent, mert nem tudsz többet visszamenni. Egyedül az alapanyagok és az ellátmány jöttek űrhajóval, amik segítségével két év alatt ennyi lakást, boltot és minden mást föltudtunk építeni. Bár ez a két év bizonytalan.. eleinte titkosított volt az egész projekt.

Bella szemszöge:
Hmm, finom ez a rántotta. Csak tudnám miért érzem az ízét. Mi van, ha mégsem álmodom? Ha ez az egész igaz. Hogyan jutok majd haza? Vajon anyuék élnek még? Miközben eszem, a széken idegesen billegve figyelem, mit mond ez a féleszű.
-Én az első ezer emberrel jöttem. Apukám tagja volt a kutatóknak, így már a 3. csoporttal idejöhettem vele és anyával. Um...Tessék!
Azzal a kezembe nyomott egy gyűrött noteszt. Azaz pár utólag összeragasztott lapot.
-Egy napló, amit egyszer egy hullánál találtam. Széttépte egy vad. Ugyanúgy járt az illető, mint a szüleim. Eleinte nehéz volt túlélni, és pláne az éjszakák voltak nehezek ezzel a sok istenverte teremtménnyel.
Gyorsan átfutottam az elázott, piszkos lapokat. 

"2035. szeptember 20.
Megérkeztünk sikeresen az új bolygóra. A táj teljesen olyan volt, ahogy a először idelátogatottak leirták. Hatalmas növények, amiknek csak az Aries csillag fényére van szükségük, fás gyökerük jó tüzelőanyag, termésük ehető. A folyóknak iható a vize, benne sok az ásványi anyag
Az életre alkalmasnak találtuk a bolygót, elküldhették az első civil csoportot, akik vállal... 

2035. november 16.
...egy domb tetején az első városunkat. A területen megtalálhatóak a legfontosabb anyagok is, igy lassan két hónapja nagyobb gondok nélkül folyik a munkánk. Felépitettük az első üzleteket és elkezdtük kialakitani a Földéhez hasonló körülményeket...sem esett eső, új feladatunk a viz körforgásának megértése. Véges a vizforrás vagy csak... 

...24.
Hatalmas hir! Beigazolódott, hogy igaz a feltevésünk és tényleg van élet itt. A lények egyenlőre ellenségesen viselkednek, a kapcsolatot még nem sikerült fölvennünk velük. Tegnap elkaptunk egyet közülük és az elméjét átcsatoltuk egy halott emberi testbe az emlékezetátvivőn. Otthoni tudósok próbálják megértetni magukat az új fajjal.

2035. november 27.
Százezren lettünk! Megünnepeltem a kollégáimmal a városka egyenlőre egyetlen cukrászdájában. Holnap jelentik be a tévében, hogy bárki elutazhat ide, aki vállalja a költözés nehézségeit.  Drágám. Remélem, a veszekedésünk és az ellenére, hogy elhagytalak titeket,  mikor megkapod a levelemet, eljössz hozzám. Annyit gondoltam rád, Bellára és a kis Lolitára. Hiányoztok!

Becsaptam a naplót és kiabálva dobtam le az erkélyről. A papirokat szerte fújta a szél. Nem birtam elviselni a gondolatot. Tizévesen édesapánk egy este hangosan veszekedett anyuval. Emlékszem, aznap nem tudtam visszaaludni. Másnap anya elmondta, hogy apa a munkáját választotta a családja helyett. Azóta nem láttam őt. Mindig is gyűlöltem érte. Fontosabb volt neki pár tanulmány a szeretteinél. Elhagyott, apa nélkül kellett fölnőnünk. Anyának egyre nehezebb volt fenntartani a családját, neki volt a legnehezebb, én pedig mindenért apát hibáztattam. APA!! Te végig az emberiség túléléséért küzdöttél. Miért nem mondtad hamarabb? Miért nem mehettünk veled? Igy kellett megtudnom azt is, hogy már nem vagy az élők soraiban? Mindemellett, biztossá vált számomra, hogy ez nem álom. Fájt a szivem és ez bizonyitotta, hogy ez a valóság. Ettől csak rosszabbul lettem. Nem birtam felfogni semmit, minden hirtelen történt, elrepült több mint egy év úgy, hogy közben észre sem vettem az idő múlását. A fejemben rosszabb és rosszabb gondolatok cikáztak össze-vissza. És ekkor két erős kar ölelt át hátulról. Társam nem szólt egy szót sem, de nem is lett volna rá szükségem. Úgy éreztem, rá számithatok. Bekisért a szobába. Lefeküdtem az ágyra, belefúrtam az arcom a párnába és szabad utat engedtem a könnyeimnek. Ő pedig feküdt mellettem végig, lassan simogatva a hátamat. Nem hagyott egyedül.