Pureblood Love / Harry Potter fanfic/

Expecto Patronum

1995. December 3.  

Bent az iskolában folyt az élet. Dracot és kitüntetett társait megbízta Umbridge,hogy kutassák Dumbledore Seregének a székhelyét az iskolában. Draco természetesen örömest kereste Potteréket,járta föl-alá az iskolát,de nem találta. A folyosón azonban megjelent egy furcsa ajtó. A Szükség szobájának ajtaja volt. Bekukucskált,és egy gyakorlóteret látott,ám ott Elizabeth volt csak. 

- Hát te?  - kérdezi Malfoy és bemegy a szobába. 

- Oh szia. Pont jókor jöttél,egy új varázslatot gyakoroltam.- mosolyog rá a lány. 

- Hu, na mit tanul a Mardekár nagy okosa? - húzza az agyát,és pimasz vigyorral odamegy hozzá. 

- Egy nagy erejű varázsigét, ami a dementorokat űzi el. Azért valljuk be,jól tud jönni.  Emlékszel,tegnap meséltem,hogy ma tanítok neked valamit. Nos, az ez lesz. Expecto Patronum. - magyarázta Elizabeth.  

- Expe...mi? - nézz rá Malfoy értetlenül. 

- Egy patronus varázslat,ami elűzi a dementorokat. Megidézéséhez egy elég erős,jó emlékre kell gondolni. De nem olyanokra,mint egy finom vacsora,vagy hogy szívattad meg Pottert. Egy igaz,boldog emléket kell felidézz. - mondta a lány.  - Nézd, így kell.  - felemeli pálcáját. - Expecto Patronum! - pálcája végéből egy denevér szellem-szerű alakja szökken elő,és röpköd körülöttük. 

- Wáo...ez menő. - vigyorog Draco. Felemeli pálcáját,és megpróbálja ő is, de nem történik semmi. 

- Mire gondoltál? - kérdezi furcsállva a lány. 

- Amikor kineveztek prefektusnak... - motyogja csalódottan a szőke. 

- Hát...az nem elég erős. Próbáld meg még párszor. 

Több órát szenvedtek el azzal,hogy Draconak sikerüljön a patrónusa,de nem jött össze. 

- Ez nekem nem fog menni....!! - jelenti ki mérgesen és csalódottan Malfoy. 

- De hidd el menni fog...bízok benned! - biztatja a lány

-  Elizabeth, nekem....nincs semmi olyan igazán erős boldog emlékem... - fordul a lányhoz és szemébe néz. Látszik,hogy szomorú,és utálja,hogy nem sikerül neki. 

Este Draco alvás helyett az ablakban ült, és gondolkozott az eget lesve. Szobatársai rég aludtak már. Próbált gondolkozni,de Crak és Monstro úgy horkoltak,hogy lehetetlen volt. Fogta magát,és felment a prefektusi fürdőbe. Mikor azonban fel ment, meglátott hátulról egy meztelen női alakot aki épp a fürdő szélén ült,és a hold fénye végig tükrözte testét. Hosszú göndör barna haja volt, és hátulról is gyönyörűséges. 

- Expecto Patronum! - szólalt meg a lány,és egy denevér patronus pattant ki pálcája végéből,és repülte végig a fürdőt. Draco rájött,hogy ez az ő szerelme az, Elizabeth.  Nem ment oda,inkább csendben sunyult egy szobor mögött. 

Elővette pálcáját,és eszébe jutott egy boldog emlék. 

- Expecto Patronum! - mondta halkan Draco,mire pálcájából egy hatalmas sárkány repült végig. Elizabeth észre vette,és megijedt, magához kapta a törülközőjét. Draco elbújt jobban a szobor mögé. Lihegett,és félt,hogy észre veszi őt. Szerencsére megúszta,és kiosont vissza a hálókörletébe. 

1995. December 4.  

Draco egyik szünetbe megragadta Eliza csuklóját és elrángatta. 

  - Úristen,Draco! Hova viszel? - kérdezi meglepetten a lány. 

- Csak gyere! - kimentek az iskola udvarába. Mikor kiértek a fiú magához ölelte Elizát,és egy csókot adott neki. - Tudom mi az ami boldoggá tesz. Az összes létező közös emlékem veled. Elizabeth,te vagy az aki nekem a boldogságot adja...amikor először találkoztunk, mikor a Roxfortba jöttünk,egy házba osztottak minket, a közös tanulások a könyvtárba, a Trimágus bál, a kviddics meccs,a tegnapi gyakorlás.... nélküled üres lenne az életem. Rajtad kívül nincs semmi igazán boldog emlékem. - megfordul,és az ég felé néz. Előveszi pálcáját,és az ég felé tartja. - Expecto Patronum! - szavalja el a varázsigét,majd egy sárkány patronus hasítja végig a birtokot. Elizabeth nem hisz a szemének. Tátott szájjal nézi végig az egészet.  Ezután Draco felé fordul, és kezét az arcára teszi.

- Szeretlek, Eliza.. - enyhén elmosolyodik Malfoy miközben mondja neki.

- Én is szeretlek Draco. - felnéz rá, és lágyan megcsókolják egymást.