Nyári szünet

1.rész

Március 22 reggele. Végre! A reggelem szokásosan indult, pontban 5:58-kor (milyen szép kerek időpont, nem?) megszólalt az ébresztőm, ezzel két szobatársamat is felkeltve.

Már említettem, hogy három szobánk van, ezért úgy osztottuk be őket, hogy az ikrek, Kari Teával, Laura és Klau pedig velem vannak egy szobában. Ez a beosztás pedig azért volt szerencsés, mert mi hárman voltunk azok, akik képesek voltak időben felkelni. Minden reggel nálunk szólt az ébresztő és utána mi keltettük a többieket, vagy épp kávét főztünk.

Fáradtan nyitottam ki szemeim, arra várva, hogy végre elhallgasson az ébresztő. Péntek reggel nem csoda, hogy már mind ki voltunk készülve. Felültem az ágyamon és mikor senkit sem találtam a szobában, kissé kétségbeestem. Egyből az jutott eszembe, hogy talán elaludtam.

- De hisz az lehetetlen! - gondoltam végig, mivel egy perce szólt az ébresztő. Gyorsan kiugrottam az ágyból és kimentem a folyosóra. A másik két szoba ajtaja is nyitva volt, ezért azokba benéztem, de sehol egy lélek. Mikor kijöttem a második szobából zörgést hallottam a konyha felől, majd röhögést és azt, hogy valaki rácsap a másik kezére.

Egyből leesett, hogy mind ott vannak és valamiben mesterkednek. Szép lassan, halk léptekkel elindultam, át a nappalin és füleltem.

- Ne nyúlj már beleee! - hallottam meg Niki hangját. - Tudod milyen korán kellett kelnem ahhoz, hogy ilyen tökéletes legyen?!

- Jól van naaa, csak arra voltam kíváncsi, hogy meg akarod-e megmérgezni Lillát! - válaszolta Laura.

Ez volt az a pillanat, amikor már nem tudtam magamban tartani a röhögést, így Lavi, aki a konyha és a nappali közti ajtóban állt, észrevett. Nem köpött be, hogy én is jelen vagyok, csak mutatta, hogy maradjak még egy kicsit csendben.

- Szerintem menjünk és keltsük fel. - mondta és egyből leesett, hogy mi a terve. Mondhatni, hogy a kis "csapatunkból" mi ketten vagyunk azok, akik szeretik megviccelni vagy megijeszteni a többieket. Gyorsan hátráltam pár lépést és vártam. Mikor pedig az első ember (szegény Kari) odaért, eléugrottam és elkiabáltam magam.

- Basszus! - kiabált szegény Kari.

- Erről leszokhatnál végre. - jegyezte meg Tea szívretett kézzel.

- Ügyes volt! - röhögött Lavi és lepacsiztunk.

- Szóóóval, mi miatt kellett korán kelned Niki? - vetettem rá egy csábos mosolyt.

- Hé, nem csak ő kelt korán! - mondta Kari egyből.

- Bocsánat, akkor helyesbítenék. Miért keltetek korán? - kérdeztem mire nevetni kezdtek.

- Gyere és nézd meg! De csukd be a szemed, szólok, ha nyithatod. - végrehajtottam Laura kérését, majd belékarolva indultunk mind a konyha irányába.

- Oké, nyithatod! - mondta izgatottan Niki, miután elengedett Laura.

- Jézusooom! - teljesen lesokkoltak. Csodálatosan megterített asztal és egy hatalmas adag rántotta mindenki számára. Az asztal közepén pedig három doboz, isteninek tűnő tiramisu (a kedvencem). És nem utolsó sorban egy fehér és piros színekben pompázó rózsacsokor. - Omo, hát erre nem számítottam. - mondtam örömkönnyektől csillogó szemmel, egy csoportos ölelést kezdeményezve. Egyesével boldog szülinapot kívántak és elfogyasztottuk a reggelit.

Miután végeztünk ment mindenki a maga útjára és készülődött. Pont felöltöztem, mikor megcsörrent a telefonom. Kezembe véve láttam, hogy anya az és jókedvűen felvettem.

- Sziaa! - köszöntem szinte kiabálva.

- Szia kicsim, Nagyon Boldog Szülinapot, én nagylányom! - mondatától még jobban elkezdtem vigyorogni.

- Köszönöm szépen!

- Jól indult a mai napod?

- Persze, a lányok megleptek egy kis aprósággal.

- Na ennek örülök. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Ma este akkor jöttök haza mind, ugye?

- Igen, persze. Eddig legalábbis így van.

- Jól van. Gyertek időben. - hmmm, csak nem tervez valamit?

- Jó-jó. Na én most megyek majd este talizunk, szia!

- Okés, szia! - köszöntünk el.

Mióta Pesten lakunk nem látjuk annyit a szüleinket, általában két-három hetente megyünk haza, de akkor se mindenki. Kivételes alkalmak egyike, hogy most mind megyünk. Mivel mind Veszprémben lakunk, így nincs nehéz dolgunk az utazással kapcsolatban.

A nap folyamán beszéltem apukámmal, nagyszüleimmel, nagybátyjámmal, nagynénémmel. A suliból is sokan felköszöntöttek, még néhány tanár is. Nem volt húzos a nap szerencsére, így korán hazaértem és pakolászhattam a utazásra. Miután mindenki megérkezett és elkészült, elindultunk az állomásra, hogy a hét órás vonattal hazamenjünk.