Malfoy family shame

17.

Most jött meg Harry. Ő és Hermione is itt tölti a karácsonyt. Az utóbbi kissé zavar, én birom a lányt, de valamiért ő engem nem. Utálom ezt, mert semmi rosszat nem tettem ellene. Leszaladok a lépcsőn, és a pakolászó Harry nyakába vetem magam. Ha most Draco látna megölne, de ő választotta azt, hogy kilép az életemből.

-Miújság te kis trimágus bajnok?-nevetek a nyakába.

-Fáradt vagyok.Ron?-kérdezi fusztrált hangon.

-Még alszik, de ha akarod felmegyek hozzá-mászok le róla.

-Nem kell, ne fáradj!-mosolyog rám.

-Ugyan Harry ez nem fáradtság!

Már szaladok is felfelé a lépcsőn. Ron szobájához érve nem veszem észre George-ot, így teljes erőmből neki ütközök, falnak taszítva a fiút. Mind a ketten nevetésben törünk ki.

-Mit keresel te itt?-kérdem tőle.

Eltűnik a mosolya és a nagy tenyerével befogja a számat.

-Szerintem ezt neked is hallanod kell-suttogja és odavisz az ajtóhoz.

A kezét nem veszi le a számról, csak az arcom fürkészi. Nem szokott ilyen lenni és ez megrémít.

-Fred nem kérhetsz tőlem ilyet-mondja ingerülten Ron.

-Nem kérem! Ezt teszed és kész vagy nagyon megjárod!-ordítja Fred.

Lábdobogás hangja, majd ajtó nyílás. Két vöröslő fejű Weasley fiút látunk. Fred először George-ra majd rám néz.

-Beszélnem kell veled!-jelenti ki nyomatékosan majd megragadja a kezem elég durván.

-Tudod mit Fred, döntsön ő!-kiáltja el magát Ron.

Mind a hárman rám néznek, viszont én semmit sem értek az egészből.

-Mégis mi a fenén veszekedtetek már megint?-kapom fel a vizet, mert elegem van ebből-Tudjátok mit nem is érdekel, én nem leszek a kis vitátok középpontjában. Beszéljétek meg, vagy átkozzátok meg egymást, de én nem veszekedni jöttem ide!

Annyira ideges vagyok. Azt hiszik majd én eldöntöm a kis vitájukat, egyértelmű, hogy Ronnak adnék igazat, akkor meg mi értelme?

-De hát Syren ...-kezdi Fred.

-Nem Fred! Maradj csöndben. Mindkettőtökkel, legközelebb akkor állok szóba, ha kibékültetek. Ron téged hív Harry!-hátat fordítok mindenkinek, és leviharzok a lépcsőn.

Kiszaladok a házból, egy szál pizsamában, és leülök a hóba. Hátradőlök, és a családomra gondolok, akikkel nem tölthettem a karácsonyt, csak azért, hogy őket hallgassam.