Prológus

406 39 3
                                    


Daehyun a lelkitársam volt és az egyetlen barátom.
Gyermekként túlsúllyal küszködtem és mindenki megbámult,valamint kinevetett,ezzel sose múló,mély sebeket szereztek lelkembe. Csak Daehyun állt ki mellettem. Az ő szemében különleges voltam és tündöklő,akár egy angyal.
-Ne félj,én itt vagyok melletted.-húzta szélesre száját,az ő mosolya az egész világot jelentette nekem.

De barátságunk szálai kezdtek ketté szakadni,lemondott rólam,amikor kifejlődő karrier elé nézett.

Zokogva búcsúztunk el egymástól.
14 éves koromban láttam utoljára,most pedig 21 vagyok. Sose fogom neki megbocsájtani tettét,hiszen tudta,hogy milyen szerepet tölt be savanyú életemben,de felnőttem. Fájdalmam elmúlt,de az emlékeim sose fognak.

Sokszor pörgettem végig gondolatom ismét azon a pillanaton,amikor magamra hagyott és depresszióba ejtett,de van ebben valami jó is. Megtanultam kezelni az érzéseim és így a depresszióból is kiútat találtam.

Ám egy nap minden a feje tetejére fordult. Az a nap volt az emlékeim megháborgatója.

His Two Sides[Jung Daehyun]Where stories live. Discover now