Hetalia: England x Reader

27. Fejezet

"Beszélhetnék veled egy percre?" Mosolygott rád Franciaország, míg felállt előkelően a székéből.

Elég komoly hangja volt. Valami fontos lehet..?

Megvontad a vállad magadban, és bólintottál, míg mindketten kifelé vettétek az irányt. 

A nagy teremből kijőve, végig azon járt a fejed mit akarhat. Esetleg valami Oroszországgal kapcsolatos? Vagy Anglia? 

Kicsit elpirultál. L-LEHET MÁR IS KITALÁLTA MI VAN KÖZTED ÉS ANGLIA KÖZÖTT?? 

Nem nem nem. Megráztad a fejed elfelejtve ezt a gondolatot. Nem lehet. Hisz még....

Te is...

Alig tudod hogy most mi van.

De akkor mi? Látod rajta, hogy nagyon gondolkozik mit mondjon. Ennyire komoly lenne...? Nem ez az első komoly beszélgetésed Franciával de... Ez valahogy új volt. Mintha nem találná a szavakat.

 "[Ország név]." Szólalt meg, kissé mélyebb hangon mint a szokásos, és a tekintete erősen rád meredt, miután csak ketten voltatok a folyosón. 

"I-Igen?" Ugrottál meg egy kicsit a komoly barátodtól, amihez nem igen voltál hozzá szokva.

 "Szóval.." Kezdett bele, majd előhúzott valamit.Kezdtél felkészülni a legrosszabbra, még ha kell akkor a fegyvered is elő veszed. 

 "Találtam ezt az ari cselédlány ruhát, esetleg felvennéd a kedvemért?~" Vigyorgott egy kis pírrel az arcán, lihegve. 

 Lefagytál. 

 "M-Mi..." Néztél rá bambán. 

 Mély levegőt vett, láttad rajta hogy képes lett volna elismételni, de helyette csak elvetted gyorsan a ruhát. 

 Felvisított vidáman. "AKKOR FELVESZED??" 

 Hirtelen a kardod átszúrta a csipkés ruhát egy póker arccal a fejeden. "Nem." Jelentetted ki egyszerűen.  

Könnyek szöktek a szemébe. "D-DEHÁT-"

Nah, ez volt az a Franciaország, akit ismertél.

"De..." Kezdett bele, félrenézve tőled.

"Ne Francia, az alsóneműid sem érdekelnek-" Kezdtél bele összefont karokkal, de félbeszakított.

"Mindketten tudjuk hogy nem ezért hívtalak ide." Jelentette ki ismét ijesztően. "Beszélni akartam veled Oroszországról." Nézett mélyen a szemedbe.

Kicsit megint lefagytál, és felhúzott szemöldökkel néztél rá.

Anglia sóhajtott, míg abba hagyta Amerika kergetését, és leült a helyére gondterhelten.

Egy percre csukta be a szemét csak, még is a te arcod ugrott be neki.

Az a fiú annyira szerelmes volt beléd hogy már a gondolat megijesztette. De nem is az, hogy mindennap legalább 6-szor gondol rád, ahol csak tud, de inkább az, hogy nem lesz elég erős megvédeni téged.

De....

Nem is akart megvédeni téged.

Ismert téged gyerekkora óta. Tudta, hogyha még lábra állni is alig tudsz, nem fogsz segítséget kérni. Mert te meg tudod magadnak oldani.

Mert erős vagy.

Felemelte a fejét, és meglátott téged visszasétálni a helyedre, Franciaországgal együtt. Nem néztél ki valami jól. Mint akinek most mondták el, hogy holnap Világ vége.

Lassan, lefagyott tekintettel ültél a székeden, magad elé bámulva.

Anglia meg akarta kérdezni mi a bajod, de látta Franciaországot feléd nyúlni.

"Hé, [Ország Név]. Ne aggódj miatta. Nem olyan nagy dolog mint ahogy ezt te gondolod. Én ezerszer át estem már ezen." Simította végig a karod.

Anglia csak furcsállva nézte a beszélgetéseteket, könyökét feltéve az asztalra, és a fejét ráhajtva.

Miről beszélhettek? És miért ilyen komoly az a béka? Esetleg mondott neked valamit?

Mély levegőt vettél, és felálltál a székedből, Oroszország felé haladva, ignorálva Francia szavait.

"E-Ez meg hova megy..?" Értetlenkedett Anglia.

"Megadja magát." Jelentette ki egyszerűen Franciaország, összekulcsolva a kezeit.

Anglia szemei kikerekedtek. Nem tennél olyat. Erről akart veled beszélni a béka? Erre vett rá?? Valahogy dühös volt...

Csalódott.

Oda sétáltál Oroszországhoz, akin egy mosoly ült.

~Visszaemlékezés~

"Tudod.." Mondta Franciaország. "Szerintem az lenne a legjobb, ha megadnád magad."

"M-MI!?" Fagytál le. "Nem vagyok olyan gyenge!"

"Nem is arról van szó [Ország Név]. Mindenre gondolsz csak másokra nem." Mondta mérgesen. "A melletted lévő országok is veszélybe kerülnek ha háborút indítasz ellene. Mint én vagy Anglia."

Anglia hallatán kicsit meghátráltál. Erre tényleg nem gondoltál. Földek, és emberek fognak elpusztulni miattad? Mert Oroszország el akar téged pusztítani? Ugyan az lesz a sorsod mint a baltiknak?

"....Rendben." Mondtad halkan, a földet bámulva, kezedet ökölbe szorítva.

~Visszaemlékezés Vége~

"Russia.." Mondtad kissé reszketve felé vetve irányodat.

"Huh?" Mosolygott rád azzal a szokásos mosolyával. "[Ország Név]! Mit szeretnél?" Tette össze a kezeit.

Vettél ismét egy mély levegőt, és a szemébe néztél. A szemeidben annyi eltökéltség volt, hogy még őt is megijesztette egy percre.

"Oroszország, te el akarsz engem pusztítani ugye?" Kérdezted, mintha mi sem lett volna.

"Hát.." Kezdett bele. "Nem elpusztítani, inkább megszerezni magamnak." Ült a vigyor a száján.

Bólintottál megértően, majd felé nyújtottad a kezed. Megdöntötte a fejét összezavartan.

"Legyünk akkor szövetségesek. Megpróbálom megadni amit kérsz. Csak.." Hajtottad le a fejed. "Ne bánts másokat."

A kezedre nézett, majd vissza rád és megrázta azt egy mosollyal. "Ahogy szeretnéd [Ország Név]!"

Egy nagy kő esett le a szívedről, míg a háttérben Franciaország az asztalra csapott.

"N-NEM EZT BESZÉLTÜK MEG!"

"Neked mi a bajod?" Kérdezte Anglia könnyekkel küszködve. "A-Annyira büszke vagyok rá.." Szipogott.

"...Te részeg vagy? Hülye szemöld-"

"KI NE MONDD. Nem vagyok amúgy se." Tette keresztbe a kezét, fent tartva az orrát, és ivott a teájából. 

"...Furcsa vagy." Nyafogott Franciaország, míg ő is leült, majd elmosolyodott rajtad. "De... Igazad van. Nem kellett volna azokat mondanom neki."