His Two Sides[Jung Daehyun]

5.rész

Az út szörnyen hosszú volt,főleg,hogy némán telt. Daehyun teljesen elfordulva tőlem nézett ki a kis kerek ablakon. Youngjae pedig hangosan szuszogva aludt,így egyeltalánnem volt társaságom.

Amint lehetőség adódott a repülőgép elhagyására,azonnal felpattantam és siettem a csomagaimért.

A tervem,miszerint majd jót beszélgetek Daehyunnal és talán ismét megtalálja bennem azt a pluszt..hát nem jött össze,de az 5 csillagos hotel mindent kárpótolt.

London egy csodálatos hely. Minden álmom volt,hogy egyszer eljussak ide és most végre megvalósult.

Minden szoba 3 fős volt,ami azt jelentette,hogy nekem egy hatalmas szobában kell megakadályoznom a halálos unatkozásomat. A következő koncert csak 5 nap múlva lesz. Azért is jöttünk ennyivel előbb,mert a fiúk fel szeretnék fedezni a hely varázslatosságát és báját.

Ám vár rám 1 bőrönd,melynek tartalmát ki kellene pakolnom,de semmi kedvem nincs hozzá,se erőm vagy türelmem.

-Aigooo.-hallottam meg egy hangot,majd megpillantottam Jongupot a földön,kezében pedig a fejét fogta.
-Hülye csillár.-nézett fel az említett tárgyra.
-Kis szerencsétlen.-siettem oda hozzá,majd egy puszit nyomtam fájó testrészére.
-Sokkal jobb.-mondta,majd felállni készűltem,ám ő ezt megakadályozta.

Nagy erejével az ölébe rántott,majd karjai közé zárt. Szemei kétsegbeesetten keresték tekintetem,majd amikor találkoztak,elmosolyodott.
-Szállj le,nehéz vagy!-nevette el magát.

Megzavarodottan másztam ki az öléből,nem tudtam hová helyezni ezt a fajta szituációt.
-Te rántottál oda..-motyogtam.
-Túl könnyű téged zavarba hozni.-kacsintott egyet,majd megéreztem arcom melegét.

Fejem lesütöttem,képtelen voltam ránézni. Azért mégis Moon Jongupról beszélünk,minden nő elolvad tőle könnyedén,nem csoda,hogy rám is ilyen hatással volt közelsége.

-Gyere,segítek kipakolni.-mondta,majd elhúzta a cipzárt.
-Ne!-kiáltottam el magam,de már túl késő volt. Kezeibe vette alig takaró fehérneműm,majd rámpillantott.
-Megnézném rajtad.-pörgette meg egyik ujján.
-Kifelé!-kiáltottam el magam,majd háta mögött bezártam ajtóm.

Sóhajtottam egy nagyot,majd a fürdőbe vettem utam,hogy felfrissítsem gondolataim,valamint testem.

Elfordítottam a csapot jobb oldalra és hagytam,hogy testemet felmelegítse a forró víz,mely lágyan folyt a zuhanyfejből. Szemeim becsuktam,majd Daehyunt pillantottam meg magam előtt,de még kisgyerekként,ahogy nyújtja felém fehér kezét.."Gyere Jisoo!"
Kezdett el visszhangzani fejemben édes hangja.

-Daehyun..-nyitottam ki íriszeim,majd mikor visszacsöppentem a valóságba,szomorúan zártam el a vizet.

-Szólítottál?-pillantottam meg az említett személyt az ágyamon,amint kinyitottam fürdőszoba ajtóm.
-Te...-akadt meg lélegzetem.
-Beszélnünk kéne.-állt fel,majd közelebb jött hozzám.

Minden léptével egy hatalmas súlyt helyezett törékeny szivemre.
-Miről?-kérdeztem.
-Miért vagy itt? Miért kell itt lenned? Teljes szivemből utállak!-emelte fel hangját.

Tessék? Utál egy olyan embert, akit nem is ismer? Legalábbis azt hiszi..

-Utálsz?-kérdeztem vissza gúnyos hangon.
-Utállak.-kacsintott egyet.
-Mit tettem,hogy elnyertem ezt a helyezést nálad?-mosolyodtam el a szánalomtól.
-A neved,az arcod,a hangod,a stílusod..amint rádnézek,azonnal ő jut eszembe.-mondta ki.
-Sajnálom,de ezt a szöveget már unom és most pedig kimehetnél.-mutattam az ajtóra.
Elegem volt ebből a beszéletésből. Semmi értelme nem volt szavainak.

Felhúzott szemöldökkel nevetett egyet,majd felállt és egyenesen az ajtómhoz sétált.
-Megbánod.-mondta,majd kilépett azon.