15.rész

89 9 10
                                    

Hy!! Nah hát eddig tartott a szünet😂 fogadjátok sok sok szeretettel az UTLOSÓ részt. Nem is pofázok többet. Jó olvasást! ;)

Tomi szemszöge:

Az életéért küzd. Megfog halni. Miattam. És én nem tehetek érte semmit, csak végig nézni míg meghal.

A mentőkocsiból kirángattak és leültettek a váróban. Azt mondták ha lesz valami szólnak. Már vagy  2 órája  itt ülök és semmit nem tudok rólla.
Pár perc után egy orvos vágta ki az ajtót és felém lépkedett. Egyből felpattantam és elé álltam.

-Jónapot, ha jól tudom a barátnője,-tartott egy kis szünetet és rám nézett, bólintottam és folytatta- öngyilkosságott kísérelt meg, elállítottuk a vérzést, összevartuk a vágásokat. De nagyon sok vért veszített ezért vér átömlesztést hajtottunk végbe. Sajnálattal kell közölnöm,-és itt méltóztatott a szemembe nézni-hogy nagyon kevés a valószínűsége, hogy életben marad.

Megrökönyödve álltam elötte és próbáltam feldolgozni a hallotakat.

-Be mehet hozzá ha akar-tette hozzá és kikerülve elvágtatott mellettem.

Niki szemszöge:

Mindenhonann hangokat hallok. Az orvosok kiabálását, a gépek csipogását, a kintről beszűrődő madár csicsergést. Mindent, sokkal hangosabban mint ahogy az normális.
Megpróbáltam kinyitni a szemem. Nem megy, túl nehéz. A kezemet próbáltam felemelni, az sem megy. Semmi nem megy. Csak lélelgzem és hallok mindent. Habár az sem biztos, hogy lélegzek. Azt sem érzem. Vajon Tomival mivan? Élek egyáltalán? Mi a szar van most? Anya tud rólla, hogy haldoklom? Miért nem tudok mozogni? Egyszer csak az orvosok zaja megszűnt, és kicsapodótt gondolom az ajtó.

-Niki-hallottam meg egy erőtlen és meggyötört hangot. De nem tudtam tisztán kivenni ki mondhatta.

-Könyörgöm, ne add fel-csuklott el a hangja.

-Tudom sok mindenen keresztül mentél, de ne halj meg..-én? Meghalni? Ugyan.

-Tudom, hogy ezt nem hallod, de ha igen, tudd, hogy azt a dolgot amit tettem veled..hidd el nem így akartam. Én tényleg mindennél jobban Szeretlek.. Niki, kérlek ébredj fel-sírta el magát. És itt esett le, hogy Tomi beszél hozzám.

Ezek után senki nem szólt egy szót sem, nem hallottam semmit a külvilágból. Tomi hangja sem ütötte meg a fülem. Semmi, néma csend. Csend és üresség. Ilyen lenne a halál? Vagy ez mi? Mindenesetre tetszik itt. Olyan békés. Nincs zaj, nincsenek emberek, itt nyugodtság van. Itt sokkal jobb mint bárhol máshol.

Vége

2017.06.04.

Összetört szív ~completed~Donde viven las historias. Descúbrelo ahora