Bambuszlevél

Gibby emlékei az előző pandáról

Sajnálom, hogy ennyit késtem a fejezettel! Remélem azért tetszeni fog! Jó szórakozást^^

Gibby:

Mikor az előző pandával először találkoztam eléggé ijedt volt. Vicces volt, ahogy egy szék mögé bújva dobált mindennel, amivel csak tudott. Sikerült lenyugtatnom és elmeséltem neki mindent. Az erejéről a rejtett képességeiről mindenről. Eleinte elég bizonytalan volt, de mindent megtett, hogy jó hős legyen. Sokat tett a városért. Akkor is Katica és Macska jelent meg előbb, mint hős és Panda harmadiknak csatlakozott hozzájuk. Eleinte elég ügyetlen volt, de mindig igyekezett és sohasem adta fel! Ennek köszönhetően egész hamar belejött. Olyan két hónappal az után hogy megkapta a talizmánját az akumák elkezdtek egyre többen lenni. Hárman már nem bírtak velük. Ekkor jelent meg teknős. Erős volt és új reményt adott a társainak. négyen már elbírtak az akumákkal. Emlékszem mit beszéltünk a Teknős felbukkanását követően mikor vissza értünk Alisa szobájába.

- Vajon kilehet ez a teknős? – huppant le az ágyára miközben elém tett pár bambuszlevelet. A szüleinek azt mondta, hogy a bambusz nevelés egy új hobbija. A szülei pedig azonnal telepakolták az egész házat bambuszokkal. Vagy is nem azonnal. Akkoriban még technológia híján voltak és a bambuszokat egyenesen Kínából rendelték. Egy darabig eltartott, amíg megérkezett a rengeteg bambusz, de végül mindegyik egy cserépben elkerült a ház minden pontjára.

Kis hallgatás után válaszoltam.

- Fogalmam sincs, de ha akarja, majd elmondja neked! – mosolyogtam rá miközben eltüntettem a leveleket. Alisa rám mosolygott.

- Igazad van! Ami fontosabb, hogy – kezdte sejtelmesen, de tudtam mire fog kilyukadni – Fu Meng hamarosan idejön! – lelkendezett. Fülig szerelmes volt abba a fiúba, de a közelében egy értelmes szót sem tudott kinyögni. Bár mindig megmosolyogtam a dolgot, mert szórakoztató volt, ahogy próbált kommunikálni a fiúval, de azért segítettem neki, ahogy tudtam. Ez után aznap már eszébe sem jutott teknős. Amikor Fu Meng megjelent Alisa természetesen egy szót sem tudott kinyögni. Szerencséjére a szülei szóval tartották a fiút. Aznap este sokáig hallgattam Alisa áradozását a kínai fiúról. Egészen addig beszélt róla, amíg el nem aludt.

Sok idő eltelt. Teknőssel megkedvelték egymást. Barátok lettek. Olyan igazi „bármit elmondhatok neked" féle barátok.

Egyik nap mindketten szomorúan ültek az egyik tetőn.

- Mi a baj teknős? – kérdezte Panda egy erőltetett mosollyal az arcán.

- A szüleim azt akarják, hogy feleségül vegyek egy lányt, akit már régóta ismerek. – mondta halkan majd panda felé fordult. – És neked?

- Szinte ugyan ez. – sóhajtott a lány.

- Miért nem akarsz hozzá menni ahhoz az emberhez, akit neked választottak? – kérdezte meglepve a zöldruhás.

- Ne értsd félre minden vágyam, hogy hozzámehessek! – ellenkezett a lány.

- Akkor? – nézett rá érdeklődve a fiú.

- Ő nem szeret. Látnod kellett volna az arcát mikor közölték vele a hírt! Utál! – kezdett sírni Alisa. Teknős kedvesen átkarolta a vállát.

- Biztos nem utál! Téged nem lehet! – jelentette ki határozottan a fiú.

- Te miért nem akarod elvenni a lányt, akit kijelöltek neked? - nézett fel Alisa mikor kissé alább hagyott a sírása.

- Azért mert én Alisa ugyan kedves lány, de én téged szeretlek. – mondta halkan. Alisa meglepetten nézett Teknősre majd kis habozás után egy nevet mondott. – Fu Meng?! - Teknős is felvette a meglepett arcot.

- Honnan..? – kezdte, de aztán meglepetten hátrébb ment. – Alisa? –

Alisa bólintott. Ezután órákig beszélgettek. Nem sokra rá megházasodtak. Az esküvő után úgy fél évvel legyőzték az ellenséget Macskáékkal. Alisa és Fu Kínába költöztek. Öt évvel később mikor már volt egy leánygyermekük hírt kaptak Párizsból. Tudni kell ugyan is hogy költözésük előtt felfedték magukat társaik előtt, hogy ha baj van, azonnal tudjanak menni. A lányukat egy közeli barátjukra bízták és azonnal hajóra szálltak. Ami Párizsban fogadta őket az sokkoló volt. Minden lerombolva az emberek pedig kétségbe esve menekültek amerre tudtak. Késlekedés nélkül azonnal átváltoztak és megkeresték Macskáékat. Mint kiderült még sem győzték le halálfejet véglegesen. Visszatért és személyesen támadott. Hosszú és nehéz csata volt, de győzedelmeskedtek. Legalábbis ezt hitték. Mindenki örült egészen addig, míg az akkoriban magát Vörös lepkének nevező gonosz fel nem állt és egy utolsó támadással végzett Teknőssel. Alisat ez olyan mélyen érintette, hogy használatba vette az addig használaton kívüli képességét. Visszament az időben az ellőttre hogy vörös lepke megölte volna Teknőst és elé ugrott. Alisa feláldozta magát a szerelméért. Még halála előtt rábízta a talizmánját és a kwami-át (vagy is engem) Fu-ra. Megkérte, hogy ha eljön az idő agyon át az utódjának. Ez után mindenki neki adta a talizmánját, hogy vigyázzon rá, és ha eljön, az idő adja tovább. Így lett Fu a talizmánok őre. Az egyetlen talizmán, ami nem került hozzá az a pillangóé volt. Az ugyanis eltűnt. Mindenki azt hitte örökre.

Mindenki megbízott Fu mesterben és most hogy végignézek Gillyn látom, hogy nem hiába! Remek utódot választott Alisának.

Az ablakhoz repültem és felnéztem az égre.

- Te is büszke vagy a dédunokádra? – tettem fel halkan a kérdést majd egy kis idő után visszarepültem Gilbertához és melléfeküdtem a párnára.

??? Szemszöge:

Fáradtan léptem a szobámba. Egész nap nem tudtam figyelni az órákon, mert aggódtam Gilly miatt. Mostanában fura volt. Ráadásul, ha még ez nem lenne elég egy idős bácsit is fellöktem!

Idegesen vetettem le magam az ágyamra majd a fejemet a párnámba fúrtam. Aztán hirtelen pattantam fel mikor rájöttem, hogy valami nem stimmel. Az éjjeliszekrényemen egy apró dobozka feküdt. Felemeltem és kinyitottam. Egy hatalmas fény vakított el majd mikor eltűnt egy apró zöld lény lebegett előttem.

- Üdvözöllek mester én Wayzz vagyok!