Összetört szív ~completed~

6.rész

Könnyes szemmel néztem előre, ahol Ő állt. Fel sem tudtam fogni, hogy újra látom. Épp az egyik haverjával pacsizott le, mikor megfordult, és kikerekedett szemekkel nézett rám. Remegtek a lábaim és nem tudtam, hogy most mi lesz. Kicsordult egy kósza könnycsepp, ami végig szántotta az arcom. Földbe gyökerezett lábakkal álltam és hagytam, hogy előre törjenek az emlékek.

Megszólalt a csengő és én boldogan futottam le a lépcsőn és nyitottam ki az ajtót. Egy szál vörös rózsával állt elöttem és vigyorgott mint egy idióta. Boldogan vettem el tőlle a virágott és öleltem meg. -Mehetünk?- kérdezte, és magához húzott egy csókra. Levegő hiánya miatt elváltunk, én pedig elvörösödve csak bólintottam egy aprót. Mikor, leültünk egy padra a parkban megszólalt. -Szeretlek- suttogta. Erre én csak közelebb hajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Mikor elváltunk féloldalas mosolyra húzta száját és ezt mondta: -Ezt vehetem egy én is tégednek?

Lau zökkentett ki a visszaemlékezésemből.

-Hé, Niki ide fog jönni!- mondta ijedten.

-To-omi-dadogtam miközben letöröltem a könnyeimet és próbáltam erősnek mutatkozni.

-Úristen...- mondta Lau már előrre félve

-Igen, szerintem is- csuklott el a hangom. Érzések csak úgy kavarogtak bennem. És nem tudtam eldönteni, hogy most fájdalmat és szomorúságot vagy inkább dühöt éreztem jobban.

Tomi fogta magát és gondterhelten oda sétált hozzánk. Lessokolódva figyeletem minden egyes mozdulatát míg ide nem ért. Lesütött szemmel pásztáztam a cipőm orrát, hirtelen olyan érdekesnek tűnt. Erőtt vettem magamon és rá néztem.

-Mit akarsz?-szűrtem ki a fogaim közül a szavakat.

-Megmagyarázni-sütötte le a szemét.

-Mégis mit? Hogy 2 hónap eltetével azt mondtad, hogy vége?-fakadtam ki.

-Meg tudom magyarázni.-nézett megbánóan a szemembe.

-Már nem kell a magyarázatod, volt rá fél éved, kibaszott fél éved, hogy megkeress vagy felhívj és megmagyarázd!-vágtam a fejéhez a sírás határán.

-Elcsesztem, jó? Rohadtul elcsesztem mindent-túrt bele a tökéletesen beállított hajába-nem akartam, hogy vége legyen, kibaszottul nem akartam!-mondta idegesen.

-Mégis vége lett!!-mondtam kicsit hangosabban a kelleténél, mert mindenki minket nézett.

-Megtudnánk ezt beszélni?-kérdezte szomorúan.

-Nem hiszem, ezen már nincs mit megbeszélni.-mondtam és elcsodálkoztam magamon, hogy nem sírtam el magam. Megfogtam Lau kezét aki még mindig elképedve állt mellettem és elindultam.

-Meg foglak keresni!!-kiáltotta utánnam.

Nem néztem vissza, nem kiáltottam utánna semmit csak mentem egyenesen nem tudtam hova, csak el onann.

-Héj Niki nyugiii-állított meg Lau.

-Nah ne mondd nekem, hogy nyugi! Nincs nyugi!!-idegeskedtem.

-Hallod ez még semmit nem jelent.-mondta.

-Semmit? Tényleg? Neked talán nem! De nekem igenis jelent!!-akadtam ki teljesen.

-Mert neked mit jelent? Mit? Niki nemár! Ez szánalmas vagy.-mondta.

-Szánalmas? Tényleg? Ha szánalmas vagyok! Akkor miért vagy még mindig velem? Miert barátkozol velem? Miért vagy a legjobb barátnőm?-kérdeztem dühösen.

-Én...nem...nem úgy gondoltam...-sütötte le a szemét.

-Mégis kimondtad!-vágtam a fejéhez.

-Sajnálom...tényleg nem úgy gondoltam.-erősködött tovább.

-Elhiszem...de ez akkor is fájt! Most lenne a legnagyobb szükségem rád! De te a fejemhez vágod, hogy szánalmas vagyok!-sírtam el magam. Túl sok volt ez nekem így egyszerre.

-Nikiii-ölelt magához-csssh nem...nem akartam. Ezt a Tomit meg...megoldjuk...eggyütt jó?-kérdezte bűnbánóan.

-Jó-óó-bújtam jobban hozzá.

Mikor már lenyugodtam, Lau hívott taxit és haza mentünk.