Hetalia: England x Reader

2. Fejezet

Holnap reggel korán kell kelned, hogy oda érj a meetingre.

Még este összeszedted milyen ruhába leszel. Katonás ugyan, nem is olyan lányos. De basszus.. Ez azért csak egy háború. Ez nem a szoknyák ideje.

Kitetted a ruhát a székedre, és lefeküdtél aludni. 

A szíved szinte felrobban abban a tudatban, hogy újra láthatod a többieket. Az utóbbi időben az országod eléggé elzárkózott volt. Se ki se be nem ment semmilyen ország. Talán az olaszok, de mivel azok délen vannak, ezért annyira nem sokat találkoztok.

Majd belegondoltál hogy amikor utoljára láttad őket, akkor még gyerek voltál.

"Tényleg eltelt egy kis idő.." Mondtad magadnak, és mosolyogtál az ágyadban a plafont nézve.

"Remélem jó lesz a holnapi nap.." Mondtad, a hangod aggodalommal teli, és lefeküdtél aludni.

Másnap korán keltél, mivel nem bírtál magaddal, és fel is öltöztél.

Egy fél órával hamarabb indultál el a meeting helyszínére, és azon gondolkodtál, mi van ha te érsz oda legelőször.

Kiléptél az ajtón, és elhagytad [Ország név]-et/ot.

Az utcán nézelődtél, mennyi minden változott, de jól tudtad hol vagy. Londonban.

Már isten tudja mióta nem voltál itt. Pont ebben a városban kell lennie a mostani meetingnek..

Őszintén bevallottad magadnak, hogy még nem akartál találkozni Angliával. Egyszerűen nem tudtál a szemébe nézni. Még mindig magadat hibáztattad azért, hogy otthagyta őt Amerika, és azért hogy téged is kidobott.

Ezen gondolkodtál útközben, majd észrevettél egy ismerős alakot előtted.

'A-Amerika..!' Gondoltad, és csillogtak a szemeid.

"AM-" Kezdtél el ordítani de megálltál. Mi van ha nem akar veled beszélni? Ha még ő se áll készen? Ha nem fog felismerni? Ha nem akar látni?

 Addig töprengtél, hogy nem vetted észre Amerika már rég tudta hogy ott vagy, és elmosolyodott.

"YO [O. Név]!" Köszönt neked. Hirtelen megugrottál.

"A-Amerika..!" Köszöntél vissza.. Úgymond. Szinte remegtél. Te se tudtad miért, olyan rég láttad őt. Mindig amikor ránézel eszedbe jut az az esős nap, amikor ott hagyott titeket.

Egy ideig egymás előtt álltatok, majd Amerika egy gyors mozdulatot vett, és megölelt téged.

"ANNYIRA HIÁNYOZTÁL!" Mondta neked.

Egy kicsit bekönnyeztél. Ezek szerint az idő nem állt meg, míg te nem voltál kapcsolatban a külvilággal.

"T-Te is nekem.." Ölelted vissza szorosan, és a fejedet a kabátjába fúrtad, hogy ne lássa ahogy sírsz.

Miután megnyugodtál elengedtétek egymást, és együtt mentetek a meetingre.

"Hogy megnőttél!" Mosolygott rád.

"A-Azt mondod..?"

"Igen! Amikor utoljára láttalak akkor még szinte gyerek voltál! Hehe" Mondta tovább.

'Amikor utoljára láttál, akkor hagytál ott minket...' Kínoztad magad fejben de ezt nem mutattad neki.

"Tudod egy idős vagyok Angliával.." Vakartad a tarkód egy kínos mosollyal.

Amerika lefagyott.

"Mi."

"Huh? Nem tudtad?"