Bangtan Pszichiátria

2.

~ Yoongi POV ~

Az első gondolatom az volt, hogy az én húgomnak nem pszichológus kéne, hanem egyenesen elmegyógyintézetbe kéne mennie, mert szó szerint vette, amit mondtam.
A második az volt, hogy kitekerem a nyakát.

- Utoljára mondom, nem megyek sehova! - ordítottam a fürdőszobából.

- Pedig addig nem jössz ki, míg bele nem egyezel - hallottam Byul tompított hangját.

- Miért kéne pszichológushoz mennem?? - téptem meg a hajam. - Semmi bajom nincsen, a józan eszemet is, maximum a hatalmas szívem fogja eltenni, amiért őrülteket engedek élni a házunkba!

- Most rám gondolsz? - nevetett fel Jungkook, akiről nem is tudtam, hogy itt van.

- Elsősorban az én drága hugicámra, aki beengedett egy csövest... - morogtam az ajtóba.

- Hé, nem vagyok csöves! - mentegetőzött a fiú. - Csak rosszul áll az anyagi helyzetem.

- Magasról teszek rá - vágtam oda, majd az öklömmel akkorát csaptam az ajtóra, hogy hallani véltem Byul sikkantását. - Ha nem engedtek ki azonnal, akkor Kook repül, te meg nem kapsz zsebpénzt!

Baromi gyerekesen hangzott, de Byul még nem volt nagykorú, így őt nem penderíthettem ki.

- Legalább elkísérsz? - kérdezte a lány pár perc múlva.

- El - fújtattam hangosan, majd kattant a zár, és egy színes hajú őrült ugrott a nyakamba.

- Csak azt akartam hogy lásd, jó helyen vagyok - szonytolodott el Byul, miután elengedett. - Tényleg szükségem volt pszichológusra...

- Miért, sikerült rájönnie arra, amit már mind tudunk? - kérdeztem még mindig morcosan.

- Mit tudtok? - kérdezte Byul értetlenül, mire gonosz mosolyra húztam a számat.

- Azt, hogy hülye vagy.

- Min Yoongi, ezért még kapsz! - fújtatott dühösen, mikor a vállamba bokszolt. - De most már menjünk.

- Rendben - bólintottam beleegyezően. - Kook hová lett?

- Nem tom' talán Namjoonnal ment a boltba... - gondolkozott Byul.

- Már megint a boltba? - értetlenkedtem, mikor már az előszobában a kabátomért nyúltam. - Mi fogyott el ezúttal?

- Gondolom a vaj - vont vállat a lány, de mivel továbbra is értetlenül figyeltem, megmagyarázta. - Taehyungie és Jungkook versenyeztek, ki tud lecsúszni a lépcsőről gyorsabban.

- Mi?! - kérdeztem hatalmasra tágult szemekkel. - Ez mikor történt?

- Amikor aludtál - felelt, miközben elhagytuk a lakást.

- És Nam? - utaltam ezzel arra, hogy utánam ő a rangidős, így ha én nem vagyok "használatban", ő felel a "kicsikért".

- Ő volt a bíró - mondta Byul, majd leintett egy taxit.
Szuper dolog a Bangtan Rezidencián lenni, főleg ha te vagy a legidősebb, és egy csapat gyerekért felelsz.

Az út 10 perces volt, amit Byul végig chatelt (gondolom Jiminnel) én meg végig bambultam. Amikor kiszálltunk egy bérház előtt, értetlenül néztem körbe.

- Itt hol van? - forgolódtam.

- Ott fent! - mutatott a húgom az egyik emeleti lakás ablakra.

- Mégis hol rendel ez? - fintorodtam el. - Az otthonában?

- Jaj csak gyere már! - kezdett el ráncigálni a lift felé.