You're just a Cannibal-Killing Stalking /hun/

⚫09⚫

Ott fekszek a koszos földön és dermedten bámulom az előttem lévő két lábat. Testem úgy remeg, mint a kocsonya, ahogy egyre feljebb és feljebb halad a tekintetem, majd amikor meglátom az arcát, teljesen lefagyok. Nem tudok moccani sem.
Hogy ért utol ilyen gyorsan? Nem is, hogy került elém?? Mint valami szobor, olyan lehetek most, de ez ellen nem tudok mit tenni. Csak egy kis idő elteltével esik le valami. A ruhái... Nem ezek voltak rajta eddig..Lehet, hogy ez mégsem Sangwoo? De akkor ki lehet? Az arca tökéletes hasonmása Sangwooénak. Még mindig csak bámulni tudom. Ezt csak akkor szakítja meg, amikoris leguggol elém és az államnál fogva megcsókol. Köpni, nyelni nem tudok a meglepettségtől. Idegesen lököm el magamtól, majd feltápászkodom és egy szimpatikus irányba kezdenék futni, de a hajamnál fogva ránt vissza.
-Milyen fogadtatás már ez... Még csak a csókomat sem fogadod el..- dönti oldalra a fejét és lebiggyesztett szájjal néz a szemeimbe.
-E-engedj el!- próbálom kiszedni a kezét a hajamból, de sikertelenül.
-Hé, Jiroo! Ugye emlékszel rám?- kérdezi egy pszichopata mosollyal az arcán és olyan közelségben, hogy már az orrunk is összeér.
-Nem tudom miről beszélsz!- próbálom megfejelni, de kihajol előlem, majd egy hirtelen mozdulattal lenyomja fejemet oda. ODA!
-Jiroo~ Ne legyél ilyen! Próbálj meg emlékezni!- vigyorog még mindig én meg csak próbálom arrébb húzni a fejemet, mivel levegőt sem olyan könnyű így venni.
-SANGMIN!- hallom kicsit távolabbról ugyanazt a hangot, ami minden bizonnyal Sangwooé.
-Szióka Sangwoo! Nincs gond, ne legyél ideges, csak ismerkedtünk egy kicsit a testrészekkel.- engedi el a fejem, így végre szabadon lehetek, de ez hamar véget is ér, ugyanis most Sangwoo kap el a torkomnál fogva, ami meg kell hagyni, nem a legkellemesebb érzés.
-Menj haza, nem engedtem meg, hogy velem gyere!- förmed rá idegesen. Nem szorít olyan erősen, így még tudok venni levegőt, de a nyakamnak ez tényleg nem kellemes.
-Inkább köszönd meg, hogy elkaptam neked!- mondja rideg tekintettel Sangwoonak. -Ahj, most elrontottad nekem... Azt akartam, hogy magától emlékezzen a nevemre.. - nyafog miközben közelebb lépked.
-Jiroo, nem ismerős ez a név?- hajol közel arcomhoz és tágra nyitott szemekkel bámul rám.
-N-nem.. -fordítanám el fejemet, de Sangwoo miatt még ezt sem tudom megtenni. -Engedd már el a nyakam!- ficánkolok kezei közt, de ennek csak az az eredménye, hogy még erősebben szorít rá torkomra. Már levegőt is alig kapok..

-Sangwoo! Elég legyen, én nem ájultan akarom látni.- vakarja le Sangmin a testvére kezeit rólam. -Néha lehetnél egy kicsit gyengédebb is vele.. Akkor talán nem ellenkezne ennyire.- magyarázza unott tekintettel, majd ujjával lágyan végigsimít nyakamon. Valamilyen szinten most hálás vagyok neki, de ez nem azt jelenti, hogy most ő lett a mindenem, csak mert egyszer segített.. Hisz az előbb még ő bántott.

-Hagyjuk, irány vissza a házába.- mondja egyszerűen Sangwoo, majd a csuklómra szorítva indul vissza, Sangmin pedig utánunk kullog.

-A szomszéd!- áll meg hirtelen, így a hátába ütközök. Igazán nagy háta van... Azokkal a széles vállaival egész vonzó... Kár, hogy valójában egy pszichopata.. Várjunk.. Itt a lehetőség! Ha most a szomszéd meghallana, akkor lehet, hogy meg tudnék szabadulni tőle.. Vagyis mostmár tőlük.

Egy nagy levegőt veszek, majd a lehető leghangosabban kezdek el kiabálni.
-SEGÍ...- ordítanám, de hátulról betapasztja egy kéz a számat. Egyből rá is akarok harapni, de olyat tesz, amitől teljesen kiráz a hideg és legyengül testem... Kezeimet hátrafogja, így lehetetlen ellenállni..

Hogy állhat fel egy fiú érintésétől??? És hogy lehet, hogy egy ilyen helyzetben is???
Egyik keze még mindig a számon van, de a másik... A másik keze az alsómban... Testem akaratlanul is reagál és elönt a forróság.

-Mit csinálsz?- fordul hátra Sangwoo homlokát ráncolva, majd kikap Sangmin kezei közül és a vállára kapva kezd el rohanni velem, majd már csak az ajtócsapódást hallani mögöttünk. Egészen a szobámig visz fel, majd az ágyba hajít és felém mászva, lihegve néz le rám.
-Mi-mit akarsz csinálni?- nézek fel rá rémülten. Nagyon ijesztő, ahogy itt liheg felettem...
-Legyek gyengéd? Francokat!- emeli meg kezét, majd már csak az éles fájdalmat érzem és a sötétséget magam előtt.

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztok!
Tudom, elég sokáig nem volt rész, de háromszor kellett újraírnom, mert kétszer is kitörlődött.... :/
Na a lényeg, mi a véleményetek az új szereplőnkről? :D
Ja és így a borító is új. :)
Ha tetszik a sztori, akkor vote-olj és kíváncsian várom a véleményeteket kommentben.