Bangtan Pszichiátria

4.

~Yoongi POV~

Már két napja, hogy itt poshadok ebben a nyomorék lakásban. Na jó, hogy őszinte legyek, egész kis otthonos, csak ne kéne magamnak főznöm. Az első napos kaját is kétszer égettem oda (ami nem tudom hogyan lehetséges), és végül pizzát kellett rendelnem. Ha így költekezem, nem marad semmim. Mert ebből a szakmából nem élek meg, az biztos.

Most is egy szőke pipi ül velem szemben. Melleit kidobva magyaráz nekem valamit, de nem nagyon érdekel. Az érdekelne, milyen lehet most ChinHae-nek. Már tuti kikészítették azok az idióták. Jönne vissza, csak nem engedi a büszkesége. Pff...

Nehéz bevallanom, de én is mennék vissza. Hiányoznak azok az idióták. Meg az a nagy ház. Meg az a sok marhaság, amit megcsinálnak. Ah, miért is találtam én ezt ki? Az ember nem lehet annyira dühös, hogy ilyet mondjon. Lehet tényleg elmebeteg vagyok.

Erre a gondolatra csak felsóhajtva megmasszíroztam a fejem.

- Van valami probléma? - pislogott nagyokat a szőke, miközben a műszempillái összeragadoztak. Ja hogy ez még itt van.

- Velem semmi, de magával? - tettem fel a diplomatikus kérdést, mire szomorúan bólogatni kezdett.

- Mint ahogy az előbb meséltem, - amit ugye nem hallottam - súlyos problémáim vannak...

- Folytassa - dőltem előre bizalmasan. Most még hiheti azt, hogy figyelek rá, aztán közben úgyis bealszom. Csak fizessen azt húzzon el végre.

- Szóval az a problémám, hogy túl sok pasi tetszik, és aki megtetszik, azzal rögtön össze akarok jönni - biggyesztette le agyon rúzsozott ajkait. Alig láthatóan elhúzom a számat. Ez a nő szőkébb, mint aminek kinéz. - Mit gondol, ennek mi lehet az oka?

- Hm, az olyanra mint maga, van egy szakkifejezés - gondolkodtam, hogy kimondjam-e, de végül megosztottam vele. Ha szerencsém van, úgyse fogja fel.

- És mi lenne az? - hajolt előre kíváncsian, belátást engedve az így is keveset takaró pólójába. Unottan végig járattam rajta a tekintetem, majd folytattam.

- Ribanc - mondtam ki, de semmi reakció láttán, apró mosolyra húztam a szám. - Különböző megnevezései is vannak ezenkívül, például: ribi, ribizli, cafka - soroltam, miközben hátradőltem. - Nem összekeverendő a kurvával - fejeztem be végül, ő pedig még mindig reakció nélkül bámult rám.

- És erre van megoldás?? - kérdezte végül hisztérikusan, mire kis híján elnevettem magam. Ha ennyi őrült veszi körbe, meg is tudom érteni miért ilyen besavanyodott természetű.

- Ha kevesebb férfivel találkozik, talán helyre jöhet - bólogattam, mintha értenék hozzá. - De ez tulajdonképpen a belső akaraton múlik - az órára pillantottam és megkönnyebbülten vettem észre, hogy lejárt az idő. - Azt javaslom, most egy ideig maradjon otthon és meditáljon - tessékeltem az ajtó felé. - És minden rendben lesz!

- Jhaj, maga annyira kedves! - indult volna felém, hogy megöleljen, de egy ügyes mozdulattal kikerültem, és megfordítottam.

- Tudja, nincs férfiakkal való érintkezés! - intettem még neki egyet, majd becsaptam az ajtót. - Hála az égnek!

Sóhajtva a kanapé felé vettem az irányt, és elterültem rajta. A honvágyam már most idegesített, pedig csak KÉT napja vagyok itt! Nem lehetek ennyire béna!

Már épp indultam volna a konyhába, hogy megegyem a tegnapi pizza maradékát, amikor csöngettek.

- Mi a franc - morogtam úgy, mintha a fogamat húznák. Az ajtóhoz sétáltam, és kelletlenül lenyomtam a kilincset.