Destiny

11. Fejezet ~ Karácsony

"Egy nő soha nem felejti el az első szerelmét, bárhogy is végződött a dolog."

Éjfélkor arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. A karomat éppenhogy kidugtam a meleg takaró alló egyből fázni kezdett, álmosan, csukott szemmel kerestem meg az éjjeliszekrényemen lévő készüléket, ami csaknem akart elhallgatni. A telefonra hunyorgtam, de az erős fény miatt gyorsan vissza csuktam a szemem és fogadtam a hívást.
- Boldog Karácsonyt! - szólt bele egy hang aminek tulajdonosát bárhol, bármilyen körülmények között megismerem. Első gondolatom az volt, hogy kinyírom Davidet.
- Neked is. - morogtam - tisztában vagy vele mennyi az idő?
- Igen, pontosan 0 óra 1 perc van. - mondta és a hangja nagyon is ébernek tűnt. Te jó ég, hány kávét ivott?
- Jó megvolt amit akartál? Mert ha igen, akkor én most vissza alaszok. - ásítottam.
- Most mi bajod van? - sértődött meg, mert nem reagáltam túl kedvesen a karácsonyi jó kívánságára.
- Álmos vagyok! Nézd nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám, de az emberek ilyenkor aludni szoktak. - magyaráztam. - Különben is mit csinálsz még ébren?
- Most láttam a Vezúv kitörését. - mondta.
- Mi??? Sikerült megcsinálni az időgépet? - ébredtem fel teljesen.
- Nem, dehogy is, csak a Pompeji megy a TV-ben. - magyarázta - De jó lenne, ha sikerülne.
- Hülye, már azt hittem, hogy sikerült. - mosolyodtam el. Hát ez van, én is időgép bolond lettem.
- Nem az én hibám, hogy félre értetted, de legalább sikerült felébredned. - mentegetőzött.
- És most, hogy aludjak vissza? - nyafogtam.
- Énekeljek neked altatót? - kérdezte kedvesen.
- Inkább ne! - kértem nevetve.
- Akkor csugd be a szemed és kezdj el birkákat számolni.  - tanácsolta.
-Köszi, még valami hasznos ötlet? - tudakoltam tőle.
- Nem azt hiszem csak ennyi, de ha eszembe jut valami, akkor hívlak. - ígérte David.
- Meg ne próbáld! - fenyegettem.
- Oké, akkor SMS- t írok. - próbálkozott.
- Tudod mit inkább kikapcsolom a telefonomat. - mondtam.
- Ne! Akkor nem tudlak elérni. - ijedt meg.
- Ez lenne a cél! Szép álmokat! - tettem le a telefont, de nem kapcsoltam ki csak lenémítittam a készüléket. Még egy ideig fel-fel villant jelezve, hogy üzenetem érkezett. Komolyan honnan van ennek a fiúnak ennyi energiája?

Reggel első dolgom volt megnézni az üzeneteimet.

David: Ne kapcsold ki a telefonodat!

David: Ne csináld ezt!

David: Des ébren vagy?

David: Des?

David: DES!

David: Jól van Destiny ezt megjegyeztem.

David: Most tényleg alszol???

Ez volt az utolsó, ez után valószínűleg már ő is elaludt. Miután elolvastam az üzeneteket lementem megnézni az ajándékokat. Kaptam egy könyvet aminek a címe: A tetovált lány. Alíg vártam, hogy elkezdjem olvasni. És egy fekete ruhát is kaptam és egy hozzá illő magassarkút. Én anyának egy szakácskönyvet apának pedig egy könyvet vettem, mert nagyon szeret olvasni.
Délután atjöttek Davidék. Ránézésre nem látszott rajta, hogy nem sokat aludt az éjjel.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia!
Egy kicsit beszélgettünk a felnőttekkel aztán inkább felmentünk a szobámba.
Oda adtam Davidnek az ajándékát, egy könyvet ami a legérdekesebb történelmi eseményekről szól.
- Úti könyvként, hogy hová érdemes menni. - magyaráztam.
- Köszönöm. - vette el és belelapozott - Ez nagyon hasznos, hiszen a töri könyv tele van unalmas részletekkel.
David is elővett egy dobozt.
- Boldog karácsonyt! - adta nekem. A dobozban egy gyönyörű nyaklánc volt. Egy ezüst láncon két D-betű volt össze kapcsolva.
- Köszönöm ez gyönyörű! - mondtam - Segítesz feltenni?
Megfordultam és eltűrtem a hajamat David pedig bekapcsolta a láncot.
Talán most volt az első pillanat amikor rájöttem, hogy mennyire oda vagyok érte. Vagy talán mindig is tudtam. Rám nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel és azzal az elképesztő mosolyával és én nem tudtam semmit se mondani.
- Baj van? - kérdezte.
- Nem. Miért? - nyögtem ki.
- Csak nagyon elgondolkodtál. - mondta. - Ugye nem haragszol az ébresztés miatt?
- Nem, dehogy is. - nyugtattam meg.
- Akkor jó. - mosolyodott el.
- Na mesélj milyen volt a Vezúv kitörése? - érdeklődtem.
- Unalmas már négyszer láttam a filmet, de a vége valamiért mindig ugyanaz. Pedig már először se tetszett, de valamiért mindig reménykedek, hogy most másként lesz. - magyarázta.
- Ez nem igaz a Pompeji nagyon jó film. - védtem meg a kedvenc filmemet - Igaz, hogy a vége szomorú, hogy meghalnak, de attól még jó.
- Áh... minden nyálas szerelmes filmben legalább az egyikük meghal. - mondta.
- Ez nem igaz! - tiltakoztam.
- Pompeji, Rómeó és Júlia, Titanic, Titanic 2. Soroljam még? - kérdezte.
- Nem, nem kell.
Még jó, hogy az élet nem egy film. És ha mégis az lenne remélem a mi esetünk kivétel, hiszen a kivétel erősíti a szabályt. Nem? De előbb az kéne, hogy elmondjam Davidnek, hogy mit érzek, vagy valamilyen csoda folytán ő mondja ki, hogy szeret. Na jó Destiny gondolj valami másra!
Egész délután beszélgettünk és Davidék maradtak vacsorára is. A vacsi remek hangulatban telt el. És az étkezés után leültünk közösen activytizni. Én Daviddel voltam, anya Mrs. Carterrel, apa pedig Mr. Carterrel. Mint tudjuk a vegyes párosok mindig jobbak, ez most se volt máshogy, mert mi nyertünk. Éljen! Ez is azt bizonyítja, hogy összeilünk. Vagy nem?
Sajnos nemsokára haza kellett menniük, mert későre járt és holnap jönnek hozzájuk a francia nagyszülők. Nagyon sajnáltam, mert jól éreztem magam, de megbeszéltük, hogy jövőre megismételjük. Már alig várom. Miután elmentek segítettem elpakolni és utánna felmentem a szobámba aludni. A telefonomon egy üzenet várt.

David: Jó volt a mai este. Szép álmokat!

12. Fejezet:

- Sejtettem, hogy itt vagy! - hallottam meg mögülem egy hangot.
Megfordultam és Lucas állt velem szemben.
- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem meglepetten.
- Senki ne legyen egyedül karácsonykor.

Sziasztok!😃 Itt egy kis hideg rész. A kommenteknek és csillagoknak nagyon  örülnék...😊