My History..

💭3.rész💭

-Ms. Watson kérem fáradjon be! a doktor úr már várja! -szolt ki a terapeutám titkára-

Félve bólintottam majd felálltam. Lassan közelítettem meg az ajtót. Bent a terapeuta azaz Mr. Lahey háttal ült nekem.. érkezésemre felém fordult majd elmosolyodott majd felállt.

-Szervusz! Már vártalak! Kérlek foglalj helyet! -mutatott az ágyra majd leültem..-

-Szóval Emma! Mesélj.. még mindig vannak rémálmaid?

-Igen..-bólintottam-

-Meséld el őket nekem!

-Hát újra és újra megálmodom a családom halálát..csakhogy... ők engem okolnak.. mikor meghalnak visszajönnek és azt kántálják, hogy ez mind az én hibám..,hogy én öltem meg őket.. én..ellenkezem..de csak megerősítik, hogy igenis én öltem meg őket..

-És miért ellenkezel? Mert szerintem is te voltál...-néz rám ridegen Mr. Lahey..-

-Tessék...? -kérdezem könnyekkel teli szemekkel..-

-Hogy te voltál az aki miatt meghaltak! Nem tudom, de valamilyen módon CSAK te élted túl ezeket a balesetek a családodon kívül!! Szerinted ez normális?? -néz szemembe Mr. Lahey..-

-Éh...Éhn..nehm..tudomh....-bőgöm el magam..-

-Most mit sírsz?? ez az igazság te kis csitri!! -kiabál rám-

-Nem értem miért vársz segítséget, ha csak bőgsz állandóan.. És nem is hagyod, hogy mások segítsenek.. Meg össze vissza vagdosod magad!! Szerinted ez állapot? Így képtelenség rajtad segíteni Emma! Fogd fel!! Elmegyógyintézetbe való vagy!!! -kiabálta....-

-Uram!! Mire fel ez a hangnem?? -ront be az irodába az orvosom..-

-Én..Én... sajnálom nem akartam tapintatlan lenni! -habog össze vissza Mr. Lahey..-

-Pillanat és vissza jövök! Hívom az őrséget! Garantálom, hogy elveszik az emberekkel való gondozását!! -néz rá az orvosom s távozott-

Ezek után a dolgok olyan gyorsan történtek, hogy pislogni sem volt időm..

Mr. Lahey.. felhúzott a földről majd a falnak nyomott...felpofozott, belém rúgott, pontosan gyomorszájon! Majd a földre rogytam majd elájultam.. kórházban ébredtem majd kiáltozni kezdtem..

*****

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! -kiáltottam fel..-

csak egy álom..csak egy álom... olyan valóságosnak tűnt...

-Emma! Minden rendben? Mi történt? -rohant be Dylan..-

Fel álltam majd az ajtóhoz rontottam.. elkezdtem rángatni..de nem sikerült..

Megint felkiáltottam majd a földre rogytam...

-Emma! -jön mellém Dylan..-

-El kell mesélned mindent!! Tényleg mindent el kell mesélned ahhoz, hogy segítsek rajtad! Engedd meg, hogy a közeledbe férkőzhessek! Ígérem nem esik bántalmazásod! -emelte fel fejem, hogy szemembe tudjon nézni..-

Istenem..olyan aranyos ahogy tényleg megpróbál rajtam segíteni..

Talán..Ő tényleg segíthet..De ha meg megbízok benne és utána eldob..mit fogok magammal kezdeni? Ugyan itt fogok kikötni.. Viszont megakarok gyógyulni..Meg akarok innen szabadulni.. És a rossz álmoktól is! Mindent el akarok felejteni.. Vagy legalább félretenni...

Oké...Döntöttem...

-Rendben.. MEGBÍZOK magában...de egyet ígérjen meg! Nem hagyja, hogy egyedül legyek..

-Rendben! Megígérem! -mondta majd felsegített a földről..-

Csuklóm után nyúlt majd kivezetett a szobából...

Olyan régen jártam kint, hogy azt megmondani nem tudom..

Dylen bevezetett egy szobába.. gondolom az irodája lehetett..

-Foglalj helyet kérlek..

leültem egy fotelba majd vártam..

-Nos szeretném ha mesélnél magadról! Miket szeretsz, mi érdekel? Mesélj az egész életedről..

Jézusom... hát huh...oké...eldöntöttem, hogy meggyógyulok..szóval hajrá!

-Hát öm.. 1991. április 15. születtem.. Volt egy öcsém Teodor Watson..

Ő...csak két sulit jártam végig... egyetemre nem sikerült bejutnom a családom halála végett...

dolgoztam is egy évet de leépítés volt és engem is kirúgtak..

Utána...hát öm...megakartam halni..ezért felvágtam ereimet..de a szomszéd megtalált..és kórhátban kötöttem ki..itt három hónapot bent voltam mert, hogy nagyon sok vért vesztettem..és így alakult, hogy pszichológushoz kellet járnom..de oda mindig félve léptem be.. Mr. Lahey kedves embernek tűnt ezért megbíztam benne.. egyik nap mikor mentem.. a szemembe mondta, hogy....hogy...a szemembe mondta...hogy é...éhn...öltem meg a családomat...-sírtam el magam..

Dylan fel állt majd odalépet elém leguggolt majd kezeit térdemre emelte.

Fejem ismét felemelte, hogy szemembe tudjon nézni..majd megszólalt..

-Emma! Köszönöm, hogy megszólaltál! Köszönöm, hogy elmondtad nekem. És azt is köszönöm, hogy megbízol bennem!

Elmosolyodtam kijelentésére majd egy hirtelen ötlet arra vezérelt, hogy megöleljem..meg is tettem..először habozott de visszaölelt..

-Én köszönöm, hogy meghallgatott! -suttogtam-

Dylan fel állt velem majd úgy folytattuk az ölelkezést..

Mivel én már kellemetlenül érezem ezt a helyzetet elhúzódtam Dylantől.

Vissza vezetett szobámba majd magamra hagyott gondoltaimmal..