Sétáltunk a park felé mikor kissé közelebb lépett, kezét kezemre csúsztatta és összekulcsolta azokat.
Kérdőn tekintettem rá olyan 'ezt most miért?' fejjel. Erre válaszul csak megszorította kezem.
-Öhm mi lenne ha nem a parkba mennénk?-kérdeztem félé...
-Hé Niki! Anyud egyáltalán megengedte, hogy legyen tetkód?-fordult felém miközben át mentünk a zebrán.
-Ööö izé hát...az úgy volt, hogy nem-nevettem fel kínosan-de mindgyár 18 leszek! Szóval...
-Oké...hát akkor az lesz, hogy azt mondjuk 18 vagy-mondta.
-Öhm jó, mikor érünk máár odaa?
-Nemsokára, pár perc.
-Oki-válaszoltam.
2 óra múlva
-Úristen el sem hiszem, hogy megcsinálták...-léptünk ki az üzletből.
-Pedig jó lenne-nevetett fel Lau.
-Nah az van, hogy én ezt mégis, hogy mondom el anyának?
-Hát drágam, nemtudom-veregette meg vállam.
-Köszi...
10 perc alatt otthon is voltunk. Be léptünk a házba, lepakoltunk és én levágtam magam a kanapéra.
-Na mivan, elfáradtál?-nevetett fel. Erre csak kinyújtottam rá a nyelvem.
-Tudod te, hogy mennyire fáj?
-Mert szerinted nekem nem?-ült le mellém.
-Hát nekem biztos jobban!-erősködtem.
-Kétlem drágám.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem.
-Téma terelés jólvan-nevetett- amúgy nem kösz.
-Oki-mondtam és a konyhába vettem az irányt. Tőltöttem magamnak kólát és vissza ültem a kanapéra.
-Hányra is beszéltétek meg Tomival?-kérdezte hirtelen.
-3-ra mert?
-Jah mert mindgyár 2 óra.
-Ohh izé segítesz ruhát választani?
-Persze.
Leraktam a poharam az aztalra, felmentünk a szobámba és megálltunk a szekrényemnél. Lau kivett egy csomó ruhát és az ágyra hajigálta őket. Egy térdnél kivágott fekete nadrágra, szintén fekete trikóra és felé egy lila-fekete ingre esett választásom. Gyorsan megcsináltam a sminkem. Semmi extra, alapozó, szempillaspirál és egy ajakbalzsam. Fél óra alatt kész is lettem. Megcsodáltam magam a tükörben és késznek nyílvánítottam magam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Izé Niki, nekem haza kell mennem-szólalt meg Lau.
-Nemár...-szomorodtam el teljesen.
-Már több mint 2 napja itt csövezek-nevetett fel.
-Na és?-nevettem fel én is.
-De nem, tényleg mennem kell.
-Rendben.-öleltem meg.
Össze pakolta a cuccát kezébe vette telefonját és már indult is ki a szobámból.
-Aztán nekem hívj fel miután haza értél!-mondta miközben felhúzta cipőjét.
-Mimdenképp-öleltem meg mégegyszer.
-Nah Sziókaa-lépett ki az ajtón.
-Sziaaa-mondtam az ajtókeretnek támaszkodva. Kaccsintott eggyet és haza indult. Becsuktam az ajtót és sóhajtottam eggyett. Elővettem telefonom és megnéztem az időt, 14:52 mindjárt itt lesz.
Alig telt el 3 perc és csengettek. Az ajtó felé baktattam és kinyitottam.
