Vámpírnaplók- Összetört világ

Vámpírnaplók-3.rész

-Szia apa-köszöntem el.
-Szia kicsim, vigyázz magadra. És majd hívj amikor jönni akarsz, csak ne legyen nagyon későn-mosolyodott el apu.
-Oké, köszi-mondtam, majd ezzel becsaptam a kocsi ajtaját.
A tisztáson mindenhol felállított asztalok, padok, söröshordók, és egyéb alkohol volt. Volt egy tábortűz is. Lehetett mályvacukrot sütni. Emellett a magasban fáklyák is voltak, hogy jól lehessen látni.
Elindultam körbenézni, és megkeresni a többieket, amikor hirtelen két kar csavarodott hátulról a derekam köré. Megfordultam, és Matt állt előttem. Elmosolyodtam.
-Szia édesem-csókolt meg.
-A többiek?-kérdeztem.
-Tyler, Amber és Zack már itt vannak.
-És most már én is-jött hátulról Bonnie hangja, aki valószínűleg most érkezett.
Odamentünk a többiekhez. Az egyik asztalnál ültek, közel a tűzhöz.
-Sziasztok-köszöntünk Bonnieval, mire a többiek hasonlóan mondtak egy ,,szia"-át vagy egy ,,hello"-t. Épp, hogy csak leültünk, amikor ismerős hang ütötte meg a fülünket.
-Sziasztok-érkezett meg Caroline és Taylor, aki kicsit már most részegnek tűnt.-Hoztunk meglepetést-vigyorgott Caroline, majd Taylorral mindenkinek nyomtak valamilyen italt a kezébe.
-Én most nem tervezek berúgni-néztem mosolyogva Carolinera.
-Én viszont igen-vágta rá Care.
-És én is-csatlakozott Tyler is.
-Én viszont azt hiszem, hogy néhány pohár után leállok. Emlékeztek mi történt a múltkor is-elevenítettem fel egy régebbi emléket.
-Hát igen-nevetett fel Zack.-Akkor tényleg eléggé kicsináltad magad.
-Jó azért annyira nem-kezdtem erős tiltakozásba.
-Aaa, dehogy. Csak egyből fejreálltál apádék előtt amikor Matt hazavitt.-szállt be Tyler is a szekallásba.
-Hát azért ez nem teljesen így történt-védtem magam továbbra is.
-Dehogynem. Fejreálltál, és összetörted a képed. Apád pedig az éjszaka közepén még a kórházba is bevihetett, hogy összevarják a szádat. Ne is tagadd-fejezte be, mire én durcás képet vágtam
-De ne aggódj nagyon édes voltál közben-nézett rám vigyorogva Matt, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára, mire elmosolyodtam.-Úgy örülök, hogy végül elengedtek-nézett rám Matt.
Én is-válaszoltam őszintén.
-Sütünk mályvacukrot?-kérdezte.
-Süthetünk.
Odamentünk a tűzhöz, és leültünk egy padra. Levetten a dzsekimet, mert a tűznél elég meleg volt. Voltak kirakva botok és mályvacukrok is. Matt elvett egyet, majd én is megfogtam egy cukrot, és rászúrtam a botomra. Figyeltem ahogy szép lassan elkezd barnulni. Matt megfújta a gőzölgő mályvacukrot, majd levette a botról és belerakta a számba. Lassan végigsímított az ajkamon. A tekintete a szememre szegeződött, majd az ajkamra vándorolt. Lágyan megfogta az arcom, majd megcsókolt. Ez egy romantikus pillanat volt, egy hangulatos helyen, csak egyetlen dolog hiányzott. A szerelem... Vagyis hát nem teljesen, mert Matt szeretett engem, én viszont mást éreztem. Sokkal többet barátságnál, viszont nem szerelmet. Még csak távolról sem szerelmet. Lehúztam a mályvacukromat, majd megettem.
-Hova szeretnél továbbmenni ezután?-szólalt meg hirtelen Matt.
-Miután?
-A gimi után. Hogyan akarod folytatni?
-Én, Caroline és Bonnie már kiskorunktól azt tervezzük, hogy a Withmorera megyünk-feleltem
-Az egy bentlakásos suli ugye?
-Igen, de nincs olyan messze.
-Nen baj a távkapcsolat működhet-mondta, mire nagyot nyeltem.
-Valami baj van?-nézett aggódóan a szemembe.
-Nem. Nincs semmi baj-mondtam, de egyáltalán nem voltam őszinte.-Csak néha belegondolok, hogy nemrég kezdtük el az elsőt, és egy hónap múlva már befejezzük a másodikat. Szeptemberben már harmadikosok leszünk, és aztán már olyan gyorsan elrepül az a két év. Főuskolárs megyünk és elszakadunk a barátainktól, itt hagyjuk Mistic fallsot.
-Ne félj én mindig itt leszek neked. Mi örökké együtt leszünk. Boldogok leszünk, és 50 év múlva majd vidáman gondolunk vissza a szép napokra. Az elmúlt pillanatokra, mind arra amit elértünk az életben, a házasságra, a sok boldog emlékre-mosolygott rám.
-Nekem ez nem megy-mondtam ki hirtelen.
-Te neg miről beszélsz?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Erről az egészről-sóhajtottam, majd felpattantam a padról.-Te már mindent elterveztél. Eltervezted az egész életünket-momdtam kicsivel hangosabban, a megszokott hangerőmnél.
-De én azt hittem te is ezt akarod-mondta Matt nyugodt kétségbeesett hangon, mikőzben egyre közelebbjött hozzám.
-Hát nem. Én nemhiszem, hogy ezt szeretném.-mondtam én is higgadtam. Soha nem voltam az a most elborul az agyam és akkor mimdenfélét üvöltözöm típus. Jó persze azért nekem is fel lehet cseszniaz agyam, de ahhoz egy kicsivel több kell.
-De akkor mit? Ha van valami jobb ötleted, akkor csak mondd. De én nemtudom, hogy mit szeretnél ha nem mondassz semmit.-fogta meg a kezem Matt.
-Ne-nekem ez most nem megy-mondtam őszintén, majd elindultam, ki a tömegből. Kellett a feiss levegő. Hamarosan ki értem a útra, majd elindultam előre a fákkal körbevett főúton. Szemügyre vettem a kezemben szorongatott poharat, majd egyszerre felhajtottam a pohár tartalmát. Nemtudtam mit tegyek. Égett a fejem, de közben vacogtam. Eléggé különös érzés volt. Viszont nagy balszerencsémre, a tábortűznél hagytam a dzsekimet. Nagyszerű! De mindegy már nem megyek vissza. Felnyitottam a telefonomat. 9 óra van. Hirtelen felindulásból tárcsázni kezdtem az otthoni telefonunkat. Csak a negyedik csengésre vették fel. Nyilván jól szórakoznak, amit én jelen pillanatban nem mondhatok el.
-Halló-szólt bele a telefonba Jenna néni.
-Szia én vagyok.
-Az apád kényszerít, hogy barkóbázzak. Pedig béna vagyok a barkóbában.
-Iszonyatosan béna vagy-hallottam apa hangját.
-Dugulj el Grayson-vágott vissza Jenna.
-Figyelj, szerinted idetud jönni értem valaki?-kérdeztem.
-Óh! Már nem is akarod megúszni a családi estét?
-Add ide-hallottam most anya hangját.-Elena valami baj van?
-Összevesztünk Mattel. Beszélt nekem a fősuliról, meg házasságról, meg mindenről amiről szokott nekem meg, nem ment-mondtam kétségbeesetten.
-Igazából még neki sem olyan fontos ez kicsim, csak megpróbálja kipuhatolni, hogy mit érzel iránta-mondts anya. Ő mindig tudja mit kell mondani.
-Nemtudom mit érzek-vágtam rá.
-De tudod, csak félsz kimondani.
-Mert nem akarom elveszíteni.
-Nem fogod elveszíteni, csak szabadon engeded-mondta anya, mire nagyot sóhajtottam.-Apa mindjárt elmegy érted. Szeretnéd, hogy én is menjek?
-Ha nem probléma-mondtam.
-Nem dehogy. Elmegyünk érted, aztán hazajövünk, játszunk, beszélgetünk, szórakozunk. Meglátod jó este lesz ez ígyis.
-Oké, köszönöm.
-Szívesen. De most megyek. Hamarosan ott leszünk.-mondta anya, majd kinyomta. Épp zsebre raktam a telefonomat, amikor hirtelen rezegni kezdett. Bonnie volt az.
-Szia Bonnie-szóltam bele.

-Szia. Hova tűntél?
-Eljöttem. Hazamegyek. Anyáék mindjárt itt lesznek értem.
-De... mi történt?
-Mattel összevesztünk-mondtam.
-Elmondtad neki?-kérdezte.
-Nem. Nem tudtam.
-Elena el kellett volna mondanod neki. Itt volt rá az alkalom. Nem hazudhatsz már neki tovább.
-Tudom Bonnie, és igazad van. Ugyanúgy ahogy amyunak is, csak nemtudtam rávenmi magam, hogy elmondjam neki. Legalább is, nem ma este-mondtam-Majd később hívlak.
-Rendben. Szia-köszönt el Bonnie.
Pár perc múlva megérkezett anya és apa.
-Sziasztok-szálltam be a kocsiba.
-Szia Elena-köszönt apa.
-Szia kicsim-mosolygott anya.
-Ugye nem baj, hogy értem kellett jönni?-kérdeztem.
-Nem-válaszolta apa-Épp barkóbázni készülünk, addig Jenna előkészíti a játékot.
-Jeremy-kérdeztem.
-A szobájában ül a sötétben és zenét hallgat. Vacsorázni is alig tudtuk lerángatni-panaszkodta anya, mire csak elmosolyodtam. Jó hangulat uralkodott az autóban. Őszintén meg voltam lepődve. Azt hittem, hogy ki lesznek akadva, amiért félbe kellett szakítaniuk az estét.
Minden rendben ment, míg be nem kanyarodtunk a Wickery-híd felé. A hídra érve az autó hirtelen megcsúszott. Én sem tudom pontosan mi történt. Csak homályos foltokat láttam a koromsötét hídon. Apa a fékre taposott. Hangos féknyikorgás hallatszott. Próbálta az úton tartani a járművet, de nem járt nagy sikerrel. A kocsi teljesen átvette felette az irányítást. Nem tehettünk semmit. Nekicsapódtunk a híd szélének, az autó pedig nagy robajjal belecsapódott a vízbe.