[¡¡¡FÉLBEHAGYOTT!!!] Ninjago: Egy Új Kaland

Rémálom 2

Helló népek, egy újabb rémálom fejezettel jövök. Itt az első fog folytatódni. És legyetek szemfülesek, ugyanis megint rejtegetek dolgokat. 😉 Ismét Cyrus szemszöge az alap, mert ő álmodik. Jó olvasást.

Meginnt ott voltam köztük.  Csak meredten bámultak rám. "Most komolyan, miit akartok tőlem?!" kérdeztem kissé feszülten. Ők pedigg egyszerre mordultak fel és így szóltak "Bosszút." "Tőlem vagy rajtam?" mértem végig őket. Erre már csak ezt a választ kaptam "Mindkettő. Ebben a sorrendben." Lloyd végül leszedte rólam a láncokat. "A Mester látni akar." aztán elvittek. Sötét volt. Csak őket láttam. Aztán a semmiből Foxy vetette rám magát. De valami más volt. Sokkal nagyobb volt és töröttebb. A fogai hhegyesebbek voltak, a szájából ttöbb darab hiányzott. Főleg az orra körül. "Hagyd! Most a mMesternek van dolga vele." szólt rá Zaane és az órriás animatronik róka hallgatott rá. Tovább meentünk. Amikor odaértünk egy trónon egy hatalmas medve ült. Tetőtől talpig fekete volt, kalapja és csokornyakkendője rikító sárga. A fogai és a karmai sokkal hosszabbak és hegyesebbek voltak, mint Foxynak. Lloyd és a többiek letérdeltek előtte, majd amikor intett nekik egytől egyig kimentek magamra hagyva vele. "Ki vagy?" csak ennyit mondott "ITT CSAK ÉN KÉRDEZEK! VILÁGOS?!" hangja mélyebb volt, mint a Sötét úré bármikor lehetne. Szabályosan démoni. Én csak remegve bólintottam. "Nagyszerű. A Sötét Dimenzióban vagy. Én pedig maga a Rémálom vagyok. Én vagyok az, aki mindenkinek ismeri a legsötétebb félelmeit és ő maga nem fél semmitől. Gondolom felmerült benned a kérdés, hogy miért hozattalak ide." csak némán bólintottam. "Azért hoztak ide, mert ideje döntenem a sorsodról. Ezt értsd úgy, hogy eldől, hogy kísérteni foglak-e, vagy sem. Út közben sembesültél a legrosszabb Rémálmoddal, Rémálom Foxyval. A reakciód alapján pedig arra a döntésre jutottam, hogy *dobpergés* nem tudom. (Ba dumm cssssss!)" Csak néztem rá. Ennyire bonyolult lennék? "Tudod, nagyon összetett reakciód volt. Bátornak mutattad magad, de mind tudjuk, szíved szerint futottál volna, ahogy bírsz. Így most elengedlek, egy alkuval."

Kívül: Kai szemszöge

"Szóval, mit keresel itt, Michael?" kérdeztem érdeklődve. "Itt lakom anyával és a nagybátyámmal." felelte vállatvonva. Ekkor egy egész fiatalnak kinéző lány jött be. Haja és ruhája kék volt. Elég sápadtnak nézett ki. De legérdekesebbek a szemei voltak. Egyik rubintvörös volt, a másik hófehér, mint Herobrine szemei. Leült Michael mellé és adott neki egy puszit. "Szia, anya." ezen meglepődtem. "Ilyen fiatal és az anyukád?" "Ugyan...." legyintett. "Fiatalnak nézek ki, de halandó években 221 vagyok." csak néztem. "Ez azért meglepő." Körbenézett, majd amikor észrevette Cyrus-t, odafutott hozzá és letérdelt mellé. "Michael, mit csináltál az öcséddel?!" Michael csak ránézett és így felelt "Apa volt." a lány erre felszisszent "William...." aztán felvette. Mi Nyával nem tudtuk mit szóljunk.

Benn a rémálomban: Cyrus szemszöge

"Na? Belemész?" "Nem." válaszoltam. "Rendben. Akkor viszont örökre ebben az álomban ragadsz." ezzel felkacagott, és eltűnt. Elindultam valamerre. Közben suttogást hallottam. "Ez mind a te hibád volt." "Neked is így kellett volna végezned." "Ne keress kifogásokat!" "Nézd, mit tettél velünk!" "Meg fogunk találni." "Hagyjátok abba! Miért hibáztattok? Azért, mert meghaltatok? Nem én akartam, hogy ezt tegye veletek." térdre estem. A harapásnyomból vér csöpögött. Ekkor egy rekedtes hangot és egy elhaló gitárjátékot hallottam. "Bonnie." Ismét felkeltem és elkezdtem követni a hangot. Végül egy zárt ajtóhoz értem, amin a "Fölös alkatrészek és szervíz" tábla volt. Benyitottam és felkapcsoltam lámpát és a látvány sokkolt. Ott volt Bonnie is, Freddy is és Chica is. Nagyon rossz állapotban voltak. "Helló?" szólaltam meg halkan. Chica feje ketté volt tépve, kezei hiányoztak. Freddy váza mintha összement volna. De Bonnie volt a legrosszabb helyzetben. Arcát és a bal karját letépték, a gitár húrjai három kivételével el voltak pattanva, jelmezén egy csomó lyuk volt, ahogy Freddynek is. "Srácok...." sírva fakadtam. Ekkor megint megjelent az árnyék. "Látod mit tettél velük? Ez mind a te elővigyázatlanságodnak a következménye." Közelebb mentem hozzájuk és leültem Bonnie ölébe, mint régen. És minden eszembe jutott. "Nem az én elővigyázatlanságom miatt vannak itt, hanem az öt kölyök miatt, akik rávették Foxyt, hogy harapjon." válaszoltam. Erre eltűnt. Megöleltem Bonnie-t ahogy régen mindig. Majd minden eltűnt.

És fejezet vége. Remélem tetszik. Aki először találja meg az elrejtett szót, kap egy rajzot vagy írok egy teóriát egy általa választott karakterről. Sziasztok.