You're just a Cannibal-Killing Stalking /hun/

⚫06⚫

Csak fekszek ott a sötétben és a semmibe bámulva gondolkozok, hogy vajon milyen nap lehet és, hogy mióta vagyok itt. Hasam egyre hangosabban korog. Nem tudom mit kéne tennem, hogy ez elmúljon, de azt biztosan nem akarom, hogy megint lejöjjön ide. Forgolódva próbálok egy kényelmes pózba feküdni, ami egy kis próbálkozás után sikerül is, ám mikor újra egy halvány fény kezd pislákolni fölöttem, egyből felülök és összehúzom magamat, hogy felkészüljek az újabb rugásra vagy fojtogatásra. Óvatosan pillantok fel a fiúra, aki egy tálcát tart a kezében.
-Biztos éhes vagy, egyél!- teszi le elém nyugodt kisugárzással, majd törökülésbe ülve figyelni kezd a szokásos módján. Valamiért úgy érzem, ha most megeszem ezt az ételt, akkor azzal elfogadom, hogy jelenleg tőle függök. De én ezt nem akarom semiképpen sem tudatni se vele, se magammal. Felnézek rá, egyenesen a szemébe, majd szabad kezemmel egyszerűen arrébb tolom a tálcát.
-Nem kérem- mondom továbbra sem elveszítve a szemkontaktust. -Nem kéred?- kicsit elkerekedett szemekkel néz rám, amit egy hangos nevetés követ.
-Azt hiszed, egy kibaszott szállodában vagy? Itt nem az van, amit te akarsz. Itt a te akaratod szart sem ér!- mondja egy gúnyos mosollyal arcán, majd újra elém teszi a kajával teli tálcát. Akkor sem eszek belőle. Csak nézem, de nem mozdulok.
-Oh értem én, arra vársz, hogy megetesselek. Hát jó, de ne szokj hozzá Jirikém! -néz rám széles vigyorával, majd  kezébe kapja az evőpálcikákat és etetni kezdene vele, de én összeszorítom számat.
Nem fogok egy morzsányit sem a számba venni. Nem akarok.

Nyugodt tekintete hirtelen vált át feszült, méreggel teli kifejezésre.
-Mi a fasz bajod van? Itt hozom neked a kaját, még meg is etetlek, te meg csak kussban ülsz. Ne hozz ki a sodromból Jiroo!- mondja egyre hangosabbra emelve hangját. Még mindig nem méltatom válaszra, csak összeszorított ajkakkal bámulom a földet.
-Faljál már bazdmeg!- ordítja, majd üres kezével megragadja arcomat és úgy nyomja össze, hogy azon egy kis rés keletkezzen, majd a számba tömi a kimchit. Nem, nem fogom megtenni, amit akar! Homlokot ráncolva köpöm az arcába az ételt. Talán nem ez volt a legjobb döntés, de mostmár nincs mit tenni.

-Te....MEG AKARSZ HALNI??- ordibál velem torka szakadtából, amitől szerintem majdnem az egész föld megremeg. Egy nagy levegőt vesz, majd letörli arcát.
-Leköptél Jirikém. Ne hidd, hogy büntetés nélkül megúszod!- szemeivel mintha már meg is ölt volna, úgy néz rám, majd az az ismerős vigyor húzódik arcára, amitől persze mindig lefagy bennem még a vér is. Kezébe emeli a porcelán tálat és mutató ujjával végigsimít arcomon.
-Ne félj Jirikém, nem fog ez fájni... Annyira...

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztok!
Tudom, elég rövidke rész lett és nem is a legizgalmasabb, de nem nagyon van időm. Ugye este 11 van és most írtam meg. Mindegy, ha tetszett, katt a vote-ra és, ha van kedved, kommentben is nyugodtan megírhatod a véleményed. Nem eszek meg senkit azért, mert leírja azt, amit az eddigi munkámról gondol. Legalábbis tudtommal nem eszek embert. Ha csak nem vagyok titán..vagy ghoul. Na jó, elég a fecsegésből, következő részt hozom, amint tudom! 😘