My History..

💭6. rész💭

Szokásos rohamom volt... Vagy még sem?

Reggel üvöltöztem össze vissza mint egy igazi idegbeteg.. a kényszerzubbonyom miatt lefordultam az ágyról majd elájultam..

Nem emlékeszem, hogy mégis mi történt...Viszont mindent láttam, de nagyon homályos volt minden..

A körülöttem lévő emberek össze vissza rohangáltak.. Nem tudtam, hogy mi történik...És ez zavart..

Egyszer csak hosszas várakozások közepette elkezdtek tolni...

Egy terembe vittek ahol gondolom orvosok elkezdték rajtam az újraélesztést... vagy csak infúzióra kötöttek..fogalmam sincs..

A testem nem érzékelte azt ha hozzámértek... De az is lehet, hogy nem is nyúltak hozzám..

Ezek után nem foglalkoztam vele...inkább gondolkoztam...

Hogy min?

Hogy ha meghalok akkor végre a családommal lehetek!

Remélem meghalok és nem kell tovább szenvednem azon hogy meggyógyuljak!

Igazából én mindig is egy életvidám lány voltam! De amikor meghalt az édesanyám magamba roskadtam.. Senkihez nem szóltam egészen egy éven keresztül.. Ezért a barátaim is feladták a vidításomat. Aztán ugye meghalt a kis tesóm akkor szintén magamba roskadtam....

Őt is elég nehéz volt feldolgozni..Nem hogy azt amikor édesapám meghalt...

Aztán amikor Ő is meghalt akkor elköltöztem a nagyihoz majd ott laktam egy kis ideig....

Mivel ők elég öregek voltak már hát ezért várható volt, hogy meghalnak.. Az ők temetésén nem sírtam... Már nem voltam képes sírni...

Amikor a temetésnek vége lett haza mentem.. Mármint oda haza ahol felnőttem..

Itt azon az estén akartam magam megölni majd kórházban kötöttem ki...Ééésssss itt vagyunk...Most éppen az életemért küzdhetek a kórházban..

Pislogtam...Megint és megint..

Felkeltem...

Nem tudom, hogy mennyi az idő..

Nem tudom, hogy hol vagyok...

Nem ismerős a hely...

Vagy csak nem ismerem fel..

Megpróbálok felülni... Nem igen megy...

Megpróbálom még egyszer... Sikerült...

Felültem...

Körülnézek és egy kórházi szobában fekszek...

Az ágyam mellett egy szekrény és egy éjjeli lámpa van rajta.

Felkapcsolom majd jobban szemügyre veszem a szobát...

Nagy ablak amin én nem látok ki viszont engem látnak...

Az ablak mellett egy fotel ami felém van fordítva..Első pillantásra azt hittem, hogy valaki van ott..

Tévedtem..

Viszont egy hangos sípszó és nyílik az ajtó... Aki belépett rajta egy számomra ismeretlen férfi volt...

Lehet, hogy ő az orvosom..? Nem tudom... Az ágyon hátrébb ültem majd köszöntött..

-Jó estét kisasszony! -estét?? Már este lenne?-

-Hogy érzi magát? Nem érez fájdalmat?

-Igen jól...Nem érzek..-hangom gyenge mint a nyárfalevél..-

-Rendben! Holnap elvégzünk magán egy kisebb vizsgálatot! Azután bent marad egy-két napig és mehet is haza!

-Rendben! -biccentettem-

Az orvos kiment majd megint egyedül maradtam..

Viszont pár perc után nem egy hanem három személy is belépett a helységbe..

Egy lány volt és kettő férfi.. Az egyiket ismertem.. Az egyik az Dylan volt.. S másik srácot nem ismertem de a lányt sem..

Vagy csak nem emlékszem rájuk..

-Szia! Hogy vagy? -lép mellém a lány..-

-Szia jól köszönöm! Őm... Nem akarok bunkó lenni de te kivagy? -nézek rá a lányra..-

-Oh! Én Shelley Henning vagyok! Dylan barátnője vagyok! -nyújtja felém kezét mosolyogva...-

-Emma Watson vagyok! -nyújtom felé kezemet-

Nagyon meglepett, hogy nem igazán lettem a csajra féltékeny, hogy Dylan a párja..

Ezek után ránéztem a harmadik személyre néztem..

-Szia! Tyler. Tyler Posey! -nyújtja felém ő is a kezét.

-Emma Watson! -mutatkoztam be neki is-

-És...Őm ti, hogy hogy itt vagytok? Hisz nem is ismertek meg én sem titeket!?

-Dylan hívott engem! Még reggel s nemrég jött meg a gépem!

-Én meg most egy-két napra hazajöttem.. Mert most szabadnapunk van! -válaszolta Shelley-

-És az orvos mit mondott? -szólalt meg Dylan-

-Azt, hogy holnap lesz egy vizsgálatom és egy-két nap és haza mehetek! -válaszolom-

-És merre laksz? -tette fel számomra azt a kérdést Shelley amire nem szívesen válaszolok...

-Öhm... egy elmegyógyintézetben élem napjaimat..

-Uh..-lép hátrébb a lány majd kiment a szobából..-

Én üveges tekintettel néztem utána.. majd a térdemet felhúzva hajtottam le fejemet..

-Jaaj Emma! NE törődj vele! Ez a lány ilyen bolond... kis elkényeztetett... Néz Tyler Dylan -ra.

Dylan felháborodva hagyta el a szobámat majd Tyler egy vállrántással bocsánatot kért és elhagyta a szobámat majd is mént egyedül maradtam..