Nyári szünet

4.rész

Ahogy a lépcsőházban sétáltam felfelé, az alattunk lévő lakásból kijött az egyik ismerősünk. Mivel a ház viszonylag közel van az egyetemhez, öt évfolyamtársunk is itt bérel egy lakást. Azt azért megjegyezném, hogy mind az öt focista és eléggé jól néznek ki.

- Szia! - köszönt Peti.

- Szia, már te is végeztél? - kérdeztem kíváncsian. Konkrétan megjelent az ajtóban vizes hajjal és egy szál rövidnadrágban.

- Jaa, nem. Én holnap megyek. Most csak a boltba indultam kajáért. - válaszolta nevetve, miközben elkezdett a pénztárcájával legyezni.

- Ó, értem. Akkor mind az öten holnap mentek? Csak mert a többieket nem láttam bent. - kérdeztem vissza, miközben rácsaptam a kezére, jelezve, hogy hagyja abba a legyezést.

- Igen. Hogy érzed, jól sikerült?

- Hát szerintem igen, de nem akarom elszólni magam. Meg egy külföldi utazásunk múlik ezen.

- Mind a heten mentek külföldre? Hova? Mikor?

- Igen mind, Koreába, július elején indulunk és körülbelül egy hónapra. - mondtam vigyorogva.

- Jézusom!! Ez nagyon jól hangzik. Vigetek már minket is! - kezdte el rángatni azt a kezem, amelyik üres volt.

- Hát nem rajtam múlik, de nem hiszem, hogy meg tudnánk szervezni. - szerintem simán meg tudtuk volna oldani, de ennek az utazásnak nem az a célja, hogy velük legyünk együtt, hanem hogy találkozhassunk oppaékkal.

- Na jó, erről most lemondok. De cserébe péntek este szerveztek egy bulit nekünk. - már szinte ugrált miközben mondta.

- Okés, legyen. De ti is vegyetek azért piát. Hacsak nem éritek be egy pohárral. - válaszoltam és indulni tovább.

- Milyen buli az olyan, ahová mi visszük a piát?!

- Olyan, amilyet igazából ti akartok. - mondtam röhögve. Remélem, hogy a lányok is belemennek.

Gyorsan felmentem a lakásba és kipakoltam a szatyorból. Kari, Klau, Niki és Laura már ott voltak. Dél volt, Tea vizsgájának a kezdete. Lavi is végzett már és írta, hogy indul.

Bementem a szobámba és gyorsan átöltöztem valami kényelmesebbe. Visszamentem a többiekhez és elkezdtünk beszélgetni. A pénteki buliról majd csak akkor ejtek szót, ha már mindenki itthon lesz.

- Na én már kifaggattam őket, úgyhogy most te következel. - ült le mellém Kari.

- Szerintem jól sikerült. - kopogtam hármat az asztalon. - Volt öt olyan téma, amit full jól tudtam és pont az egyiket húztam. És nektek hogy ment?

- Na akkor jó. Én is így voltam.

- Úgy látszik mind szerencsések voltunk eddig. Remélem ők is jókat kaptak. - mondta Niki.

Folytattuk a beszélgetés és megérkezett Lavi is. Elég fura volt, amikor belépett az ajtón. Mintha csalódott lett volna, de pár perc múlva már semmi jelét nem mutatta ennek. Fura. Este leülök vele dumálni.

Hétfő este révén nem csaptunk valami nagy bulit. Másnap ugyan úgy mennünk kellett, hiszen három szóbeli vizsgánk van a héten. Egész este hülyéskedtünk, táncoltunk és énekeltünk. Nagyon szeretem ezt a hat dilist, nem is tudom mit csinálnék, ha ők nem lennének.

Kedd reggel 5:58-kor ismét megszólalt az ébresztő és kelnünk kellett. Felébresztettük a másik négyet is és nekiálltunk készülődni. A mai szóbelik ugyan olyan sorrendben történtek, mint előző nap. Klau és Kari indultak először, utánuk nem sokkal pedig mi is. Tisztára dezsavű érzésem volt, mintha a hétfői napot éltem volna újra.

Ugyan úgy írtak a csoportba azok, akik végeztek. Megint izgultam és féltem kicsit. Amikor végeztem én is írtam a többieknek és indultam haza. Most nem vettem alkoholt, máson volt a sor, hogy azt beszerezze.

Erről jut eszembe... nem kérdeztem meg a pénteket. Hoppá. Teljesen ki ment a fejemből. Mondjuk nem csodálom. A fél délután Lavi lelkének a pátyolgatásával telt.

Úgy érezte, hogy rosszul sikerült a vizsgája. Nagyon kiborult. Még kiabált is velünk. Persze tudom, hogy nem azért, mert haragudott ránk, pusztán csak ki volt akadva.

És mintha ez nem lett volna elég, még a barátjával is összeveszett. Már említettem, hogy van öt évfolyamtársunk, akik abban a házban laknak, mint mi. Az egyik bolond, Andris és ő már fél éve egy pár.