Love Is Weakness// Clexa

1. fejezet

Van egy pont, ahol minden megváltozik. Egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, amikor átértékeled az életedet. Egy pont, mely fenekestül felforgatja a világodat, és rájössz, hogy amit addig fontosnak tartottál, nem számít. Rájössz, hogy a pillanatnak kell élni. Ugyanis, vannak dolgok, melyeket nem lehet megismételni.

Clarke Griffin édesapja akkor hagyta el a családját, amikor a lány még kicsi volt. Clarke ezt mindigis fájó emlékként cipelte magával. A fájdalmát bulikkal, pasikkal, és persze szexel próbálta enyhíteni. Az édesanyja sok évig gyászolt, aztán teljesen megváltozott. Csinosítani kezdte magát, új ruhákat vásárolt. A lány sejtette, hogy mi történik. Pár hónap múlva megismerte Marcust, aki meggyógyította az anyja összetört szívét. Próbált kedves lenni hozzá, de nem tekintette a családjuk részének. Minden megváltozott, amikor az édesanyja közölte, hogy a férfi, illetve a lánya beköltöznek hozzájuk. Ekkor vett az élete 180 fokos fordulatot.

___________________

Lexa utált költözni. Mindig alig fért be a dobozokba, és nem azért mert túl sok ruhája volt, nem, épp ellenkezőleg. A könyvei foglaltak túl sok helyet.

-Lexa, mennünk kell!-ordított Marcus az ajtóból.

A lány még egyszer utoljára visszanézett a szobájára. A csupasz fehér falak láttán a szíve majd megszakadt. Sóhajtott egyet, majd felkapta az utólsó doboz könyvet és elindult vele az édesapja felé.

-Na izgatott vagy?-kérdezte mosolyogva a férfi, miközben bezárta a ház ajtaját.

Lexa valamiféle mosolyt próbált magára erőltetni kevés sikerrel.

-Nagyon-mondta unottan, majd bedobta a kocsi hátsó ülésére a dobozt, ő maga pedig mellé huppant.

Marcus is beszállt az autóba és beindította a motort.

-Hé, ígérem jó lesz...-nézett hátra az édesapja.

A lány egy apró mosollyal jutalmazta a próbálkozását. A kocsi elindult. Lexa utólsó pillantást vetett a régi házukra. Megpróbálta memorizálni az összes tulajdonságát. A vékony falakat, a hatalmas tetőteret, az otthon illatát. Kételkedett benne, hogy a másik házban valaha is otthon fogja érezni magát. Nem mintha valami problémája lett volna Abby-vel, kedves nő volt, pont az édesapjának való. Nem, itt nem vele volt a probléma, hanem a lányával Clarke-al. Lexa sokszor látta az egyetemen, mindig fiúk hemzsegtek körülötte. Ha jól tudta, valami állandó pasija is volt, talán Finn Collins, vagy Bellamy Blake? Egyszerűen nem tudta megállapítani. Tagadhatatlan, hogy valóban gyönyörű lány volt. Aranyszőke hajzuhatagával, éjkék szemével szinte mindenkit elkápráztatott...kivéve őt. Lexa mindigis visszahúzódó természet volt. Nem járt bulikba, így soha nem is hívták. Jobban preferálta a könyvei társaságát, valószínűleg ez volt az oka annak, hogy nem volt egy barátja se. A diákok furcsának vélték. Sokan csúfolták, vagy utána ordítottak a folyosón, de ezeket már megszokta. Azt suttogták róla, hogy azért nem volt még sohasem pasija, mert leszbikus. Ez természetesen nem volt igaz...legalábbis ő ezt gondolta.

__________________________

-Szívem csak próbálj meg kedvesen viselkedni!-kérlelte Abby a lányát.

Clarke még mindig nem hitte el, hogy meg kell osztoznia a szobáján Lexával, a világ legunalmasabb emberével, addig, amíg az apja régi dolgozószobáját át nem alakítják.

-De Anya miért mindig én szívom meg?-kérdezte idegesen a lány.

A nő a két kezébe fogta az arcát.

-Megbeszéltük, hogy csak pár hónapról van szó. Ez csak átmeneti megoldás. Hidd el olyan gyorsan el fog repülni, hogy észre se fogod venni, és újra egyedül leszel. Plusz legalább egy kicsit megismeritek egymást Lexával...