Nyári szünet

Prológus

 El sem hiszem, hogy 19 éves leszek. Annyi minden történt eddig velem és a barátnőimmel. Annyi minden van, amit nekik köszönhetek. Sosem gondoltam volna, hogy lesz hat ilyen fontos ember az életemben a családomon kívül. Olyan furcsa, hiszem körülbelül hat évvel ezelőtt valaki még csak tudomást sem vett a másikról közülünk, most pedig elválaszthatatlanok vagyunk.

 Hogy hogyan is ismertük meg egymást? Nos, mind ugyan abba az általánosba jártunk, sőt még gimibe is. Most pedig ugyan azon egyetem padjait koptatjuk.

 Először is Laura, akit közülünk legelőször ismertem meg és azóta, ovitól kezdve a legjobb barátomnak tekintem. Általanosban osztálytársak voltunk, gimiben pedig Nikivel ketten voltak az angol szakos, A osztályba.

 Ott van Niki és Lavi, akik ikrek, ők szintén osztálytársaim voltak - Laurával egyetemben -, ráadásul mi így négyen egy csoportban néptáncoltunk hosszú évekig. Gimiben pedig Lavi Teával járt az N osztályba.

 Aztán Klau és Kari, akik általánosban évfolyamtársaink voltak. Mondhatni ők is legjobb barátok, hiszen ovi óta ismerik egymást. Gimiben pedig voltunk olyan szerencsések, hogy a B osztály létszámát növelhettük hárman.

 Végül pedig Tea, aki Klauék osztálytársa volt általánosban - most pedig Lavié -.

 És miután sikeresen leérettségiztünk, ugyan azon egyetem diákjai lettünk Budapesten. Szüleink szerencsére megengedték, hogy így heten kibéreljünk egy nagyobb albérletet nem messze a sulitól. A nagyobb alatt pedig azt értem, hogy két fürdő és három szoba, konyha és nappali.

 Azzal nyilván mindenki tisztában van, hogy egyforma emberek nincsenek. Mi sem vagyunk egyformák (szerencsére). Mindegyikünk különböző, sokféle dolgot szeretünk csinálni, más az ízlésünk az ételekre, ruhákra és a fiúkra tekintve is. De egy dolog azonban közös bennünk; imádjuk KOREÁT.

 És ez alatt tényleg az egészet értem. Imádjuk például Szöult, a város hangulatát, a csodás tájakat, a nyelvet, a tisztelettudó magatartásukat, a kultúrát és hát ne feledkezzünk el a Kpop-ról sem!

 Mi heten pedig voltunk olyan szerencsések, hogy belecsöppenhettünk ebbe a csodálatos, de nem egyszerű világba.