Mindenki bepánikolt. Nem tudtuk kik ezek és mit akarnak. Majd megszólalt az egyikük. Egy barna hajú izmos fiú volt.
- Tegyétek le a fegyvereiteket és kezeket fel.
Mi engedelmesen megtettük amit mondott. Majd így folytatta:
- Én Balázs vagyok. Bocsi hogy megijesztettünk titeket. Hova tartotok?
- Debrecenbe a menedékre.- feleltem.
- Értem nekünk van nem messze innen egy táborunk. Nincs kedvetek vissza jönni velünk és maradni pár napot hogy lepihenjetek?
- Egy pillanat megbeszélem a többiekkel.- feleltem.
- Rendben.
- Szerintetek elmenjünk velük?- kérdeztem a többieket.
- Szerintem menjünk. Hisz nem ártana nekünk egy kis pihenés.- mondta Rami.
- És mivan ha veszélyesek vagy megölnek minket?- kérdezte Krisz.
- Nekem nem tűntek veszélyesnek.- mondta Bia.
- Akkor menjünk?- kérdeztem
- Menjünk.- ha hangzott a válasz.
- Rendben van veletek tartunk.- mondtam Balázsnak.
- Ennek örülünk. Gyertek utánam.
Majd elindultuk Balázs után.
Rami végig Balázs mellett ment.
Ebből még lesz valami gondoltam magamban.
- Amúgy hány évesek vagytok?- kérdezte Balázs.
- 13.- feleltem. Te?
- 15.- hangzott a válasz.
Majd az út többi része nagyjából csendben telt. Kb olyan 10 perc múlva megérkeztünk a táborhoz. Egy nagy kőfal védte a bent lévő házakat. Volt bent külön ebédlő meg játék,zene és tánc termek. Nem beszélve a szobáinkról. Közelítették egy luxus lakosztályhoz. Na jó azért annyira nem volt jó de egy zombi apokalipszis közepén ez a szoba egy álom volt.
Elmentünk fürdeni majd úgy döntöttünk hogy felelsz vagy merszezünk.
- Rami felelsz vagy mersz?- kérdeztem tőle.
- Felelek- mondta.
- Tetszik neked Balázs?
- Hát ön izé. Talán egy ici picit.- mosolyodott el.
- Viru felelsz vagy mersz?- kérdezte Rami.
- Felelek.- válaszoltam.
- Ti most jártok Noával?
Rá néztem Noára majd mikor bólintott így feleltem.
- Igen járunk.
Mindenki meglepetten nézett ránk majd Niki megszólalt.
- És mióta?
- Egy napja.-feleltem
- És nem szóltatok? Háborodott fel Niki.
- Bocsi a megfelelő alkalomra vártunk.-mondta Noá.
Majd játszottunk tovább.
- Viki felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Hmm. Csókold meg a Martint.
Viki először idegesen nézett rám majd nevetett egyet oda ment a Martinhoz és megcsókolta.
- Norbi felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Neked tetszik valaki?
- Norbi először lehajtotta a fejét majd úgy kb 1 percig meg se szólalt.
- Norbiiii.- kiabált rá Viki.
- Bocsi elgondolkodtam. És nem tudom.
- Hogy érted hogy nem tudod?-kérdezte Viki.
- Úgy hogy nem tudom. Lehet hogy igen de nem vagyok benne teljesen biztos. De ne álmodozz nem fogom elmondani ki az.- jelentette ki Norbi majd felállt és elment.
- Ennek meg mi baja?- kérdezte Viki.
- Nem tudom de utána megyek.- mondtam majd elindultam gyorsan a Norbi után.
Bent volt a szobájába.
- Szia! Bejöhetek?- kérdeztem.
- Gyere.- mondta.
Leültem mellé az ágyra. Egy darabig ültünk egymás mellett majd megtörtem a csendet.
- Elmondod hogy mi a baj?
Megrázta a fejét.
- Miért?- kérdeztem
- Mert ha elmondanám csak minden rosszabb lenne.
- Nem lenne rosszabb semmi. Megkönnyebbülnél és bármiről legyen szó én meletted vagyok.
- Jó legyen. Tudod el kell mondanom neked valami fontosat.Már egy ideje akartam veled erről beszélni csak nem mertem.Szóval......................
YOU ARE READING
Élő holtak
ActionVirág vagyok 13 éves. Egy átlagos tini lány. Sok barátom van. A suliban is sokan kedvelnek. Anyukámmal és apukámmal élek akik boldog házasságban élnek. Nagyjából minden rendben volt az életemben míg nem az egyik nap minden megváltozott.