Valami megmozdult mellettem a matracon. Ez fura, nem emlékszem, hogy lenne kutyám. Megfordultam. Tony feküdt mellettem.
-Jó reggelt! - közölte azzal a nagyon aranyos féloldalas mosolyával.
Elegánsan feküdt az ágyon. Ujjait a tarkója alatt kulcsolta össze, így valami elképesztően domborodtak ki a kar és mell izmai, a lábát pedig keresztbe vetette. Egyszerű fekete nadrágot és rövid ujjú, hosszított felsőt viselt.
-Mióta fekszel itt? - kérdeztem.
-Este 11 óta. Miután összevesztél a nagymamáddal órákig senki nem mert bejönni. Végül hozzám is eljutott a híre a kirohanásodnak, így rávettem magam és bejöttem. Békésen aludtál, úgyhogy megbeszéltem egy cselédlánnyal, hogy csendben takarítson fel, én pedig lefeküdtem - mesélte. Épp amikor befejezte egy hatalmasat kordult a gyomrom.
-Éhes vagyok - mondtam inkább magamnak, mint neki.
-Hát ha ügyes vagy, akkor lehet hogy találsz még a szőnyegen egy kis málnakrémlevest, vagy krumplipürét - a megjegyzése mellé pedig gondolkodó arckifejezést öltött. Ezen muszály voltam nevetni. Furcsán esett a nevetés. Nem tett boldoggá és nem öntött el a melegség.
Elég kétségbeesett arcot vághattam, mert Tony fél kézzel átölelt - Minden rendben lesz Szofi, minden rendben lesz - suttogta megnyugtató hangon.
Jól esett a forró fürdő. Miután Tony elindult, hogy hozzon valamit enni, én rávettem magam és kikeltem az ágyból. A leveldula és orgona illat betöltötte a fürdőszobát. A padlót és a falakat sok apró a kék különböző árnyalataiban pompázó csempe díszítette. Ablak híján egy hatalmas vascsillár lógott a plafonról közvetlenül a kád fölött. Volt még itt egy toalett és egy mosdókagyló. Már egy fél órája fekszek a kádban, mégis mocskosnak érzem magam. Mintha a családom halálának fájdalma rárakódott volna a bőrömre és nem lehetne lemosni. A talpam és a tenyerem már teljesen kiázott.
-Lalini, kérlek hozzd be a törülközőmet! - Lalini az én legkedvesebb és leghűségesebb szolgálólányom. És a mellett, hogy mindig nagy örömmel teszi meg amire megkérem még az esze is jól vág, valamint jól ért a ruhákhoz és a divathoz, ezért gyakran kikérem a véleményét.
Lalini bejött kezében két fekete törülközővel. A szolgálólányok szokványos, egyszerű, rövid buggyos ujjú, bokáig érő, ezüst zsinórokkal díszített ruháját viselte, ám a szokásos halványlila helyett most fekete volt rajta. Odalépett a kádhoz és a kisebbik törülközőt leterítette a földre. Légiesen mozgott, ezt soha nem tudtam megtanulni tőle. A formaságokat már rég nem használjuk, ha magunk között vagyunk. Persze ha ezt anyámék megtudták volna, akkor biztos, hogy egy jó nagy fejmosást kaptam volna. De Lalinira inkább barátnőmként tekintettem, mint szolgálómra.
-Tessék - mondta, miután széttárta a hatalmas törülközőt.
Kiszáltam a kádból a földön lévő törülközőre, majd magam köré tekertem a nagyobbikat - Köszönöm. Választottál már nekem ruhát?
-Igen- válaszát egy apró biccentéssel nyomatékosította.
Visszamentem a hálóba. Szerettem a lakosztályomat. A keleti szárny legeldugottabb folyosójáról nyílt az ajtó egy előszobába. Innen három ajtó nyílt. Egy a társalkodószobába, egy az étkezőbe, és egy a hálószobába. A hálóból nyílt még a fürdőszoba és a gardrób. Én választottam ki ezt a lakosztályt 8 évesen.
Amikor beléptem a gardróbba, Lalini már mindent előkészített.
Bár az öltözködés nem volt az egyik kedvenc elfoglaltságom, ezt a szobát valahogy mindig is különlegesnek éreztem. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak van, az ajtó mellett pedig egy még nagyobb tükör. Ez olyan hatást és mélységet adott a szobának, amit máshol keresve se találhatnék. A másik két fal mentén világos fából készült vállfás, ajtós és fiókos szekrények sora áll telis-tele ruhákkal és cipőkkel. Anyám ragaszkodott hozzá, hogy mindig a legújabb divatnak megfelelő ruhákkal legyen tele a szekrényem.
Miután Lalini felsegítette rám a főleg fekete csipkéből készült ruhámat és a kedvenc bokacsizmámat átmentem az étkezőbe, ahol Tony már várt rám. Az asztal roskadozott a sok ennivalótól. Leültem az asztalfőre.
-A nagymamád már mindent elintézett. Ma délben lesz a temetés, holnap pedig a koronázásod - mondta Tony.
Bólintottam. Erre nem tudtam mit mondani. Inkább nekiláttam a reggelinek.
