Bangtan Pszichiátria

3.

~ChinHae POV~

Amikor megláttam, hogy a tegnapi seggfej az, elöntött az idegesség. Hitetlenkedve figyeltem, szinte tátott szájjal, és fogalmam sem volt mit mondjak neki.

- Mit jössz nekem, nem látod kivel van dolgod? - szitkozódott mély hangján Yoongi, majd amikor meglátta hogy kit öntött le, szórakozottan felvonta a szemöldökét. - Oh csak te vagy az? - mosolyodott el gúnyosan, miközben végig mért.

Miért érdemlem ezt?

- Miért is te háborodsz fel? - vontam össze a szemöldököm. - Én lettem leöntve!

- Nézhetnél a hátad mögé, agyturkász!

- Ja tényleg, az utálatos aurád az egész helyre kihat, éreznem kellett volna! - vágtam vissza, ekkor láttam hogy egy grimasz fut végig az arcán, amire végül nyugodtságot erőltetett.

- Nem úgy volt hogy sosem látjuk egymást viszont? - vonta fel a szemöldökét.

- Sajnos ezt nem én szabályozom. - húztam ki magam. - Ha rajtam múlna, már nem egy kontinensen lennénk.

Ezután szebbnél szebb dolgokat vágtunk egymás fejéhez, nem törődve azzal, hogy hol is vagyunk, a beszéd hangból pedig átmentünk ordibálásba. Tőlük zengett az egész kávézó, voltak akik csak röhögtek rajtunk, voltak akik pedig lenézően pillantottak ránk. Megszégyenülve éreztem magam, de ebben a pillanatban ez csöppet sem érdekelt, egyedül csak az, hogy hogyan tüntessem el a közelemből Yoongit.
Sajnos a vitánkat egy idő után megelégelték, a kávézó egyik kiszolgálója kizavart minket, mondván "Zavarjuk a vendégek nyugalmát". Pompás. Mint pszichológust, kizavarnak egy kávézóból. Hogy tudtam elveszteni a végtelen nagyságú türelmemet ilyen rövid idő alatt?

A veszekedésnek persze nem lett vége, ugyanúgy folytattuk ahol abba hagytuk, és csípőre tett kézzel vizslattam a fiút dühösen.

- Tudod, ez milyen kihatással lehet a munkámra nézve? - kérdeztem felháborodva.

- A munkádra? - nevetett fel lenézően. - Kit érdekel a három hónap alatt szerzett diplomád?

Szaggatottan kifújtam a levegőt.

- Ezt ne egy munkanélküli mondja nekem.

- Fogalmad sincs, hogy mi az én munkám. - húzta ki magát, mire elnevettem magam.
Akkor tényleg nem tudtam semmit sem.

- Miért, mi? Te vagy a házvezető nő? - röhögtem nagyot saját poénomon.

Meglepetten pislogott párat, majd dühösen felém trappolt.

- Szeretnéd kipróbálni? - vigyorodott el gonoszan.

- M-Mi? - ráztam meg a fejem, mire az arcomba hajolt.

- Alkut ajánlok. - húzta fel a szemöldökét. - Ha egy hónapig kibírod nálunk, bevállalva az én szerepemet a "családban", fizetek neked.

- Nincs szükségem a nem létező pénzedre. - léptem egyet hátrébb, hogy kikerüljek a hatásköréből.

- Te tudod. - tette fel a kezét. - Csak izgalmat akartam vinni az unalmas életedbe...

Már megint ezzel jön.

- Tudod mit? - trappoltam oda, ő pedig szórakozottan figyelt. - Elfogadom. - nyújtottam felé a kezem. - De akkor te is kipróbálod milyen is "agyturkásznak" lenni!

Pár pillanatig figyelte a kitartott kezem, majd lassan megfogta és kezet rázott velem.

- Legyen. - húzta el a száját. - És az összeg?