⚫10⚫

898 80 6
                                    

Ha becsukom a szemem, nem látok, de, ha kinyitom.....akkor sem. Idegesítő ez a sötétség. Fentről néha-néha hallom a léptei.. vagy lépteik hangját. Minél közelebbről hallom, annál jobban tör rám a félelem, ami akár meg is tudna fojtani. Kezem ezúttal nincs kiláncolva, de akkor sem merek mozdulni. Csak várok és várok, hátha az ajtó csapódásának hangja reményt gyújt bennem, de nem, semmi ilyesmi. A dohos pincében fekszek és bámulok a feketeségbe. Reménytelennek találom, hogy valaha is kijussak így.. Ha Sangmin is itt van, akkor meg már lehetetlen. Ilyen esetben a legtöbben biztos, hogy sírva könyörögnének, hogy engedjék el, de én nem tudok sírni. Már évek teltek el azóta, mióta utoljára hullattam könnyeket.

A hasam majd ki lyukad az éhségtől, a saját bűzömet is alig bírom elviselni. Lábaimat ölelve ülök csöndben a sötétben és próbálom kitalálni a lépések úti célját. Épp kezdek álmosodni, amikor ezek a lépések sietőssé válnak. Már alig hallani a hangát, már csak... az ajtó! Ez biztosan az ajtónak kellett lennie, még a kulcscsörgést is hallani lehetett. Reménykedve állok fel hirtelen, de lábam elzsibbadt, így egyből össze is csuklok. Nem akarok egy percet sem elpazarolni, egyből felállok és bicegve, de felsétálok a lépcsőn kisebb-nagyobb botlásokkal a sötét miatt. A kilincsen a kezem... -Három...Kettő..- egyre lenyomom és megpróbálom kinyitni, de zárva, mire halkan kuncogni kezdek. -Miért is lenne nyitva...- motyogom elszomorodva és már vissza is fordulok, amikor csak úgy magától kinyílik az ajtó. A nap erős fénye majd' kiégeti a szemem, de nem törődőm vele, kapkodva bicegek ki. Már kezdi megszokni a világosságot a szemem, így körbe tudok nézni. Balra egy lépcső található, jobbra egy konyhát látok. Előttem meg.. előttem a bejárati ajtó. Légzésem felgyorsul, ahogy arra gondolok, hogy előttem az ajtó a szabadsághoz. Már csak egy baj van. Az ajtó biztosan zárva, de azért odalépledek és megbizonyosodom róla. Ha nincs nyitva, megoldom egy ablakon keresztül. Vagyis csak ezt terveztem.

Az ajtó előtt állok és már emelem is remegő kezem a kilincs felé. A levegőt is rakoncátlanul veszem, össze-vissza.

Mi?

Fejem lassan a mellettem álló személy felé fordítom, majd tekintetem a kilincsre irányul vissza, amin már rajta van a kezem.... Benne egy késsel. Lefagyva bámulom ahogy beborítja a vér a csuklómig. Mintha egy vörös kesztyű lenne rajtam. Érdekes árnyalata ez a vörösnek... De nagyon tetszik. Csak bár ne az én kezemből folyna...

-Hova készült az én kis Jirikém?- vigyorog az arcomba hajolva a kesztyűm készítője. Nem bírok válaszolni. Továbbra is a késen van a szemem, ami még mindig a kezemben pihenteti magát, mégis... Fájdalmat most egyáltalán nem érzek.
-Na mi van? Már válaszra se vagyok méltó? Hát istenkém milyen neveletlen vagy még mindig.-csap gyengéden az arcomra, mire végre felolvadok lefagyottságomból és a szemeibe nézek. Azt kívánom, bárcsak tovább lettem volna ledermedve. Úgy érzem bele tudnék halni a fájdalomba, amit a kezemben érzek. Ajkamat beharapva fojtom vissza ordításomat,mire az iker egyik tagja, aki minden valószínűséggel Sangwoo, megmarkolja a kést és kirántja a praclimból. Ezt már nem bírom kiáltás nélkül...

A földre rogyva nézem a tátongó sebet, alig kapok levegőt, annyira le vagyok sokkolva.
-Azt hitted, hogy majd csak úgy szó nélkül elsétálhatsz?- mondja elém guggolva s lassan a fejemhez emeli kezét és már ösztönből ütném el, de nem tudok moccanni a stressz miatt, így csak összeszorítom szemeimet.

-Akkor most csalódást kell okozzak, de már elmondtam, innen nincs kiút.- futtatja ujjait a hajamba, majd lassan, óvatos mozdulattal borzolja meg. Mindig olyan zavaros, ez egyszerre megrémíszt, megőrjít és lehet furcsa, de reményt kelt bennem, hogy tud jó is lenni, akkor is, ha csak kettesben vagyunk. Kitudja, lehet ez a hangulat ingadozása fogja megadni nekem az esélyt a szabadulásra.
-Aish.. Na gyere- ránt fel a földről kicsit durvábban, amire fel is szisszenek, de persze ez nem érdekli. Unott tekintettel porolja le hátsó felemet, majd elvezet a pince ajtó mellett és a fürdőbe irányít.
-Mi-mit csinálsz?- szólalok meg nagy nehezen, mikor a fürdőkád szélére ültetve kezd el vetkőztetni.
-Na vajon mit?- pillant le rám gúnyos tekintettel.-Megfürdetlek, büdös vagy.- közli végül kifejezéstelen arccal. Nem szólalok inkább meg, csak néha-néha közben halkan elkáromkodom magam, a kezem miatt, majd mikor már az alsót venné le rólam, ép kezemet a fehérneműmre tapasztva ellenkezem.
-Azt... Azt ne... Nem akarom.. - motyogom halkan, mégsem a zavartság miatt, hanem mert nem akarok teljesen az irányítása alatt állni.
-Nem? Hát jó, én nem erőltetem. -vonja meg vállát teljesen nyugodtan, majd megnyitja a csapot és egy kisszekrényben kezd keresgélni. Kis kutakodás után egy normál méretű dobozkát tesz a mosógépre és kötszert és fertőtlenítőt vesz ki belőle.
-Add a kezed! - tartja kezét, hogy beletegyem sajátomat, de nem bírom és nem is akarom, nehogy már pont ő lássa el.

Szúrós szemekkel pillant rám, majd magához rántja kezemet, aminek következményeként fel is ordítok, majd óvatosan lefertőtleníti és beköti. Nagyon koncentrál közben, néhol még a nyelve is kilóg.
-Na akkor, nem veszed le a gatyád?- teszi el a dobozt és kicsit kihagsúlyozva a nemet, teszi fel e kérdését.
-......Nem akarom. -nézek fel rá egy kis hezitálás után.
-Hát jó, pedig jobban tetted volna. -vonja meg vállát és vigyora újra elszélesedik, ahogy a torkomra ragadva belenyom a vízbe. Méghozzá tűzforró vízbe.

-NEEEH!!! ENGH-ENGHEDJ EEHL! -kapálózok észtvesztve és próbálok kijutni a forró vízből. Ez így nem fog menni....

Erőt veszek magamon és a sebesült kezemet is a nyakába akasztva, a testtömegem segítségével rántom be magam mellé.
-MI A FASZT KÉPZELSZ?- ugrik ki hirtelen, de megkapaszkodom lábában és ennek eredményeként hasra esik. -NA MOST DÖGLESZ MEG!! -ordít velem torka szakadtából, de én már ezalatt kiszaladtam a fürdőből. Az sem érdekel, ha a szilánkok össze-vissza vágnak, de én most kiugrok az ablakon. Az oldalam... FÁJ!!
-Sangwoo, szökik a kincsem, hát hogy lehetsz ilyen?- szól felháborodva testvérének a rúgás után Sangmin.

Miért? Miért nem sikerül sohasem?

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztok!
Ehh....megint megvárattalak titeket, sajnálom ><
Igyekeztem izgalmas részt alkotni nektek és hát... Remélem sikerült is.
Ha tetszett, kérlek vote-oljatok és tényleg nagyon kíváncsian várom a véleményeteket, legyen az rossz vagy jó. De komolyan... Már meg is őszültem ><

You're just a Cannibal-Killing Stalking /hun/Where stories live. Discover now