His Two Sides[Jung Daehyun]

9.rész

-Én annyira sajnálom,nem akartalak magadra hagyni..tudom miken mentél keresztül. Én akartam azaz ember lenni számodra,aki mindig ott van neked és ugrik,ha valami baj van vagy akár csak magányos vagy. Nagyon régóta kereslek és igazából most is volt egy olyan érzésem,hogy különleges vagy számomra, csak nem tudtam milyen formában,de most kitisztult minden.-mondta elérzékenyülve.

-Sose gondoltam volna,hogy van egy ördögi oldalad is Jung Daehyun..és ez megijesztett.-szegeztem neki szavaimat,melyek súlyként rakódtak szívére.
-Kérlek,felejtsd el. Ugyanaz a srác vagyok,aki régen is..-kezdte letörölni arcáról a sós könnyeket.

Én látom őt,ismerem. Régen a fejembe meg volt alkotva egy kép róla. Egy aranyos,kedves,ügyetlen fiúként,ám ez teljesen megváltozott most és szeretném ugyanazt az alakot látni elmémben,mint akkor,de valahogy nem megy.

-Annyira hiányoztál!-szorított magához nagy erővel,szinte már fulladoztam karjaiban.
-Dae..alig kapok levegőt.-motyogtam.
-Ohh sajnálom.-kért bocsánatot,majd elengedett.

Egymás szemeibe néztünk. Gondolataim cikáztak fejemben és nem álltak le.

-Daehyun! Gyere már!-zavart meg minket Jongup.
-Az interjú!-mondta,majd elfutott.
-Jisoo,ha esetleg magányos vagy. Tudod hol találsz!-kacsintott egyet Jongup,amelyre a reakcióm csak egy szemforgatás és egy nagy sóhaj volt.
-Lépek.-mondtam és ott is hagytam.

Hasam nagyokat korgott,itt volt az ideje az evésnek,amely a kedvenc elfoglaltságom volt. Az étel mindig boldoggá tesz,de szerintem ez átérezhető.

Elballagtam a büfébe,ahol egy nagy szendvicsre esett a választásom.
-Még valamit?-kérdezte az eladó udvariasan.
-Nem,köszönöm.-mosolyogtam.
Mikor pénzem nyújtani kezdtem a férfi felék,csak eltolta a kezemet,én pedig értetlen pillantásokat vetettem rá.
-Magának már kifizették,valamint ezt is kérték,hogy adjam át önnek.-nyújtotta felém tenyerét,melyben egy kis levél helyezkedett el.
-Köszönöm.-hajoltam meg,majd leültem egy asztalhoz.

Az üzenet felé nyúltam,majd olvasni kezdtem,miközben jókat falatoztam ingyen szerzeményemből.

"Jisoo,hallottam,hogy Youngjae egyik nap elfalta előled az ételt,szóval gondoltam megleplek. Jóétvágyat! Tudom mennyire szereted a hasad,mégse látszik meg rajtad,ne félj! Tudod ... úgy érzem,mintha már ezer éve ismernélek és már most különleges vagy számomra. Kérlek bocsájtsd meg a viselkedésem a kezdetekben.
Fighting Jisoo! -Jung Daehyun-"

Istenem ez az ember teljesen kikészít. Ezt még biztos a vallomásom előtt írta. Talán nem kellett volna tetteit  fejéhez vágnom. Aigoo.

-Még vajas szájjal is gyönyörű vagy.-hallottam meg a hangot.
Fejem azonnal felkaptam,majd az említett személyt pillantottam meg előttem egy hatalmas csokorral.
Szívem teljesen megőrült,arra vártam,hogy mikor ugrik ki a helyéről.
-Dae..-csuklott el a hangom.