# Tábor

20 2 3
                                    

Mindenki bepánikolt. Nem tudtuk kik ezek és mit akarnak. Majd megszólalt az egyikük. Egy barna hajú izmos fiú volt.
- Tegyétek le a fegyvereiteket és kezeket fel.
Mi engedelmesen megtettük amit mondott. Majd így folytatta:
- Én Balázs vagyok. Bocsi hogy megijesztettünk titeket. Hova tartotok?
- Debrecenbe a menedékre.- feleltem.
- Értem nekünk van nem messze innen egy táborunk. Nincs kedvetek vissza jönni velünk és maradni pár napot hogy lepihenjetek?
- Egy pillanat megbeszélem a többiekkel.- feleltem.
- Rendben.
- Szerintetek elmenjünk velük?- kérdeztem a többieket.
- Szerintem menjünk. Hisz nem ártana nekünk egy kis pihenés.- mondta Rami.
- És mivan ha veszélyesek vagy megölnek minket?- kérdezte Krisz.
- Nekem nem tűntek veszélyesnek.- mondta Bia.
- Akkor menjünk?- kérdeztem
- Menjünk.- ha hangzott a válasz.
- Rendben van veletek tartunk.- mondtam Balázsnak.
- Ennek örülünk. Gyertek utánam.
Majd elindultuk Balázs után.
Rami végig Balázs mellett ment.
Ebből még lesz valami gondoltam magamban.
- Amúgy hány évesek vagytok?- kérdezte Balázs.
- 13.- feleltem. Te?
- 15.- hangzott a válasz.
Majd az út többi része nagyjából csendben telt. Kb olyan 10 perc múlva megérkeztünk a táborhoz. Egy nagy kőfal védte a bent lévő házakat. Volt bent külön ebédlő meg játék,zene és tánc termek. Nem beszélve a szobáinkról. Közelítették egy luxus lakosztályhoz. Na jó azért annyira nem volt jó de egy zombi apokalipszis közepén ez a szoba egy álom volt.
Elmentünk fürdeni majd úgy döntöttünk hogy felelsz vagy merszezünk.
- Rami felelsz vagy mersz?- kérdeztem tőle.
- Felelek- mondta.
- Tetszik neked Balázs?
- Hát ön izé. Talán egy ici picit.- mosolyodott el.
- Viru felelsz vagy mersz?- kérdezte Rami.
- Felelek.- válaszoltam.
- Ti most jártok Noával?
Rá néztem Noára majd mikor bólintott így feleltem.
- Igen járunk.
Mindenki meglepetten nézett ránk majd Niki megszólalt.
- És mióta?
- Egy napja.-feleltem
- És nem szóltatok? Háborodott fel Niki.
- Bocsi a megfelelő alkalomra vártunk.-mondta Noá.
Majd játszottunk tovább.
- Viki felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Hmm. Csókold meg a Martint.
Viki először idegesen nézett rám majd nevetett egyet oda ment a Martinhoz és megcsókolta.
- Norbi felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Neked tetszik valaki?
- Norbi először lehajtotta a fejét majd úgy kb 1 percig meg se szólalt.
- Norbiiii.- kiabált rá Viki.
- Bocsi elgondolkodtam. És nem tudom.
- Hogy érted hogy nem tudod?-kérdezte Viki.
- Úgy hogy nem tudom. Lehet hogy igen de nem vagyok benne teljesen biztos. De ne álmodozz nem fogom elmondani ki az.- jelentette ki Norbi majd felállt és elment.
- Ennek meg mi baja?- kérdezte Viki.
- Nem tudom de utána megyek.- mondtam majd elindultam gyorsan a Norbi után.
Bent volt  a szobájába.
- Szia! Bejöhetek?- kérdeztem.
- Gyere.- mondta.
Leültem mellé az ágyra. Egy darabig ültünk egymás mellett majd megtörtem a csendet.
- Elmondod hogy mi a baj?
Megrázta a fejét.
- Miért?- kérdeztem
- Mert ha elmondanám csak minden rosszabb lenne.
- Nem lenne rosszabb semmi. Megkönnyebbülnél és bármiről legyen szó én meletted vagyok.
- Jó legyen. Tudod el kell mondanom neked valami fontosat.Már egy ideje akartam veled erről beszélni csak nem mertem.Szóval......................

Élő holtak Where stories live. Discover now