4.fejezet

83 13 1
                                    

Pleashe have mercy on me-üvöltött a telefonom ébresztőórája, aminek az lett az eredménye, hogy leestem az ágyról.
-Jézusom jól vagy-ugrott ki a hálózsákjából Emma és egyből hozzám sietett.
-Persze- nyögtem ki , majd mindketten nevetni kezdtünk. Igen, ilyenek a legjobb barátok, röhögnek egymás szerencsétlenségein.Miután kiröhögtük magunkat feltápászkodtam és a szekrényemhez léptem.
-Még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel!
-De én igen!- mondta Emma és a kezembe nyomta a ruhadarabokat, ami egy farmer, egy fehér póló, bőrdzseki és egy tornacipő volt.
-Köszii-nyújtottam el a mondanivalómat és egyenes a fürdőszobámba siettem, ahol egyből felöltöztem.
-Ez tényleg tökéletes-suttogtam halkan, miután feltettem a szempillaspirált és a szájfényt.Pár másodperc múlva kiléptem a fürdőből, ahol Emma és anyum tátott szájjal fogadott.
-Nos, akkor mehetünk?-törte meg anyu a csendet.
-Persze- helyeseltünk Emmával. Mindhárman lefutottunk a lépcsőn és egyből behuppantunk a kocsiba, amit anya már be is indított.Kb 15 perc alatt oda is értünk.
-Szia-köszöntünk el anyutól, majd kiszáltunk a kocsiból.Berohantunk az épületbe, megkeresni a helyünket, ami a színpad elé szólt.Fél óra múlva mindenki sikítozni kezdett.
-Úr isten, ott van!-kiáltott fel egy lány a tömegből, mire a többiek egyből a színpad felé fordultak.Tényleg ott volt, ott állt a háttér előtt.Mindenki folytatta a sikonyálást, körülöttem pedig elcsendesült minden. Csak Shawn-t láttam a szemeim előtt és abban a pillanatban el sem hittem, hogy itt vagyok.Teljesen olyan volt, mint a képeken. Gyönyörű szemek, jól belőtt haj és az a cuki pimasz mosolya. Hozzám képest még így is sokkal magasabb volt. Körbenézett a tömegen, de a szemei megálltak rajtam, rajtam, aki csak állt ott és próbálta feldolgozni ezt az egészet​.Ránéztem és abban a pillanatban ismét elmosolyodott, majd énekelni kezdett. Miután minden számot elénekelt, megköszönte, hogy itt lehetett és  lement a színpadról.
-Nos, a koncertnek vége, aki fényképet szeretne vagy autogramot az fáradjon át a másik terembe!-mondta a férfi, aki Shawn után ment fel a színpadra.Habozás nélkül átsiettünk a másik terembe, ahol gigantikus sor állt.
-Jaj ne, utolsók vagyunk!-fordult hátra hozzám Emma.
-Nyugi, hamarosan mi is sorra kerülünk.-válaszoltam pozitívan Emmának. 1órát vártunk, mire odaértünk Shawn-hoz.
-Atya ég, én jövök!-mondta Emma, majd a fiúhoz szaladt. Láttam, hogy lőttek egy pár képet, beszélgettek egymással egy kicsit valamiről.
-Oké, jöhet a következő!- mondta egy férfi és elindultam Shawn felé aki éppen a rendezvényszervezővel beszélt.
A lábaim remegtek és a szívem gyorsabban vert, mikor közelebb értem a fiúhoz.
-Csak szépen lassan Lucy, menni fog.-gondoltam magamban. Az első öt lépésem után, azt hittem hogy a többit, már kirázom a kisujjamból, de nem így lett. Az egyik pillanatban a lábamon álltam, a másikban már valakinek a karjaiban találtam magam​. Keze puha volt, mint a madártoll. Lehellete pedig olyan, mint  a hűs szellő egy nyári délutánon. Lassan magafelé húzva tartott meg, majd egy barna szempárral talákoztam.
-Jól vagy ?-kérdezte aggódóan.
-I... igen.-mondtam dadogva.
A tekintetem még mindig Shawn-on volt, majd hirtelen lenéztem a földre és elengedett.Elmosolyodott.
-Nos akkor mehet a fotó?-kérdezte a fiú, akinek egyből odaadtam a telefonomat​ egy fénykép erejéig. Miután meglett a kép kisétáltam az épületből és beültem a kocsiba.
-Na milyen volt?
-Nagyon jó, várj mindjárt mutatok képet.-mondtam, miközben a telefonom után kutattam.
-Nincs meg a telefonom!-kiáltottam fel, majd még jobban keresni kezdtem.
-Várjatok, mindjárt jövök.-jelentettem ki. Kiszálltam a kocsiból és egyenesen az ajtó felé rohantam,kinyitottam, majd becsuktam azt. Egyszer, csak arra eszméltem, hogy valaki felém rohan.
-De örülök, hogy visszajöttél.-mondta Shawn, majd lihegve kivette a zsebéből a telefonomat​.
-Köszönöm!-ugrottam a nyakába, majd lassan elengedtem.
-Beírtam a számomat, ha van kedved holnap elmehetnénk valahová-mondta eszméletlenül aranyosan majd ismét megöleltem.
-Rendben, ha ez azt jelenti hogy eljössz, akkor holnap háromkor legyél ott a Starbucks-nál.
-Ott leszek.- válaszoltam, miközben a szemébe néztem, majd egy hatalmas dudálásra lettem figyelmes.
-Nekem most mennem kell.-mondtam, majd elengedtem a kezét és elrohantam.

Only you {S.M.}Where stories live. Discover now