His Two Sides[Jung Daehyun]

8.rész

Mikor észleltem közeledésének szándékát,hátrálni kezdtem.
-Szerintem most menjünk vissza.-mondtam,majd magam után hagyva elindultam.

Minden lépésemnél a cipőm érdekes hangot adott ki a víznek köszönhetően,melyet Daehyun is meghallott,majd felnevetett.
-Milyen cipő ez?-mutatott lábbelimre.
-Olcsó,de szép,legalábbis az volt.-szomorodtam el,ahogy lenéztem.

Szerencsénkre gyorsan visszataláltunk. Néma csendbe sétáltunk egymás mellett,amikor beléptünk a hotel ajtaján.

A szobámhoz érve megálltam,majd Daere néztem.
-Köszönöm,hogy megtömted a hasam.-mondtam hatalmas mosollyal.
-Megismételhetnénk máskor is.-jelentette ki,majd megfordult és elsétált.

-Óóó jézusom,ez mi volt?-döltem ágyamra.
Fejembe visszajátszottam a mai napot és csak arra figyeltem fel,hogy nem tudom abbahagyni a vigyorgást.

Számat próbáltam lebiggyeszteni,ám,amikor eszembe jutottak az események,akaratlanul is elmosolyodtam.

-Mi van veled Kim Jisoo?-beszéltem magamba,majd a tükör elé álltam.
-Na ide figyelj! Barátok vagytok és nem több! Nem szerethetsz bele! Kiskorod óta ismered és ez így van rendjén!-mutogattam a tárgyban megjelenő személyemhez.
-Ahhh.-nyüglődtem.

Az idő gyorsan telt,ma volt a fiúk koncertjének napja.
Mindenki rohangált ide-oda.
-Jisoo! Jisoo!-hallottam meg az egyik szervező hangját.
-Menj már készűlődni!-kiáltotta el magát,majd leültetett egy székbe,ahol esélyem volt széppé varázsolnom magam.

Magamra tettem egy csodálatos natúr sminket,majd mentem is a helyemre. A színpad előtt helyezkedtem el,kezembe egy mikrofonnal,melyen az én nevem állt.

A koncertet egy Dj kezdte,aki teljesen bevadította a Babyket,de az őrület csak akkor kezdődött el igazán,amikor a fiúk felléptek a színpadra. Csak hallgattam a sikítozásokat,valamint gyönyörködtem a srácok kirobbanó energiájában,valamint kedvességükbe.

Ma este fordítottam a legtöbbet,nagyon megnyíltak a rajongók előtt. Az angol kiejtésükön pedig nagyon jókat szórakoztam. Amíg ők énekeltek,én gondolkozni kezdtem.
Talán itt az ideje,hogy Jung Daehyun megtudja,hogy ki is vagyok igazából és,hogy miért vagyok én most itt velük..igen! Ezt kell tennem..

-Köszönjük,hogy eljöttetek! Jövőre találkozunk! Saranghae!-hallatszottak el az utolsó szavak.
A fények kezdtek kialudni,valamint a hangzavar is csitult,a hely kiürült.

-Daehyun! Beszélhetünk?-futottam utána.
-Persze,gyere.-húzott be az öltözőjébe.
-El kell mondanom neked valamit.-ültettem le.
-Miről van szó?-kerekedtek el csodálatos,barna szemei.
-Szóval Kim Jisoo vagyok,de nem az a Jisoo,akire te gonodolsz.-mondtam,de láttam rajta,hogy teljesen összezavarodott.
-Tessék?-kérdezett vissza.
-Én vagyok az a Kim Jisoo,akit te egyedül hagytál,aki a legjobb barátod volt kiskorodba,aki mindig melletted volt..-csordult ki egy könnycsepp íriszemből.

Daehyun teljesen lefagyott. Ott ült 2 percig mozdulatlanul.
-Jisoo?-nézett fel rám könnyes szemekkel.
-Miért nem mondtad ezt el nekem előbb? Miért tetted ezt velem?-állt fel,majd hangja komollyá és rideggé váltott át.
-Nem tudom..-hajtottam le fejemet.
-Tudod te most,hogy mennyire sokkoltál engem? Hogy tehetted?-kezdett el már-már kiabálni.

Nagyot nyeltem,majd kimondtam azt,amit igazából éreztem.
-Azt mondtad,hogy sose fogsz elhagyni! Nézd meg mit tettél velem a megjelenéseddel! Teljesen összetörtem..-zokogtam szemei előtt,majd ő lágyan karjai közé zárt és velem együtt kezdett el sírni.