Fényév távolság

Nicolas Bosszúja~

*Nicolas szemszöge*

-Nicolas. Kérek tőled valamit, de ne mondd el senkinek.
-Rendben Azafuse-sama.
-Tudom, hogy a vezetői rangom miatt nem tehetek ilyet, de megkérlek, hogy vigyázz Yutora. - Ez meglepett.
-Miért? - kérdezem vissza értetlenkedve.
-Mert azt mondtam! Yutoban van valami ami megfogott... Talán a gyönyörű arany színű szemei... Vagy puha, meleg ajkai... Vagy a vörös fürtjei...  - Ezeket kimondva elpirult. Na ez durva. Az a kis szaros ezt váltja ki belőle? Na ne.
-Mondja csak... Beleszeretett  abba kölyökbe? - kérdezem. Ez teljesen lesokkolt. A mi Azafuse-samánkban  soha nem voltak ilyen vagy hasonló érzések. Ezért lett ő ennek a helynek a vezetője. Én se váltok ki belőle semmi ilyesmit, de még Dante se. Erre itt van két napja az a gyerek és ezt látom? Ezért megbüntetem...
-Nem. Vagyis... Nem tudom. Csak ígérd meg, hogy megvéded. Dantét még nem oldhatom fel kötelességei alól, de addig is védelmezd őt. Most hagyj magamra. - mondta nekem majd intett, hogy menjek ki.

Most ezt komolyan gondolta? Teljes tiszteletem az ővé de ezt nem teszem meg. Meg is van már a tervem...
Benyitok Dante szobájába erre azt látom, hogy ezek ketten beszélgetnek. Most komolyan? Mi a fasz van itt mindenkivel? Az ajtó nyitására mindketten egyszerre idekapják a fejüket.
-Ti meg mit csináltok itt?
-Épp megbeszéltük, hogy miért fogom este megbüntetni. - feleli Wytia.
-Ez remek. Akkor egyeztessünk. Ketten fogunk vele elszórakozni.

*Yuto szemszöge*

Most miért is? Ezek ketten akarnak engem... Na ne. Szóltam volna közbe amikor közelebb jött hozzám Nicolas, utána már csak a nyakamban éreztem a szúrást és elájultam.

Még mindig csak zuhanok a szakadékba. Már mióta is? Beletörődtem ebbe az álomba már. De váratlanul valaki elkapja a kezem. Most is csak egy árny amiből annyi vehető ki, hogy hosszú haja van. Elkap és biztonságba helyez. Megkönnyebbültem. Átölelem megmentőm és megnyugszom.

Felébredek. Nem látok semmit, sötét van. Be van kötve a szemem és hátra van kötve a kezem. Hallom, hogy Dante és Nicolas beszélgetnek de nem értem mit. De jó. Ezek most megakarnak dugni?
-Ohh. Felébredtél? - hallom meg Nicolas hangját.
-Nuncs dejavúd Nico~ - kérdezem gúnyosan miközben felülök.
-Tehát még emlékszel az első napodra? De ez most más lesz.
-Szóval most nem akarsz megdugni, mert félsz Azafuse-samától?
-Most nem egyedül vagyok. Dante is  segít nekem és nem nagyon vagyunk osztozó típusok. Úgy, hogy most nem lesz semmi szex.
-Akkor mit akartok? Engedjetek el!! - kiabálom nekik.
-Itt aztán kedved szerint kiabálhatsz.
Senki nem fog meghallani.
Hallom, hogy közelebb lép majd hasba rúg. Már megint.
-Te máshoz nem értesz? - kérdezem köhögve mert ez azért fáj. Most megfognak verni.
-Te csak kussolj! Ha bárkinek elmered mondani, hogy ki vert félholtra, háromszorosát kapod meg. Márha ezt túléled. - kuncogott majd levette rólam a szemkötőt. Most Dante jön hozzám majd levetkőztet. Minek? Nem azt mondta, hogy nem fognak megdugni?
Ekkor vettem észre, hogy egy korbács van Nicolasnál. Na bazdmeg. Fekszem a földön az előző rúgástól. Látom, hogy Nico emeli a kezét ezért inkább becsukom a szemem. Hallom a csattanást,és érzem az éles fájdalmat az oldalmon. Felsikítok. Ez rohadtúl fáj. Ez tuti nyomot hagy. Majd üt mégegyet és mégegyet a hátamra. Így folytatja nem is tudom meddig. Már csak azt érzem, hogy ég az egész hátam, a lábaim, mindenem. Érzem a, ahogy folyim le a vérem a hátamról. Nem tudok ellenkezni. Ez rosszabb a tömegszexnél... Azt hittem ennél már nem lesz rosszabb. Pedig abbahagyhatná...
-Hagyd abba! - kiabálom már sírva.
-Tényleg azt szeretnéd? - Kérdezi.
-I-igen... Erre csak azt hallom, hogy hangosan felnevet.
-Azt lesheted! - és nevet tovább. Újra megüt és újra. Dante leguggol hozzám, fel emeli fejem és pofán vág. Ettől kicsit felrázódtam. Egy kés van a kezében.  Ettől azért félek. Ezek... Ugye nem akarnak megölni? Így is mindjárt elájulok a fájdalomtól.... Megfogja a karom és végig huzza rajta a kést egy hosszú csíkban. Nem mélyen csak annyira, hogy kicsorduljon a vérem a vágás mentén. Nem mély, mégis fáj. Ezt elismétli többször is majd a mádik kezemen is. Már megmozdulni se tudok. Most a hátammal is ezt csinálja. Majd a lábammal. Teljesen tehetetlen vagyok. Csaj sírok és tűröm a fájdalmat. Mindketten abbahagyták.
-El ne felejtsd, hogy ha bárki meg tudja miattad, hogy mi voltunk, ennek háromszorosát kapod. Ezzel a mondattal el is tüntek. Ott hagytak magamra a fájdalmammal. 

Amikor már madnem elájultam egy hangot hallok. Valaki fut erre.
-Yuto! - a nevem kiabálja.
-Yuto!-és megint hallom.
-Akiya Yuto!! Egyre közelebb van.
Nem látom ki az. Már alig látok... Fölémhajol és óvatosan felemel. Érintése gyengéd,de még így is fáj. Hosszú haja az arcom csiklandozza.
És eddig bírtam.

Köszönöm, hogy elolvastad~ Véleményeknek örülnék😆😬
Ha tetszett nyomj egy 🌟-ot 🤗
Oyasummi minna~😆😍