Pureblood Love / Harry Potter fanfic/

Lebuktál Potter!

1996. Január 10.

Véget ért a szünet,és mindenki újra a Roxfortban. Umbridge kezd szagot fogni a Dumbledore Seregével kapcsolatban. Természetesen nem csak Dolores hanem Dracoék is szagot kaptam és kutatják,kémkednek utánuk eddig nem sok sikerrel. 

Harry épp a lefegyverzést, és az ájulást tanítja a többieknek mikor hirtelen mindenki megáll. Egy lassú,gúnyos tapsolásra lesz mindenki figyelmes. 

- Nem rossz...nem ossz. Sőt! Kezdtek egész ügyesek lenni. - Elizabeth állt az ajtóban egyedül. 

- Húzz innen Ross!! - üvölt rá Ron. 

- Te mégis mit keresel itt?! És honnét....- háborgott Harry. 

- Hé hé, nyugi van. Egyedül vagyok, és nem a ronda banya megbízásából. - nyugtatta a többiek Elizabeth. 

- És mégis mi a francnak higgyünk neked?! - indult meg felé Ron. 

- Lassan a testtel Weasley... - szólt rá hideg vérrel Eliza. Ron pálcát emelt és ájulás átkot akart rámondani,de a lány gyorsabb volt, és rögtön lefegyverezte Ront. A vöröske csak állt pálca nélkül,és pislogott. - Ha azért jöttem volna hogy beköpjelek titeket annak a vasorú bábának,valószínű,hogy Draco nélkül nem jövök be, nemde?

- Akkor mit akarsz? - kérdezi tőle Potter feszülten. Elizabeth leült az egyik székre. 

- Pusztán nézni ahogy bénáztok. Vicces,hogy rajtad kívül Potter mindenki ennyire tehetetlen bénaság legyen... gondoljatok bele, Ő ellen nem lenne második esély egy stuporra,vagy bármire. Ott egyszer elrontottad, vége a dalnak.  De ez nem csak Tudjukki-re igaz hanem bármely Halálfalóra. Az viszont kifejezetten jó ötlet,hogy felkészültök egymagatok hiszen ugye bár mágia gyakorlást ez a rózsaszín cica mániás vén némber nem enged... 
- Szerintem nem kéne megbízni benne... - súgja oda Hermione Harrynek. 

- Nyugi már Granger,bántani akartalak volna már ezer éve megtehettem volna.

Kis hatás  szünet után Harry megszólal. 

- Rendben... maradj itt. 

- Mi Harry normális vagy?! - fakadt ki Fred és George. 

- Ő sem kedveli Umbridget, és ha tényleg alánk akarna tenni,azt Malfoyyal együtt tenné. Plusz tudom,hogy ő a fair játékok híve... - magyarázza az ikreknek. 
- Ha kell segíthetek,párbajozni tudok,és gondoljatok bele, azért én mégis tudok egy s mást. - kissé gonosz,öntelt vigyorral feléjük sétál. - Először is, illendő jól nevelt gyerekek vagyunk,szóval a párbaj előtt illik meghajolni ugye bár... ha a helyzet úgy adja a legjobb ha először lefegyverzed az ellenséget. Úgy tehetetlen,azalatt bármit tudsz vele csinálni. Ezt ugye ahogy elnézem Potter már megtanította. Az első és legfontosabb szabály minden párbajban.... nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Ki  tudja mit tartogathat... Potter, egy párbaj? - kérdezi Eliza a fiú felé fordulva. Ő előrelép és egymással szembe megállnak. Meghajolnak majd elkezdik a párbajt. 

- Stupor! - kezdi Potter 

- Protgego! - kivédi Eliza,majd folytatta - Locomotor mortis! - Ezzel lebilincseli Harryt - Capitulatus! - majd végül lefegyverzi. 

A többiek ámultak és nem hittek a szemüknek,hiszen Potter is elég jó párbajban. A lány illendően meghajol,majd feloldja a bilincselő ártást. Harry nem szól semmit. Nem sokkal később véget ért az edzés. Potter odament Elizához. 

- Valahol...nem értelek. - mondja. 

- Ugyan miért? - kérdezi a lány. 

- Remek boszorkány lehetnél, ha...nem a rosszra használnád az erődet,és nem Malfoyal barátkoznál. - nyögi ki Harry őszintén. Elizabeth meglepődik ezen. Ő Dracoval ellentétben sosem nézte le Harryt,és mindig vele egyenrangúnak tekintette,hiszen kivételesen jó varázsló.

- Ch... na ne mond Potter. - néz rá grimaszolva. - Lehet hogy Draco egy elkényeztetett,rosszindulatú paraszt... aki egy gyenge lenne igazán kimutatni az erősebb érzéseit de... úgy gondolom,hogy ő egy csiszolatlan "gyémánt". Nem véletlen olyan amilyen,de hidd el,neki is vannak szerethető tulajdonságai akármilyen utálatosnak mutatja magát. Igazán kiforrni majd csak 18-19 korára fog szerintem. Sőt, biztos. Ismerem már mint a rossz knútot. Nem kérlek,és nem veszlek rá hogy szeresd őt vagy engem, csak néha láss az embereken túl, és rájössz könnyen ki az aki ténylegesen velejéig gonosz, és ki az aki csak...más. - ránéz a fiúra és őszintén mondta neki ezeket.
- Draco tudja a patronus varázslatot. - folytatta Eliza. 
- Hogy mi? - lepődik meg Harry. - Már nem azért de Malfoynak kétlem hogy lenne olyan erős emléke ami egy patronust meg tudna idézni... 

- Ő is így hitte. - ránéz. - Ahogy ő fogalmazott, neki nincs senki más,aki mellette állna, csak én. Mint neked Granger és Weasley, csak téged mégis többen szeretnek,mint minket, érthető okokból. Draco patronusa egy Hebridai Feketesárkány. - fejezte be a mondatot.Ezt követően elindult a kijárat felé.
- Ne félj,nem fogok szólni a kis seregedről senkinek...Draco megtudná az első dolga lenne,hogy szól annak a némber nőnek. - azzal ki is viharzott a szobából.