Pureblood Love / Harry Potter fanfic/

Első bevetés

1995. December 27.

Már dúl a téli szünet. Minden Roxfortos diák otthon tölti családjával az ünnepeket,természetesen mindenki csak a következő év, Január első hetében jön. A Karácsony mindenkinek csupa öröm és szeretet közepette telt,azonban Elizabethéknek kicsit másképp alakult a szünet.

A Sötét Nagy úr felkereste kis kedvencét élete első igazán jó megbízatásával.
Elizabeth a megbeszélt időpontba,megbeszélt helyre odament. Voldemort ült a székében,közben Naginit simogatta.
A többi Halálfaló is jelen volt,így persze a két család is. Mikor Elizabeth beért,Nagini odacsúszott hozzá,felágaskodott,és sziszegett. Elizabeth párszaszoul köszönt a kígyónak,aki visszacsúszott mesteréhez. Voldemort megmondta a leányzónak,hogy a titkosítás érdekében tanulja meg a párszaszó nyelvet. Nem volt egyszerű, sőt, igazán vért izzadt vele,de sikerült egész jól megtanulnia. Ross odament a Nagy úr elé,és meghajol illően. Ezt követően belekezdett Voldemort a feladata ismertetésébe,természetesen kígyó nyelven.
- Így hát, Bellatrix,Lucius,Adam! Ti fedezitek majd Rosst, ha bármi történik! - kiált fel Voldemort. - A feladata nem más,mint az egyik Minisztériumi dolgozóból kicsit....kiszedni az információkat. - vigyorodik el beteg fejjel.
- Értettünk, Nagy uram. - mondták egyszerre.
- Oszoljatok! - intette le őket Denem,és azzal eltűntek a Halálfalók.

1995. December 28.

Elizabeth otthon volt. Ágyán feküdt,és rengeteg könyv feküdt előtte. A lehető legtöbb információt próbálta össze szedni hogy a küldetése tökéletesen sikerüljön. Szinte ki se mozdult otthonról tegnap óta. Édesanyja Rosette kopogott be hozzá.
- Kicsim,vendéged érkezett. - mondta anyukája mosolyogva az ajtó félfánál. A lány felkapta a fejét, mikor szerelme Draco belépett.

- Draco! - örült meg, és felpattant és nyakába ugrott. A szünet kezdete óta nem látta őt,csak apjával találkozott.

- Látom hiányoztam. - húzta az agyát már most.

- Viccelsz? Örültem hogy nem hallgatom a nyafogásodat. - visszavágott,természetesen csak heccelte.

- Hallottam a kis küldetésedről amit a Nagy úr adott... - mondta,majd bement a szobába,és leül az ágyra.

- Igen...ahhoz gyűjtök információkat,nem szeretném elszúrni már az elsőt. - sóhajtozott neki a lány.

- Hát... az elsőre fel kell készülni.. - kacsintott perverz vigyorral Draco mire Elizabeth vállon lökte.

- A kis perverz mindenedet... Már rég voltál a két húgyagyúval... a végén hiányolni fognak. - jegyezte meg a lány miközben eltette a könyveit.
- Pff... hol érdekel engem Crak és Monstro? Tudod,kellenek a csicskások.

- Draco Malfoy, te sosem változol. - fonja össze karjait mosolyogva Eliza és ránéz. - Nos... mit kaptál karácsonyra? - kérdezi témát terelve.

- Egy új seprűt,ruhákat, sok galleont, pár édességet, tudod a szokásos. - von vállat a szöszi.

- Áh, értem,szóval ismét kinyalták a pici popókádat? - nyújtja ki a nyelvét.

- Ch...mintha neked nem ezt csinálnák...jól van akkor tudod mit? Nem kapod meg az ajándékod amit hoztam. - mondta vigyorogva Malfoy. Elizabeth megfordult pakolás közbe és ránézett.

- Na jó, nem vallana rám ha vissza szívnám, de mutasd mit hoztál szöszi. - vigyorog. Draco előhúz egy gyönyörű szép nyakláncot amiben egy bronzvörös tüske volt aranyfogatban.

- Magyar mennydörgő tüske. A sárkányokból nyert dolgok a legkeresettebb és legdrágább varázscikkek a piacon. Gondoltam ez biztos elnyeri a tetszésedet. - mosolygott rá.
Elizabeth csak ámult-bámult a nyakláncra. Gyönyörű volt,és persze különleges. Dracora nézett nagy vigyorogva és újból nyakába ugrott.

- Köszönöm szépen! Ez egyszerűen....gyönyörű. - ölelgette Malfoyt aki viszont ölelte sőt felemelte és megpörgette őt.
- Na de várj,én se felejtettelek el.. - mondta Eliza és megfogta pálcáját,és pár suhintással a kupit rendbe tette ami még a könyvek által volt az ágyon,majd az ágy alól előjött egy kis könyv,amely kinyílt Draco előtt,és a közös élményeik voltak fotókba,természetesen mindegyik mozgott,és az adott pillanatot játszotta le. Draco tipikusan az a gyerek aki bármit köhög,megkapja másnap, így az ajándékok számára nem okoznak igazán nagy örömöt szinte sose. De most életében először hatalmas öröm érte, és egy aprócska könny szökött szemébe ahogy nézegette a képeket. Persze,próbálta leplezni,hogy elérzékenyült. Rá nézett szerelmére.

- Ez....csodálatos. É-én...köszönöm... - őszintén rámosolygott és megcsókolta.
Ez volt az az ajándék aminek Draco végre örült.

1995. December 29.

Elizabeth elég információt szerzett, és 3 kísérőjével elindult a minésztériumi dolgozót megkeresni. Kinyomozta,hogy a dolgozónak van egy régi barátja akivel mindenfelé szokott menni,leginkább beülni és vaj sörözni egyet. Megtalálták ezt az illetőt,és Eliza százfüléfőzet segítségével átváltozott.
- Nem is tudtam,hogy erre felé is van egy jó kis varázslatos hely! - mondta a dolgozó,miközbe Eliza álcájában egy sötét helyre kísérte.

- Nos...és miket is tudsz mostanság a Főnix Rendjéről? Azt hiszem te mesélted,hogy mennyire jó dolgokat csinálnak manapság.... - mondta Eliza.

- Mi...én nem meséltem neked semmit se a Főnix Rendjéről. Az szigorúan titkos információ és a minisztériumon kívülre nem mehet semmiféle információ! A végén Tudjukki is....bármit megtudhat.
- Hmm....micsoda baleset lenne ha a Sötét Nagy úr bármit is megtudna nem....? - baljós hangon szólalt meg,majd mikor megfordult vissza változott. A dolgozó pálcát szegezett rá,azonban Eliza gyorsabb volt. - Crucio!! - szórta rá az átkot.

- Nos...mesélj csak. - közelebb hajolt miközben a dolgozó vergődött. Bella,Lucius és Eliza apja közben elbújva figyeltek. A dolgozó nem akart semmit mondani. - Oh szóval nem mondasz semmit...? Hát,akkor sajnos, meg kell hogy öljelek. Avada Ke..! - már kezdte a varázslatot mikor a dolgozó épp hogy meg tudott szólalni.

- N-ne...! E-elmondom amit tudok...K-kérem ne bántson...!
Elizabeth arcán ördögi mosoly kerekedett majd abbahagyta az átkot,és felültette az urat.

- Nos...hallgatom. - szólalt meg a lány,ekkor a kísérői is lejöttek hozzá.
Mikor az úr mindent elmondott a lány a többiekre nézett.

- Mire vársz? Öld meg! - förmedt rá Bellatrix.

- Nem muszáj... egy jó kis felejtésátok talán jól jön. - mondta nyugodt hangon Lucius.

- Talán nem mondasz hülyeség Lucius. A Nagy úr megmondta,csak okosan. - helyeselt Adam. - Gyerünk Elizabeth,töröld ki az emlékeit.

A lány apjára nézett,és bólintott. pálcáját ráfogta a dolgozóra aki könyörgött,hogy ne tegye. Üveges tekintettel bámult rá.
- Exmemoriam! - hangzott el az átok.

Sziasztok! Nos,végre lett időm kicsit foglalkozni a sztorival is..sajnálom,hogy ennyit kell rám várni >,>" De remélem tetszik nektek,és a szokásostól kicsit hosszabb lett, kicsi engesztelés szerűként... :D