Fényév távolság

Ez a végzetem~

-Máris megyek.-mondta majd intett, hogy Dante menjen ki amit meg is tett.
-Gyere velem. - hívott magával Lindow.
-Miért? Nem akarok vele találkozni...
Válaszom figyelmen kivűl hagyva felkapott, kivitt az ajtón, egészen az irodájáig, majd ott letett. Még mindig levagyok gyengülve egy kicsit. Benyit az ajtón és ott áll az asztala elött az  anyám. Hirtelen elragad a düh. A gyülölet. De Azsfuse megfogja a kezem és ismét megnyugszom.
-Szia kicsim. Jöttem, hogy haza vigyelek, ha "meggyógyúltál".
-Akkor. Amikor felhivtalak... És segítséget kértem tőled... Miért nyomtál ki??
-Miről beszélsz?-próbálja tettetni tudatlanságát.
-Tudod,hogy akkor egy világ omlott össze bennem? Eltudod képzelni milyen érzés volt, hogy másodjára is elárult a saját anyám?Tudod te miken kellett átesnem ezen a helyen?? Azért mert meleg vagyok te képes voltál ilyet tenni a saját fiaddal?-itt már zokogtam. Mindent ki adtam magamból.
-Yuto. Sajnálom. Meg kell értened, hogy ezt érted tettem. A te jövőd tartom szemelött.-magyarázkodott de semmit nem ért el vele.
-Hogy nekem kell megértselek téged? Ez nevetséges. - folytattam volna a szitkozódást de Lindow meleg keze megfogta az én kezem.
-Tudod mit anya? Te már nem vagy az én anyám, innentől megszűnik veled minden kapcsolatom. És, hogy tudd. Egy csodálatos dolgot adtál ezzel nekem...-néztem könnyekkel teli arany szememmel Azafuséra. Eléléptem és egy puszit nyomtam ajkaira. Anyám meg csak ott állt lesokkolva.
-Köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos dolgot adott nekem Kayle Lylian.-Mondta Azafuse-sama anyámnak majd udvariasan meghajolt és kimentünk az ajtón kézen fogva. Ekkor botlottunk Nicolasba aki elkezdett hátrálni amint meglátott minket.
-Nicolas! - szólt utána megmentőm.
-Mit óhajt Azafuse-sama?-kérdezi szokásához híven tisztelettudóan majd egy szúrós pillantást vet rám. Ami már nem foglalkoztat. Már nem félek tőle. Tudom, hogy Azafuse melett biztonságban vagyok.
-Szerinted Nico. Ha megkínzod Wytia segítségével a petem, nem fogok rájönni? - ettől a kérdéstől elkerekedtek a szemei de még az  enyém is. Hogy pet??
-A-Akiya Yuto a maga petje? Mióta? És mért nem mondta el nekünk?-teszi fel sorra kérdésit Nicolas.
Azafuse fülemhez hajol majd belesúg.
-Mikor történt az eset? Én meg halkan válaszolok.
-Tegnap délután.
-Tegnap délelőtt óta az enyém Yuto.-válaszától Nico csak mégjobban ledöbbent.
-Tudni szerertnéd mi lesz ezért a büntetésetek? - mondtam neki, hogy ezt ne tegye...
-Lindow. Ne bántsd őket.-mondom mire Nico már megint meglepődik.
-Ezt nehéz nem megtenni... De érted bármit. - egy puszit nyomott arcomra amibe belepirúltam főleg, hogy Nicolas is látja ezt...
-Vlady Nicolas. Motantól te és Wytia Dante vezetitek ezt a létesítményt. Azt csináltok vele amit akartok. Ezen a kijelentésen meglepődtem. Megfogta karom és kisétáltunk az épetből. Jó érzés végre elhagyni ezt a helyet. Főleg az én szerelmemmel...
-Most hova megyünk?kérdezem Lindowt.
-Nem számít hova megyünk. A lényeg, hogy csak mi ketten legyünk egyedül. Végül egy csókot nyomott ajkaimra és sétáltunk kézenfogva a végtelenbe.

Ez lenne a történet vége 😆
Remélem elnyerte tetszésetek, ha esetleg igen nyomjatok egy 🌟-ot pls 😍 Véleményekkel dobjatok meg plíz~
Arigatou minna~😘😄