His Two Sides[Jung Daehyun]

7.rész

-Hol szeretnél enni?-kérdezte hatalmas mosollyal a száján,melytől szívemet melegség árasztotta el.
-Nem tudom,nem ismerem ezt a várost. Még sose voltam itt,de minden álmom volt,hogy egyszer eljöhessek ide.-mondtam izgatottan.
-Olyan,mint ő..-hallottam Daehyun halk mondatát,de azonnal másra terelte a témát.

-Azt mondom,hogy fedezzük fel együtt ezt a helyet!-mondta.
Válaszom csak egy enyhe bólintás volt.
-Nos,akkor hajrá!-kiáltotta el magát,majd elindultunk.

Nem tudtam,hogy hol fogunk kikötni,hiszen egyikünk se ismeri Londont. Féltem az eltévedéstől,de Daehyun jelenléte mégis megnyugtatóan hatott idegrendszeremre.

-Nézd! Ott a Big Ben!-szúrta ki messziről.
-Nézzük meg!-mondta,majd kezem megfogva kezdett el húzni,majd futni velem a hatalmas óra irányába.

Amikor odaértünk,természetébe a kisgyereket véltem felfedezni,teljesen izgatott állapotba került.
-Csinálj rólam egy képet!-mondta,majd a kezembe nyomta drága telefonját.
-1,2,3,mosolyogj!-mondtam vidáman,majd ő hallgatva rám,kivillantotta tökéletes fehér fogait.

-Tessék!-adtam neki vissza készülékét.
-Köszönöm.-mondta,majd egy meleg öleléssel ajándékozott meg.
Éreztem,ahogy zavarva jövök és az arcom a piros szín egyik árnyalatát készül felvenni,de ezt megelőztem napszemüvegem felvételével.

Hálat adtam az istennek,hogy megvettem ezt a nagy szemüveget.
-Enni készültünk,nem? Nem szeretném,ha éheznél nekem.-nevette el magát,majd tovább mentünk.

Szerencsénkre a közelbe található volt egy gyönyörű étterem,gyors kiszolgálással.
Nagyon éhes voltam,de mégse rendelhettem nagy adagot,hiszen akkor mit fog gondolni rólam? Még a végén elkönyvel egy zabagépnek..az pedig nem lenne jó,mivel kezdek vonzódni hozzá.

Nagyon gyorsan elpusztítottuk ételeinket,majd a fizetésre került a sor.
Amikor a pincér kihozta a számlát,szemeim nagyra kerekedtek...a papíron nem is kis összeg díszelgett.

-A vengédem voltál.-hallottam meg Dae mondatát.
-Jaj nem,felezzük el.-játszottam meg magam.
-Hagyjad csak,köszönjük.-mondta a pincérnek.

-Már csak azt kell kitalálnunk,hogy hogyan jutunk haza,mert én nem jegyeztem meg az útvonalat.-mondtam kicsit aggódva.
-Haza szeretnél menni?-csúsztatta kezét az enyémbe.
-Nézzük meg azt a parkot,nincs messze.-mondta,majd kiengedett szorításából.
-Rendben.-mondtam,miközbe egy hatalmasat nyeltem.

Az idő hűvösre váltott az órák elteltével,kezdett lemenni a nap,majd feljönni a hold.

-Ne már!-kiáltottam el magam,amikor megéreztem bőrömön az eső hideg vízcseppeit.
-El fogunk ázni teljesen.-mondtam morgolódva,de Daehyun csak nevetve élvezte az időjárást.
-Gyere ide,Jisoo!-nyújtotta kezét felém.

Hajam teljesen elázott már és a vászonból készült cipőm is beázott,olyan voltam,mint egy tócsa.
-Menjünk vissza!-kezdtem el hisztizni,de ő nem hallgatott rám.
Kiállt az utcára,majd táncolni kezdett,ám,amikor meglátta,hogy nem támogatom ezt az ötletét,elkezdett felém iramodni,majd megfogta derekamat és így cibált ki az ő kis "színpadjára".

-Nem fogok táncolni.-toppantottam egyet,de amikor a lábam a talajat érte megcsúsztam és,ha Daehyun nem kap el,akkor egy hatalmasat estem volna.
-Köszönöm.-mondtam kínosan,hiszen karjaiban foglaltam helyet és ajkaink csak pár centire voltak egymásétól.
-Én köszönöm.-mondta,majd egyre közelebb hajolt.