Vámpírnaplók- Összetört világ

Vámpírnaplók-11.rész

Ha azt hittem, hogy a tegnap esti incidens volt rossz és kellemetlen, amikor néhány osztálytársam odajött részvétet kívánni, akkor nagyot tévedtem, mert a mai nap még rosszabb volt. Legalább harmincan néztek rám azzal a sajnálkozó tekintettel, miközben részvétet nyilvánítottak, és bizonygatták, hogy mennyire sajnálják. És ami hirtelen mindenki kedvenc kérdése a lett ,,Jól vagy?" vagy ,,De ugye azért jól vagy?". Hát persze hogyne lennék jól, még másfél hete sincs, hogy meghaltak a szüleim, de azért hogyne jól vagyok, miért ne lennék jól! Ezeken és ehez hasonló dolgokon gondolkodtam, miközben gyalogoltam hazafelé a hitrelen jött nagy hőségben. Jó persze kedves tőlük, hogy aggódnak értem, de amikor már vagy a huszadik ember jött oda, hogy megkérdezze hogy vagyok, akkor azért már besokaltam.
Egyébként mindenkinek azt válaszoltam, hogy jól leszek. De szerintem néhány embert nem is érdekelte a válasz, csak formaságból kérdezte meg.
Felmentem a szobámba, és bár a hátam közepére se kívántam, de előpakoltam a tanulni a valót. Eléggé le vagyok maradva, és elég sok mindent nem is értek az anyagból. Nemsokára pedig írjuk a kilépő dolgozatokat is, szóval van mit tanulnom.
Már olyan kilenc körül lehetett, épp zuhanyozni készültem, amikor furcsa hangokat hallottam a földszintről, vagy odakintről, nem is tudom. De elég ijesztő volt tekintve arra, hogy se Jenna se Jeremy nem lehetett, mert egyikőjük sincs itthon. Meg kellene néznem, hogy ki az. De mi van ha megint az a férfi van itt, aki tegnap megkergetett az erdőben?! De valamit tennem kell! Épp elindultam kifelé a folyosóra, amikor a szobám sötétbe borult. Elment az áram! Nagyszerű! Odaléptem az éjjeliszekrényemhez, és megpróbáltam kitapogatni a telefonom és a hajkefém(fegyvernek). Szerencsére sikerült. Felkapcsoltam a telefonom elemlámpáját, majd újra elindultam ki a folyosóra. Óvatosan, folyamatosan minden sarokba világítva hátva meglátok valakit lementem a lépcsőn, majd megálltam az előszoba közepén. A konyhafelé világítottam, hogy azt is ellenőrizzem, és épp nagyon koncentráltam, amikor egy újabb zajt hallottam odakintről. Majdnem szívrohamot kaptam! A lábam remegni kezdett, a gyomrom görcsberándult, a homlokomon pedig izzadságcseppek jelentem meg. A konyhapulthoz léptem, és kivettem a tartóból a legnagyobb konyhakést. Azthiszem, hogy ide a hajkefém nem lesz elég. Az ajtófelé vettem az irányt, és óvatosan kinyitottam. A ajtó előtt nem láttam senkit, így kiléptem a verandára. Az udvaron sem láttam senkit, ezért indultam volna visszafelé, amikor egy reccsenést hallottam a fa felől. Megfordultam és...