Love Is Weakness// Clexa

16. fejezet

-Kérdezhetek valamit?

-Mhmmm.-morogta Lexa a "mostohatestvére" puha, szőke hajzuhatagába.

-Még akkor is, ha személyes?

A lány elmosolyodott, majd recés, álomittas hangon megszólalt.

-Nyugodtan.

Clarke a plafonon lévő festett csillagokat bámulta, a felkelő nap sugarai az arcát cirógatták.

-Miért van ennyi gyertyád? És miért van mindegyiken egy név?

Hosszú hallgatás után Lexa sóhajtott egy nagyot, így libabőrt csalogatva a "mostohatestvére" nyakára, aztán hirtelen felnyomta magát és ráült Clarke csípőjére.

-Boszorkány vagyok...-suttogta a fülébe.

-Inkább egy idióta.-nevetett a "mostohatestvére".- Lex...őszintén.

A lány beletúrt a hajába, felkelt, majd levett a polcáról pár gyertyát.

-Az elején így próbáltam feldolgozni a körülöttem lévők halálát... Így próbáltam feldolgozni Anya halálát. Valami olyan dolgot kerestem, amiben a lelke tovább élhet, ami olyan, mint ő. A gyertya erre a feladatra tökéletesen megfelelt. Nem volt se túl nagy, se túl kicsi, valamint az üzenete is elég egyértelmű volt...fény az éjszakában.-Clarke óvatosan közelebb lépdelt hozzá, mire Lexa könnyes szemmel felé fordult.- Ez volt nekem Anya... Nélküle minden olyan sötétnek és unalmasnak bizonyult. Ekkor kezdtem el a kórházba járni, a gyerekosztályra, ahol sajnos a halál szinte mindennapos dolognak számított, ezért úgy döntöttem, hogy minden elhunyt gyereknek készítek egy gyertyát, hogy soha ne felejtsem el őket, hiszen mi egy nagy Ohana voltunk...

-Ohana?-kérdezett vissza értetlenül a "mostohatestvére".

-Azt jelenti család...-mosolygott rá haloványan a lány.- És a családból senkit nem hagyunk magára...nem felejtünk...

Tengerkék a mélyzöldbe bámult. Clarke ebben a pillanatban jött rá, hogy szerelmes. Szerelmes, méghozzá Lexába. A világ legirritálóbb, legidegesítőbb, ugyanakkor legkedvesebb és legaranyosabb emberébe.

Szerette a gyönyörű gesztenyebarna hajzuhatagát, csillogó szemeit, duzzadt, rózsaszín ajkait. Szerette, hogy állandóan a könyveket bújta, hogy néha csípősen szólt vissza, hogy mindig elvonta a figyelmét.

Szerette a lelkét...melyet csak keveseknek mutatott meg. Szerette a melegséget, ami mindig átjárta amikor vele volt.

Szerette teljes szívéből, szinte olyannyira, hogy az már fájt.

A szeretet gyengeség, ezt jól tudta, mégis minden elvét elvetve közelebb lépett a lányhoz és egy apró csókot nyomott az ajkaira.

-Soha nem foglak elfelejteni Lex...-suttogta.

Lexa vigyorogni kezdett.

-Ajánlom is, különben megkereslek és megöllek.

A "mostohatestvére" kacagott.

Mindketten érezték, hogy valami megváltozott közöttük. Érzések is belekerültek a játékba...aminek sosincs jó vége.

_____________________

Raven a legjobb barátnőjét bámulta már egy ideje. Olyan volt, mintha elveszett volna valami rózsaszín ködfelhőben.

-Griffin, az isten szerelmére, mit csinál veled ez a lány?

Clarke felkapta a fejét.

-Tessék?

-Azt kérdeztem, hogy érzel-e valamit Lexa iránt?-mondta nagyot sóhajtva Raven.