Vámpírnaplók- Összetört világ

Vámpírnaplók-14.rész

Szeptember 1. Hétfő
Ma egészen jól ébredtem, annak ellenére, hogy ma kezdődik az iskola és hogy az éjszaka újabb rémálmom volt. Nyáron egy-kétszer előfordult, de az utóbbi két hétben szerencsére már nem. Na mindegy. Más furcsaság szerencsére már egy ideje nem történt ezért nyugodtan felöltözködtem, elkészítettem a sminkemet és a hajamat, majd úgy döntöttem suli előtt még írok a naplómba.

Kedves naplóm,
ma minden megváltozik. Muszáj lesz! Mosolyogni fogok és jó fejnek hisznek majd, mintha azt mondanám jól vagyok köszi. Igen, mert amúgy is jobban vagyok. Nem leszek többé a szomorú kislány aki elveszítette a szüleit, új életet kezdek, új ember leszek. Csak így lehet ezen az egészen túllépni.
                                                            -Elena

Remélem, hogy tényleg így lesz, nagyon szeretnék már végre túllepni ezen az egészen, és erősnek mutatkozni, hogy ne sajnáljanak soha többé.
Visszatettem a naplómat a polcra, majd lementem a konyhába Jennához és Jeremyhez. Ittam egy bögre kávét, majd megvártam míg Bonnie ideér aztán elindultunk kocsival a sulihoz.
-Szóval, a nagyim kitalálta, hogy médium vagyok. Az ősöm egy salemi boszorkány tudom tök gáz meg minden, de komoly! Már ott voltam, hogy berakom egy idősotthonba szegényt de aztán, rákattantam erre. Megidézhetném Obamát vagy inkább Heath Ledgert, és már látom is ahogy egész Floridát apró darabokra cincálják...  Elena-kiáltott rám Bonnie ezzel kizökkentve a gondolataimból-Jár a pofám-vetette oda mosolyogva és ebből tudtam, hogy egy cseppet sem sértődött meg. Mondjuk ő nem is az a típus aki az ilyesmin felkapná a vizet.
-Ne haragudj, nem figyeltem. Most akkor mi a lényeg, hogy éppen mi vagy?-kérdeztem minden porcikámmal Bonniera koncentrálva.
-Most éppen látnok lettem.
-Értem, akkor jósolj valamit-vetettem fel az ötletet, mert bár nem hiszek abban, hogy a barátnőm médium vagy látnok lenne, de azért kiváncsi voltam, hogy mi sül ki a dologból.
-Látok-kezdte el Bonnie erősen koncenrálva, amikor egy varjú nekiröpült a kocsi elejének, mire Bonnie elrántotta a kormányt, és kisodródtunk az út szélére.
Rettenetesen megijedtem! A szívem a gyomromban dobogott, és az egész testem remegett a hirtelen jött incidenstől.
-Mi volt ez? Basszus! Elena, nincs semmi bajod?
-Nem nincs jól vagyok-nyugtattam.
-Valami hülye madár volt vagy nemtudom nem láttam...
-Jó nyugi nem félhetek örökké az autóktól!
-Szóval-sóhajtott Bonnie, majd újra összeszedte a gondolatait-Látom, hogy ez az év ütős lesz. Idén véget ér nálad minden bú meg baj és eszeveszettül boldog leszel-fejezte be, mire elmosolyodtam. Remélem, hogy tényleg így lesz.
Nemsokára oda is értünk a sulihoz. Az út hátralévő része eseménytelenül telt. Kiszálltunk az autóból majd elindultunk a bejárat felé. Az udvaron mindenhol diákok ácsorogtak különböző létszámú csoportokba rendeződve.
Beléptünk az épületbe, és elindultunk a szekrényeink felé.
-Már is telt ház van pasi téren-szólalt meg Bonnie miközben jobbra balra nézelődött. Megálltunk a szekrényeknél amikor barátnőm szeme megakadt valamin a hátam mögött. Megfordultam és Matt bánatos fejével találtam szemben magam aki olyan tekintettel bámult engem ami már messziről azt sugallta, hogy utál.
Elmosolyodtam, és intettem neki, hátha tévedtem és mégsem miattam néz miattam néz ilyen világfájdalmas arccal, de miután nem történt semmi csak becsapta a szekrényét és elment, már biztos voltam benne, hogy még mindig ki van akadva.
-Még mindig utál-osztottam meg Bonnieval sóhajtva a gondolataim.
-Ez nem utálat, hanem olyan dobtál de azért én még menő vagyok és ugyanúgy titokban hallgatom a High School Musicalt nézés-állapította meg Bonnie.
-Ha te mondod-vontam meg válam majd elindultunk az osztály felé.
-Várj már-kapta el a karom Bonnie megállítva ezzel az egyik iroda nyitott ajataja előtt-Ki ez?-kérdezte utalva a srácra aki háttal állt nekünk és épp az igazgatóval beszélgetett.
-Csak a fenekét látom.
-De az elég jó-méregette Bonnie.
-Seattlet érzek, és szerintem gitározik-jelentte ki, mire összevont szemöldökkel fordultam felé.
-Te tényleg rákattantál erre a boszorkány dologra, nevettem el magam.
-Eléggé-mosolyodott el.

-Jeremy jó volt a cuccos-kiáltotta valaki az öcsémnek aki épp mosdó felé közeledett.
-Ezt nem hiszem el-jelentettem ki dühösen majd utána siettem.