[¡¡¡FÉLBEHAGYOTT!!!] Ninjago: Egy Új Kaland

Visszatekintő

Gondoltam megismertetem veletek kicsit az ismeretlen támadót, de a nevét csak az kapja meg, aki tud olvasni a sorok közt. A történet onnan veszi fel a fonalat, hogy az illetékes a közelben lopakodik.

??? szemszöge

"Szóval ide jöttél. Táborozni a kis barátaiddal. Látom nem nyomaszt a lelkiismeretfurdalás. Viszont nem figyelsz fel rám, ami csak jó." gondolom magban, ahogy a távolból figyelek. Cyrus Borg.... A tudós, aki a nindroidokat alkotta. Azokat a nindroidokat, amik mindenkit lemészároltak a szülővárosomban. A ninják, akikre pedig egykor felnéztem jóban vannak vele. Kivéve egyet. Most is épp a szavába vágott. Persze Cyrus sem kíméli, ha visszaszólásról van szó.

***időbeli ugrás***

Végre befejezte a történetet. Ez a második éjszaka, amit a megfigyelésével töltök. És kezdek unatkozni. Cselekednem kell. Bosszút fogadtam. Meg is tartom. Főleg azon nap miatt. Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna.

Emlékkép

Kint vagyok a szokásos terepgyakorlaton. Mivel apám –aki a szülővárosom Nom polgármestere is– nem engedi, hogy egy mester tanítson, mondván, hogy veszélyes, és túl messze leszek tőle így nem tud Segíteni, ha baj van, önmagamat kell képEzzem. Már majdnem olyan jó vagyok, mint ők. Ekkor megszólaL a vészjelző a csuklópántomon. Nomot megtámadták. ElIndulok visszafelé, sietek ahogy tudok. A HomoktengEren át tudok csak rövidíteni, de így is hosszú az út. Mire odaértem késő volt. Kiabáltam ahogy tudtam, nem kaptam választ. A város porig volt rombolva, a közelében Lévő földeket felgyújtották. És mindenhol vér volt. Ártatlanoké. Azoké az embereké, akik közt felnőttem, akikre felnéztem, akikre mindig számíthattam. És most, amikor szükségük volt rám, nem tudtam rajtuk segíteni. Ekkor tűntek elő a nindroidok. Nekem rontottak. Én küzdöttem, ahogy tudtam. Végül elbuktam. Már végezni akartak velem, de a tábornokuk parancsolt, és félreálltak. Az odalépett hozzám, letérdelt, a szemembe nézett, és így szólt: "Szerencséd, hogy a Mester és Borg visszahívtak minket. Viszont ez a meccs csak halasztva van, szivi. Már várom a következő találkozást." ezzel sarkon fordult, és a seregével kivonult a romok közül.

***emlék kép vége***

Közelebb osontam. Megfordult. Elbújtam és vártam. Vártam, hogy Lloyd végre ott hagyja, és alkalmat adjon a támadásra. Elővettem a késem, amit azóta az eset óta mindig magammal hordok. Megközelítettem, és amint alkalmam nyílt, szúrtam. Sikerült kritikus helyen találatot bevinnem. "Ki vagy? És miért csináltad ezt?!" hangzott a számonkérés. Én csak vártam, majd elmentem. Hihetetlen, hogy négy év tervezgetés után a bosszú talán végre az enyém. Most utam a dzsungelbe vezet, ahol rejtekem van régóta. Viszont, még csak be sem mutatkoztam. Én vagyok a Fantom Ninja.

Egy újabb fejezet a terítéken. Remélem tetszik. Egy megjegyzés, a nyelvtan nem tartozik az erősségeim közé. Csak én érzem úgy, vagy ez tényleg hosszabb és unalmasabb, mint a többi?