Love Is Weakness// Clexa

7. fejezet

-Hogy mit csináltál!?

-Raven! Halkabban! Nem akarom, hogy valaki más is meghallja.-csitította legjobb barátnőjét Clarke.

A lány felhúzott szemöldökkel bámulta.

-Griffin ha ezt O megtudja...-közölte aggódva.

Ravennek igaza volt. Clarke tegnap este nem gondolkodott tisztán. Mégis miért hívta el randira Bellamyt? Hiszen tudta, hogy csak azért kell, hogy szemmel tudja tartani Lexát. Tisztában volt vele, hogy a fiú mélyebb érzéseket táplál iránta, ugyanis Octavia még tavaly nyáron elszólta magát ezzel kapcsolatban...és ő ezzel visszaélt. Bűntudata volt.

-Figyelj...én...nem tudom mi ütött belém, de most már nem csinálhatom vissza. Muszáj elmennem vele.

A lány nagyot sóhajtott, miközben kiléptek az egyetem kapuján és Raven kocsija felé vették az irányt.

-Szóval...-kezdte vigyorogva Raven.-Mi volt az igazi oka annak, hogy elhívtad Bellt randira?

Clarke megvakarta a nyakát.

-Öhm semmi...csak magányos voltam és...

-Griffin! Az igazat.

-Lexa randizni megy.-motyogta alig hallhatóan.

A lány beleboxolt a levegőbe örömében.

-Ez az! Úgy tudtam!-kiáltotta boldogan.

Clarke felhúzott szemöldökkel figyelte.

-Mit is ha szabad megkérdeznem?

-Hogy bejön neked.

-Nem jön be.-ellenkezett Clarke.

Raven gúnyosan nevetni kezdett, miközben beszállt a kocsijának a vezetőülésébe, Clarke pedig az anyósülésen foglalt helyet.

-Clarke...-kezdte.-Nézz a szemembe és úgy mond, hogy nem jön be.

A lány egyenesen a legjobb barátnője aranybarna íriszébe meredt. Megpróbálta megemberelni magát. Neki nem jött be Lexa...egyáltalán nem jött be...csak tudni akarta, hogy kivel randizik és hol, és miért, és érez-e az adott illető iránt valamit, vagy csak azért megy el vele, hogy kikapcsolódjon. Tehát nem, itt nem kedvelésről volt szó...csak aggódott...ugye?

-Nekem nem...jön be...-válaszolta vontatottan.

A legjobb barátnője felhúzta a szemöldökét, majd vigyorogva beindította az autót.

-Csak szeretnéd Griffin.

_________________________

-Hahó! Van itthon valaki?-hallatszott Lexa hangja az ajtóból.

Clarke kilépett a nappaliból.

-Szia...ma nem is láttalak az egyetemen.

-A könyvtárban voltam nagyrészt...

-Értem.

Kínos csend telepedett rájuk. Clarke beszélni akart Lexa randijáról, azonban kellemetlen lett volna tőle random megkérdezni, hogy mégis kivel megy, miben, honnan ismeri, meg ilyesmik.

Lexa elmosolyodott, majd ledobta a táskáját a padlóra és elindult a szobájuk felé.

-Gyerünk Clarke, bombázz a kérdéseiddel.

A lány szemei elkerekedtek.

-De...te honnan?

-Amikor gondolkodsz valamin, de nem mered megkérdezni egy nagyon aprót megmozgatod az orrodat.-válaszolta Lexa, miközben a szekrényében kutatott.