Vámpírnaplók- Összetört világ

Vámpírnaplók-20.rész

Egy nyikorgásra lettem figyelmes. Megfordultam. Az ajtó tárva, nyitva állt. A következő pillanatban az ajtón hirtelen berepült egy varjú és elsuhant mellettem. Próbáltam őt követni a szememmel, gyorsan megfordultam, de egy magas sötét hajú sráccal találtam szembe magam, alig fél méterre tőlem.

A szívem majd ki ugrott a helyéről. Szótlanul, fürkésző pillantással méregetett.
-Bocsánat, hogy bejöttem-kezdtem szabadkozni-De az ajtó, nyitva volt-fordultam hátra, a bejárat felé mutatva, de legnagyobb meglepetésemre az ajtó már be volt zárva. Ez nem lehet! Hisz az előbb még tárva-nyitva állt. Még egy varjú is berepült rajta, amit már sehol sem látok. Eltűnt.
-Elena, igaz?-kérdezte az előttem álló idegen-Damon vagyok, Stefan bátyja.
-Nekem azt monta, nincs testvére-jutott eszembe rögtön.
-Ez miatt ne rá haragudj. Inkább gyere beljebb-kísért a nappali felé-Stefan szerintem hamarosan itt lesz.
-Huh, ez lenne a kis nappalitok?-kérdeztem amint beléptünk az említett helyiségbe.
-Nappali, társalgó, tenisz pálya ha kell. De mindenképpen giccses. Ezért ilyen hóbortos az öcsém. Persze nem bánom, ideje volt, hogy találjon egy normális lányt. Az előző után-tette hozzá.
-Előző?
-Igen, Katherine. Nem mesélte?-megráztam a fejem-Ó, ezek szerint még nem veséztétek ki a volt barátnő témát.
-Nem-kezdett egyre kínosabb lenni a hangulat.
-Akkor most előtérbe kerül. Vagy lehet, hogy csak azért nem mondta, mert félt beismerni, hogy dobták. Nyilván te is tudod, mennyire fáj az ilyen-merengett el.
-Ezt úgy mondod, mintha minden kapcsolatnak ez lenne a vége.
-A legtöbbnek ez-mosolyodott el-Helló Stefan!-köszönt még mindig rám tekintve. Hátrafordultam. Stefan az ajtóban állt. Nem is hallottam, hogy bejött.
-Elena, nem is mondtad, hogy jössz-közölte semmitmondó hangon, végig Damont figyelve.
-Tudom, szólnom kellett volna-indultam el felé.
-Jaj ne viccelj, ide nem kell bejelentkezni, ugye Stefan?-kérdezte Damon, majd felém fordult-Gondolom most jönnek a családi fényképek, meg a házi videók, de előre szólok, nem volt mindig ilyen jó képű-pillantott öccse felé.
-Kösz, hogy beugrottál Elena, örültem neked-mondta Stefan még mindig Damont figyelte. Nagyon furcsa volt. Teljesen máshogy viselkedett. Kedvesen beszélt, de az arca semmitmondó volt, a hangja pedig hideg és érzelemmentes.
Felsóhajtottam.
-Jó, igaz amúgy is lenne dolgom. Örülök, hogy megismertelek Damon-fordultam felé.
-Részemről a szerencse-nézett a szemembe, kézen csókolt, majd rám mosolygott.
Elindultam kifelé.
Stefan még mindig ugyanott állt. Összehúzott szemekkel, kemény tekintettel meredt előre. El se tudom képzelni, hogy mi baja lehet.
Megálltam előtte.
-Stefan-nem reagált-Stefan!-szóltam hozzá ismét, mire félreállt. Szerintem ezzel még inkább arra akart utalni, hogy menjek el. Még csak egy pillantásrase méltatott. Rettenetesen kínos és megalázó volt ez a helyzet. De nem hagytam magam szétesni. Szapora léptekkel elindultam kifelé, és hazáig meg se álltam.

Mikor hazaértem lepakoltam a cuccaimat, aztán pedig inkább leültem tanulni. A tanulás eltereli a figyelmemet. Gondoltam. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Egész végig Stefan járt az eszemben és nemtudtam a leckémre koncentrálni. Két óra reménytelen próbálkozás után lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Jenna is lenn volt.

Elmeséltem neki, hogy mi történt és azt is amit Damon mesélt.
-A lényeg, hogy még harcol a volt barátnőjéért-magyaráztam Jennának miközben jó adag csokiöntetet locsoltam a fagylaltomra.
-Nem, a lényeg az, hogy ,,volt" barátnő. És ez sokkal jobb mintha nős lenne, vagy éppen megcsalna, vagy a piába menekülne.
Vállat vontam.
-Végülis ebben van valami-gondolkoztam el, majd bekaptam egy nagy kanál fagylaltot-Milyen volt a szülői értekezlet?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy kész rémálom!-nézett rám kétségbeesetten.
-Mi történt?
-Mr. Tanner ,,kedvesen" kioktatott. Elmondta, hogy Jeremy drogozik, aztán arról kérdezgetett, hogy vannak e még más rokonaitok. Mintha arra akart volna utalni, hogy nálam nem vagytok jó kezekben. Végül pedig közölte, hogy két tinédzsert nevelni lehetetlen küldetés.
Épp mondani akartam valamit, mondjuk azt, hogy Mr. Tanner mindig ilyen goromba és okoskodó, vagy azt, hogy szerintem igen is jól végzi a dolgát, amikor kinyílt az ajtó.

-Jeremy-szólította meg Jenna az öcsémet. De ő nem is figyelt a nénikémre. Inkább gyorsan elindult felfelé a lépcsőn.
-Jeremy! Hol voltál?-eredt utána Jenna.
-Újabb beállós sztori?-fordult Jeremy Jennához-Bírnám, de most nem. Elég volt egyszer. Tényleg-vigyorgott gúnyosan Jenna nénire, majd tovább ment.
-Na nem, ezt nem úszod meg ennyivel!-kiáltotta nénikém, majd utána hajította a kezében lévő almát.
-Au, most mi van? Most ezt minek kellett?
-Vagy jársz rendesen iskolába, vagy szobafogság és nincs vita!
-Szülői szigor, ez is bejön-nevette el magát Jeremy-Jó éjt-intett, majd elindult felfelé ügyet sem vetve arra amit Jenna mondott.

Megértem Jenna nénit. Nem tudja mit csináljon Jeremyvel, mert nem is figyel rá, csak álladóan megy a saját feje után és azt csinál amit akar. Egyszerűen kezelhetetlen.