Bambuszlevél

Költözés

Utáltam a költözés minden percét! A sok dobozt, a sietséget és a tudatot hogy mi bizony elhagyjuk Japánt és Francia országba költözünk. Egyesek örültek volna a dolognak, de én nem. Szerettem Okinavát és maradni akartam, de persze ezt tízen évesen nem én döntöm el! Anyáékat sem értem. Miértelme volt itt lakni Tizenöt évig, hogy aztán mindenkitől elszakítva Párizsba költözzünk. Jó megértem, hogy apának hiányzik a szülőföldje, de akkor én mit mondjak? Nekem nem fog hiányozni Japán? Megpróbáltam megbeszélni anyáékkal, hogy bátyóval itt maradok, de persze nem engedték meg. Így most itt állok Párizsban a házunk előtt és várom, hogy a szüleim kipakoljanak a kocsiból és megkapjam a sporttáskámat, amiben a ruháim és néhány plusz holmim helyezkedett el. Amint a táska a kezembe került azonnal rohantam is a házba hogy megkeressem a szobámat.

Meg kell hagyni nem rossz a ház. Az alsó része virág boltnak van berendezve. Egy kacskaringós lépcső vezet fel az emeletre a bolt mögött. Elindultam a lépcsőn az emeltre. Emlékeztem, hogy anyáék azt mondták a legnagyobb szoba az enyém. Végig mentem az emeleten és kerestem a legnagyobb szobát. Az utolsó helyiség volt a legnagyobb és már épp mentem volna be mikor Anya utánam szólt.

- Gilberta, a te szobád egyel, feljebb van! - Mutatott a lépcső felé. Meglepetten hagytam ott az ajtót és indultam a harmadik emelet felé, ami a padlás volt. Fellépkedtem a lépcsőn és kinyitva a csapóajtót felléptem a padlástérbe. Leesett az állam a látványtól.

A falak halványkékre voltak festve a padló fűzöld a plafon pedig fekete volt világítós csillagokkal megszórva. Jobb oldalon egy hatalmas ablak biztosította a természetes fényt. Az ablakkal szemben lévő fal sarkánál egy hatalmas ágy foglalt helyet. De nem az a szokványos. Ennek csupán kerete volt lába nem. Így volt lehelyezve a padlóra. Az ágynemű zöld volt. Az ágyam felett egy könyves szekrény volt, amihez egy létrával lehettet feljutni. A mögöttem lévő falnál voltak a ruhásszekrények. Az ablak mellett egy íróasztal volt mellette egy egész alakos tükör terpeszkedett. Bele néztem a tükörbe. Zöld pandás pólóban, farmerben és fekete dorkóban voltam. Vöröses barna hajam lófarokba volt kötve a fejem tetején. A tükörben észrevettem egy mögöttem lévő ajtót, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Megfordultam és odaléptem majd lenyomva a kilincset beléptem a kisebb helyiségbe. Egy fürdő volt. Egy kád volt az ajtóval szemben. A kád melletti falon egy csap felette egy tükrös szekrény volt elhelyezve. A csempe nap sárga színben pompázott. Miután itt is alaposan körbenéztem kiléptem és lekapcsoltam a villanyt, amit még belépésemkor kapcsoltam fel.

Megint körbenéztem a szobámban aztán felemeltem a sporttáskám és az íróasztalhoz léptem. Kipakoltam a képeket és még pár füzetet aztán a szemeimmel a dobozaimat kezdtem keresni, de azok nem voltak sehol. Idegesen rohantam le a lépcsőn.

- Anya! - kiáltottam és kirohantam az ebédlőben a legalsó szinten.

- Igen kicsim? - fordult felém.

- Hol vannak a cuccaim? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Ó csak ez a baj? - mosolygott kedvesen. - Már rég kipakoltunk csak a könyveid vannak még dobozban, a gardróbodban.

- Köszi! - mondtam és felrohantam.

A doboz tényleg ott volt ahol anya mondta. A könyveket felpakoltam a polcra egy kivételével, amit elkezdtem olvasni.

Reggel arra ébredtem, hogy anya rázza a vállamat. Fáradtan nyitottam ki a szemem.

- Ébredj, kicsim különben elkésel! - mondta majd mikor látta, hogy végre ébren vagyok elindult lefelé.

Felültem és arrébb raktam a mellettem lévő könyvet. Fogalmam sem volt róla mikor aludtam el, de ezzel jelenleg nem is foglalkozhattam. Gyorsan felkeltem és a ruhásszekrényemhez léptem. Elővettem egy fekete farmert és egy ugyan olyan pólót, mint tegnap. Gyorsan előkaptam a táskámat és a holmimat bele pakoltam majd rohantam is le. Még volt annyi időm hogy felkapjak egy pirítóst meg az ebédemet aztán már rohantam is a suliba. Szerencsére csak egy utcányira laktunk az iskolától így gyorsan oda értem. Már csak egy zebra választott el az épülettől mikor hirtelen valaki nekem rohant így a földön kötöttem ki. Igazi pofára esés!

- Ne haragudj kedveském! - hallottam magam mögül egy idős hangot. Gyorsan felálltam és megfordultam. Egy idős alacsony bácsi állt előttem. Kínai lehetett. Ijedten nézett rám várva a szidalmakat, de e helyett csak kedvesen rámosolyogtam és biztosítottam, hogy semmi bajom nem esett és nem haragszom. Végül mikor a lámpa zöldre váltott egy meghajlással búcsúztam és futottam tovább.

Tíz perccel érkeztem korábban, aminek meglehetősen örültem mivel egy héttel ezelőtt csak a suli épületét néztük meg ennek köszönhetően fogalmam sem volt róla, hogy mi hol van. Átvágtam a nyitott udvaron mikor egy lány elém állt ezzel megállítva. Barnahaja a derekáig ért alja pedig vörösre volt festve. Piros kockás ingben és farmerban volt.

- Szia! Én Alya vagyok! - Nyújtott kezet, amit félénken el is fogadtam.

- Szia! Az enyém Gilberta Take no ha. Barátoknak Gilly (ejtsd: Dzsili)

- És új vagy itt? - lépett mellém.

- Ennyire látszik? - kérdeztem halkan.

- Eléggé! - válaszolta nevetve mire lemondóan sóhajtottam. - Mit kerestél?

- Az igazgatóit. - válaszoltam.

Erre nem mondott semmit csak a lépcső felé kezdett húzni engem. Fogalmam sem volt róla hogy hova akar vinni így csak engedtem, hogy húzzon maga után.

Egy idő után megálltunk egy ajtónál. Bekopogott majd mikor engedélyt kaptunk beléptünk az igazgatói irodába. Az igazgató egy nagyon kedves jó kedélyű ember volt. Elmondta a legszükségesebbeket majd utamra bocsátott egy csomó jókívánsággal.

Az osztályfőnök is nagyon kedves volt. Üdvözölt és kérte, hogy mondjak magamról pár dolgot.

- A nevem Gilberta Take no ha barátoknak csak Gilly. Tizenöt éves vagyok eddig Okinaván éltem. Szeretek olvasni és rajzolni. - Mondtam el hadarva majd leültem abba a padba ahova a tanár küldött. Egy srác mellett kaptam helyet. Nem volt alkalmam jobban megfigyelni, mert kezdődött az óra.

Napvégén fáradtan ballagtam haza. Alya egész nap azt ecsetelte, hogy mennyire jó lesz, holnap mikor megismerhetem a legjobb barátnőjét Marinettet, aki most sajnos betegeskedik, de holnap már jön. E-mellet mindenkinek személyesen is bemutatott kivéve egy Cloe nevű szőke lánynak és a vele beszélgető vörösnek. A tananyag annyira nem fárasztott le csak a szünetekben való rohangálás.

Mikor beléptem az új virágüzletünk ajtaján megsem álltam a szobámig ahol az első dolgom volt lefürödni majd mikor végeztem dőltem volna be az ágyba, de valami miatt ez a tervem megdőlt. Lefagyva néztem az apró dobozt, ami az ágyamon feküdt.

Ez meg hogy kerül ide?