You're just a Cannibal-Killing Stalking /hun/

⚫17⚫

Két azonos arc pislog előttem várva, hogy elvégezzem a dolgomat, ami természetesen nem akar sikerülni előttük...Vörös fejjel ülök a wc-n s már azon vagyok, hogy megkérjem őket, forduljanak legalább el.
-Öhm... I-így nem igazán m-megy...-Szólalok meg végül kissé dadogva, mire Sangmin huncut mosolyra húzza száját és testvérét megragadva fordul el.
-1 percet kapsz, utána indulunk!- teszi karba kezeit s hangosan kezd számolni, aminek egy kicsit örülök is, mert elnyomja a hangot.

▪️◾️◼️◾️▪️

-Ha bármilyen rossz mozdulatot teszel, megöllek!- markol nyakamba hátulról a veszélyesebb, amire ijedten húzom ki magam.
-Nyugi, amúgy sem lesz sok ember arra, amerre mi megyünk.- néz fel ránk a cipőjét húzó fiú, melynek hála testvére elengedi nyakamat, keze helyett pedig egy puha, nedves dolgot érzek meg, ami egy nyelv lenne. A hideg kiráz, s azonnal egyenesbe vágom hátam, katonákat megszégyenítő módra, melyre egy halk kacagás a reakció mögöttem.

Karomra ragadva húznak ki a házból, s egyből megcsap a hűvös, mégis kellemes fuvallat. Annyira jó érzés végre kilépni abból a házból, szinte mindenről megfelejtkezem a pillanat hatására, de az a fránya gondolat, hogy nem lehetek szabad, hamar visszahúz a depresszióba.
-Nézd milyen kis cuki, ahogy élvezi a friss levegőt.- Vigyorog szélesen Sangmin, miközben átkarol. Kicsit olyan érzés ez, mintha egy normális srác lennék haverokkal, mégis ahogy észreveszem Sangwoo tekintetét, úgy érzem már párszor legyilkolt gondolatban. Csak aztán nehogy a valóságban is megtegye...
Ahogy megyünk tovább, Min még mindig rajtam pihenteti kezét, amit fivére nem a legnagyobb mosollyal díjaz. Csak azt tudom kívánni, bár ne lenne itt velünk. Sangminnal talán egyszerűbb lenne, ő nem olyan gyilkolni vágyó, még a szökés is lehetséges lenne. Így viszont, hogy itt ez a labilis hangulatú lény, még megszólalni is alig merek, nehogy menekülési kísérletnek higyje.
-Áh! Mi lenne ha...- szólal fel mellettem Min, de bátyja azonnal közbevág.
-Csönd! Csak tegyünk egy ki-bebaszott kört és kész!- utasítja türelmetlenkedve és kicsit meggyorsítja lépteit ezzel együtt miénket is. Egy hangunk nincs ezután, legalábbis amíg egy 30-as éveiben járó nő be nem tér az utcába. Sangwoo egyből rám vezette tekintetét, s keze is csípőmön végezte, csak persze nem egy gyengéd érintéssel, hanem egy kínzó csípéssel az oldalamba. Kis híján letépte azt a kevés bőrt is onnan. Kezemet az övére helyezve próbáltam eszébe juttatni, hogy az a bőr még kell nekem. Szerencsémre hamar rájött, hogy csak gyanúsabbaknak tűnünk a nőnek ezzel a facsarodott képemmel, szóval kicsit engedett szorításán.
Az a nőszemély még csak rám se pillantott, pedig nagy reményeket fűztem hozzá. Teljesen el volt foglalva a mellettem sétáló tökéletes külsejű ikerpárral. Bezzeg ha tudná, hogy belül milyen mocskosak..

Sajnálatomra több emberrel nem futottunk össze, így megint csak a házban kötöttem ki. Nem nagyon emlékszem mi történt még, mert az álom hamar elnyomott abban a fenti, sötét szobában, mely számomra a szabad égbolt után maga volt a pokol.

▪️◻️▪️◻️▪️

-Jiriii! Ugye nem tervezel sokáig aludni?- Közeledett felém kedves mosollyal az egyik, de meg nem tudtam volna mondani, melyik hirtelen. Kedves mosolya miatt Minre gondoltam először, aztán hirtelen csak annyit láttam, feje egy 360 fokos fordulatot tesz, mellyel együtt arckifejezése is megváltozott.- Ha úgy is alszol, aludj örökké!- Mondta torzult képével, ezzel egyetemben előkapva egy kést és felém indulva vele, csakhogy a semmiből előbukkanó bátyja ebben megakadályozta.
-Na...Hát miért kell bántani a kis cukorkánkat?! - Gördült le arcán egy csepp, amire még a lélegzetem is elakadt. - A cukrokat tudod el kell szopni...- szaladt fel szája széle a füléig és perverz tekintetét egyenesen belém fúrta.
-Én inkább azt szeretem, ha én vagyok a szopogatni való cukorka..- Jelent meg egy újabb Sangwoo, aki csak annyiban különbözött, hogy anyaszült meztelen volt és szerszáma az égbe állt, melyet akaratom ellenére is megnéztem. A másik kettő egyetértését mutatva kezdett vetkőzni, és egyre több hasonmás tűnt fel. Úgy remegtem, mint még senki és semmi ezen az egy adta világon. Izzadtságomban szinte fürödtem, közben ők egyre és egyre gyűltek körülöttem.
-NE! TÜNÉS!!- próbáltam elmenekülni, de egy lépés nem sok, annyit sem tudtam tenni. A sok vigyorgó klón megkapaszkodott bennem. Ha rugdosódtam, ütlegeltem őket, csak lefogtak.
-TAKARODJATOK!!! PERVERZ HOMÓK!!!- Vergődtem alattuk könnyekben és izzadtságban ázva.
Mintha csak éhező vadállatok lennének, én meg a vacsorára szánt préda lennék, aki semmit nem tehet, el kell fogadnia, hogy nem éppen a csúcsra született.
Ez is az ő hibája...Az az apának nevezendő dolog miatt lettem ilyen, hisz ha nem rettegésben kellett volna élnem már születésem óta, akkor talán lehettem volna egy erős, jó személyiségű, közkedvelt valaki, ehelyett egy senki vagyok, aki csak arra képes, hogy ficánkoljon a sok vad alatt és egy jó vacsoraként végezze.

-Feszítsd ki a száját, számoljuk meg hány cukorka fér bele egyszerre!- akasztotta számba ujjait az egyik, míg a többi hatalmas férfiasságával közeledett felém.
-EH! ELÉH!! HAHADOK!! (Ne! Elég! Hagyjatok!) - ellenkeztem kifeszített ajkakkal....

⬛️
⬛️
◼️
◼️
◾️
◾️
▪️
▪️

Aztán felébredtem a sötétségben remegve, sós csepekkel áztatva és semmit nem tudtam azon kívűl tenni, hogy a sötétségbe meredve bőgjek.

♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️

Sziasztok!
미안해!
ごめんなさい!
I'm sorry!
Sajnálom!
Na szóval, bocsánat, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, de egyszerűen nem volt ihlet! :'(
Na mindegy, azért remélem tetszett és nem csalódtatok bennem, és ha így is van, kérlek jelezzétek valahogy! :)
Ja és úgy döntöttem, lecserélem a borítót is, ami így már a végleges. Vélemény róla? ^^