Ha tudtam volna, hogy ez lesz inkább nem mondom, hogy ma ráérek.Persze, nagyon bírom a barátnőimet, de rájöhetnének, hogy én ezt nem élvezem.
Reggel a suliban megkérdezték, hogy ráérek-e.Gondoltam moziba vagy fagyizni akarnak menni. Így azt mondtam ráérek.Azt mondták, hogy elmegyünk a legközelebbi plázába beszélgetni, inni egy kávét meg ilyenek.De arrol nem volt szó, hogy három órán keresztül fognak vásárolgatni egy olyan boltban ahol a ruhák 99%-a maximum S-esbe kapható.Én az XL-es méretemmel nem nagyon taláok ebbe a boltba semmit.Vagyis, inkább ebben a plázában.Csak ülök egy kis sámlin ami már nagyon nyomja a seggem és várom mikor lesznek már végre készen.Három barátnőmmel jöttem, Elenával, Kattel és Lucyval. Mind a hárman alig többek 40 kilónál. Én meg , hát...inkább hagyjuk.Labdába se rúghatok.Azt azért tudni kell, hogy nem önszántamból vagyok kövér. Örököltem. Szívás. Ha valaki lát egy kövér embert egyből azt gondolja, hogy azért ilyen kövét, mert egész nap csipszet, gyorskaját eszik. Pedig nem. Vagyis nem mindegyik. Vannak kivételek. Például én. Nagyon ritkán eszek gyorskaját csipszet pláne. Tipikusan az az ember vagyok aki már ránéz a kajára és hízik. Pedig milyen jó dolog enni. Egy jó krémes, sültkrupli...
-Rebeca!
-Ha?
-Itt vagy velünk?
-Persze, csak gondolkoztam.
-Akkor jó. Na, hogy áll?-Elenán egy nagyon rövid fekete ruha volt mély dekoltázzsal.
-Nagyon csini!
-A többire is ezt mondtad!
-Mert az összes az.
-Aha, persze!-Elena legyintett egyet és elkezdte nézni a mellettem lévő ruhákat a polcokon!-Amúgy te mibe jössz?
-Hova is?
-A ma esti buliba.Tudod! Ryanékhez!
-Ja, hogy ezért keresgélünk ruhákat már három órája.
-Nem is három órája!
-Bocsi, két órája és ötvenkilenc perce.
-Ahhjj, hagyjuk.Szóval mit veszel fel?
-Hát, igazából...
-Ehez mit szolsz?-Elena egy bordó ruhát mutatott felém aminek nem volt nagy kivágása és kb a térdemig ért.
-Ruhát!
-Persze!
-Szerintem nem jó ötlet.
-Szerintem meg igen!-a kezembe nyomta a ruhát majd a próbafülke felé lökött.-Jó lesz.Hidd el.
-Ha te mondod.
