Malfoy family shame

5.

Az óra további részében csak figyelek és jegyzetelek, próbálom teljes mértékben kitörölni a fejemből a tudatot, hogy ki ül mellettem. Miután kicsengetnek pillanatok alatt összepakolok és a professzor asszonyhoz sietek.

-Elnézést! Megszeretném kérdezni a büntetésünk részleteit-mondom halkan.

-Egy hétig... este öttől egy órán át... hm... takarítják a kviddics szertárat.

-Rendben-felelek. A hátamra kapom a táskát és Fred felé veszem az irány, hogy elmondjam neki, hogy mit és mikor fogunk csinálni.

Odamegyek hozzá, elmagyarázom neki, mire egy furcsa mosoly kíséretében biccent és otthagy engem, bénán nézek utána, ennél a fiúnál nincs kiszámíthatatlanabb a világon.

A barátaim már elindultak a következő órára, ami bájitaltan lesz, az én kedvenc órám. Megigazítom fekete szemüvegemet és elindulok a pinceterembe. Draco és a követői rám néznek. Rájuk kacsintok nevetve, de rögtön elillan a kedvem, amint meglátom azt a pöffeszkedő Pansy Parkinson-t, aki a bátyám ölébe telepedett. A szememet forgatva indulok el Jenn mellé.

-Szia Syren!-köszön és megölel.

-Szia! -ölelem vissza.

-Gyere ülj le, mielőtt megjön a tanár! -utasít nevetve.

Marcus Flint és Zambini Blaise ül mögöttünk, lehetne rosszabb is.

-Syren!-hallom meg Marcus suttogását.

-Mit szeretnél drága merdekárosok éke!-fordulok hátra kuncogva.

-Ha-ha! -sértődik meg, mardekáros fiú létére.

-Na mond már! -nézek rá boci szemekkel.

-Zambini-vel azt beszéltük, hogy eljössz-e két órakor játszani? -kérdezte kicsit még haragosan.

-Hát legyen! - bólintok rá és visszafordulok.

Jenn Crack-ot nézi, mint valami bálványt.

-Kedves Jennyfer! Szeretnél egy edényt? -kérdezem vigyorogva.

-Hm? Mégis mi a fenének? -kérdezi felhúzott szemöldökkel.

-Hogy tudd mibe csorgatni a nyálad! -nevetésben török ki.

A lány először szúrósan fúrja belém tekintetét , majd játékosan a kezembe boxol és ő is nevetni kezd.

A nap többi része elviselhetően telik. Megkerestem Neville-t és Dean-t és együtt mentünk le ebédelni, aztán visszamentünk a klubhelyiségbe, és miután lepakoltunk tanulni kezdtünk. Fél kettőkor elköszöntem a fiúktól és átöltöztem. Egy melegítő nadrágot, és egy hozzá illő bő pulcsit vettem fel.

A pályára érve a raktárba indulok a seprűmért és a kvaffért. A fiúk nem sokkal én utánam érkeznek meg. Felszállunk a levegőbe, hogy kezdetét vehesse a játék. Nagyon szeretek kviddicsezni, ez az egyetlen olyan elfoglaltság, ami teljesen leköti a figyelmemet.

-Hajtó leszek! -intek nekik.

-Én is! -kontrázza Flint.

-Én terelő! -harsogja Blaise.

Elkezdünk játszani. Egymás ellen vagyunk Marcussal, viszont Zambini mind a kettőnket támad. Fél óra játék után, mivel Marcus vezetett 50 ponttal felszállok a magasba aztán vissza le. Megindulok Marcus póznái felé, de ő csak nevet rám. Ekkor valami oldalba kap, gondolom a gurkó és leesek a seprűről. Elég magasan vagyok ahhoz, hogy beleteljen pár percbe, míg leesek. A szemeimet becsukom és összehúzom magam, mintha ez bármit is tompítana a zuhanáson, de valamelyik fiú elkapja a karomat és egy nagy rántással felhúz a seprűjére. Pár pillanatig még imbolyog az eszköz aztán újra visszaszerzi az egyensúlyát. Sírva a fiú vállába fúrom a fejemet. Néha abban bízok, hogy normális életem van és egy átlagos lány vagyok, nem pedig egy olyan, aki hercegnőset játszik és mindig meg kell menteni, lehet, hogy Frednek igaza van.