1995. November 16.
A meccs után Elizabeth a gyengélkedőn kötött ki. A meccset megnyerték,és túl élte a zuhanást. Az életét Draco mentette meg,mert a lány érkezése utána rögtön elvégzett egy gyógyító varázslatot rajta,amitől még a belső vérzést és egyebeket tudta megfékezni. Persze teljesen nem gyógyult meg tőle a lány,de megmentette az életét. A lány ágya mellett Draco ült, és fogta végig a kezét. A többi Mardekáros is ott volt,hiszen hiába nyerték meg a meccset,ettől függetlenül érdekelte őket társuk sorsa,hiszen eléggé megijedtek az esésekor. Pansyék is ott voltak de hátul, és Harryék is hátulról figyelték az eseményeket.
- Chh...egy ilyen bénát,leesni a seprűről... - jegyezte meg Pansy leginkább magának,halkan.
Azonban Malfoy meghallotta. Felállt dühösen,és odarobogott Pansyhez és nem érdekelte,hogy lány,elől elkapta az alacsony lány felsőjét és magához rántotta idegesen.
- Ne merészeld Elizabethet sértegetni...főleg ne egy olyan aki még talán egy nyomorult seprűre nem tud felülni!! Elegem van abból,hogy folyton a barátnőmet szapulod te szaros kis félvér!! Eddig azt hittem,hogy méltó vagy arra,hogy szóba álljak veled,hiszen hasonlóan gondolkoztunk. De azt nem engedem,hogy azt aki számomra a létezést jelenti becsmérelni kezd!! És ez az összesre vonatkozik!! - el engedi a lányt,és a többiek felé fordul. - Akár Pansy, akár Potter, tök mindegy kicsoda meri bántani,azzal saját kezűleg fogok elbánni...- mondja már sötét hangon. Mivel a Mardekárosok között Draco volt a "főnök" hiszen prefektus is, és amúgy is a házban ő az egyik közkedvelt figura,így többnyire hallgatnak rá.
- Draco... - mondja halkan Elizabeth. A fiú rögtön az ágyhoz hajolt.
- Jól vagy? Nem fáj semmid? - kérdezi tőle aggódva.
- Hagyd abba... puszta erőszakkal, és fenyítéssel nem mész semmire. Különben is... - felül. - Akármennyire rossz elismerni, Parkinsonnak igaza van. Én voltam a hülye,hogy nem számoltam arra,hogy bármelyik kedves és aranyos Potter mániákus hozzám vágja a gurkót...
- De akkor se....! -kezdte Draco.
- Azzal viszont egyetértek,hogy rettenetesen viszket a kezed azért,hogy azt a hülye némbert felpofozd..- folytatta a lány. - De egy jól nevelt férfi nem üt meg lányt,és más hölgy sem szít balhét,így... Parkinson. - rá néz ijesztően. - Menj ki.
- Mivan? Dehogy megyek ki vagy te,hogy megszabd nekem.... - nem tudta befejezni mert Elizabeth közbevágott.
- KIFELÉ!! - kiabált rá,azzal a lány kissé megijedve,de kiment. Eliza visszadőlt. - Már is jobb a légkör...
1995. December 2.
Közeledik a Karácsony és a szünet is. A Nagyúr magához hívatta a két ifjút. Egy eldugott házhoz mentek,természetesen a szülők is velük mentek.
- Annyira várom már,mit bíz rád a Nagyúr! - lelkendezett Adam,Elizabeth édesapja.
- Biztosíthatlak róla Adam,hogy a lányod tökéletesen fogja teljesíteni a Sötét Nagyúr kérését! - mondta Lucius barátjának.
Megérkeztek Voldemorthoz. A Nagyúr és Bellatrix már várták őket egy elhagyatott házban.
- Áh...a Malfoy és a Ross család...az én kedvenceim- vigyorgott széttárt karokkal Voldemort.
- A csuklódat,Elizabeth...tudod a varázsigét. - parancsol a Nagyúr a lányra. Elizabeth felhúzza ruhája ujját bal karján.
- Morsmordre. - suttogja a varázsigét,majd a Sötét Jegy megjelenik alkarján.
- Nagyon jó... - vigyorog Voldemort,majd arrébb áll,és mögötte pár sárvérű,és mugli volt akik még éltek,meg egy-két áruló. - Itt ha varázslatot végzel el,nem fogják észrevenni. Öld meg őket! - parancsol a lányra.
Elizabeth kissé meglepetten néz a Nagyúrra,majd előveszi pálcáját, és feléjük szegezi.
- Gyerünk Elizabeth... gondolj arra,ilyen semmirekellő sárvérű akar a te szintedre fellépni. A Granger lány! Itt az alkalom hogy kiadd a haragod... - mondogatta Bellatrix,aki Eliza körül járkált és ezeket suttogta fülébe. Sok nem kellett a Ross lánynak rögtön cselekedett.
- Avada Kedavra!! - kiáltja magát el és lesújt az átokkal az egyik muglira. Pár másodperc után beteg vigyorra kerekedik arca. Csak úgy szórja az átkokat azokra akikre Voldemort mondta,mindezt vigyorogva,szinte már röhögött. Mérhetetlen szadizmus és gyűlölet volt benne a muglik és sárvérűek fele. Aki csak látta,mind megijedt tőle, egyedül a Sötét Nagyúr és Bellatrix élvezte a látványt. - Pusztuljon az összes mocsok akik beszennyezik a büszke aranyvért... - suttogja maga előtt Elizabeth mikor mindenkit akit kellett megölt.
- Csodálatos!! Egyszerűen hihetetlen! Pontosan ilyen Halálfalóra van szükségem... - örvendezett Voldemort.
- A szünetben tanítok neked pár új dolgot. - mondta Bellatrix pszichó vigyorral. Eliza csak bólintott.
A Nagyúr ezután el is engedte őket. Az nap Malfoyék a Ross családnál töltötték az éjszakát.
- Hé... Elizabeth. - mondja Draco.
- Mi az?
- Ügyes voltál ma,de egyben kicsit félelmetes. - mondja a fiú.
- Neked is ez a célod,hogy ezek a vérszennyezők meghaljanak nem?
- De! Csak...elcsodálkoztam,nem hittem volna,hogy ilyen könnyen sikerülni fog neked.
- Majd egyszer te is megtudod de,most ne ez legyen a lényeg... - mosolyog rá a lány,majd odahajolt egy csókért.
Draco viszonozta, és magához ölelte.
- Holnap tanítok neked valamit. - suttogja Elizabeth Draconak, majd később elmentek lefeküdni aludni.
YOU ARE READING
Pureblood Love / Harry Potter fanfic/
Fantasy" Mindenki máshogy látja őt. Valaki egy gonosz gyáva féregnek,valaki meg egy elkényeztetett kölyöknek. Hogy én kinek látom Dracot? Egy olyan fiúnak, aki a befolyás áldozata,akinek van szíve,akit....akit szeretek. A nevem Elizabeth Ross,és most...
